XXII. nyári olimpiai játékok

Miután a szovjet csapatok 1979 decemberében bevonultak Afganisztánba Jimmy Carter az Egyesült Államok elnöke kijelentette: „Ezért meg kell fizetniük”. Fájdalmas ellenintézkedés lett volna a Szovjetunió számára a gabonaszállítások leállítása is, de ez az amerikai farmereknek sok pénzébe, Carternek pedig sok szavazatába került volna. Ezért az afgánokkal való „szolidaritás” címén első „szoc-olimpia” megtorpedózását határozta el a Fehér Ház. Azt mindenki sejtette, hogy ettől az afgánoknak semmivel sem lesz jobb, mert az oroszok nem mennek ki. De azt már kevesen ismerték fel, hogy ezzel a lépéssel kizárólag a sportolókat és a sportot sújtják. Carter azt remélte, hogy az általa meghirdetett olimpiai bojkotthoz csatlakoznak majd a NATO-beli szövetségesei is, erre azonban csak az NSZK mutatkozott szolidárisnak. Még Nagy-Britannia „Vaslady”-je Margaret Thatcher sem volt képes megakadályozni a brit sportolók Moszkvába utazását. Végül 80 ország 5217 sportolója megjelent a szenzációs megnyitón, és résztvett a küzdelmekben. A 102 ezer néző maga is aktív résztvevője volt a műsornak. Színes kendők pontosan betanult váltogatásával a nézőtér képeket és feliratokat mutató, pompás élő háttérré vált. A versenyek színhelye mintaszerű, sportszakmai szempontból szinte kifogástalan volt. Az igaz, hogy a létesítmények a többmilliós nagyvárosban és környékén különböző helyen voltak, de a logisztika profi módon működött és legyőzték a távolságokat. Az olimpiai falu pedig egyike lett a legszebbeknek. Arról, hogy valójában Moszkva nemigen tudott igazi olimpiai légkört teremteni, annak egyedül a bojkott volt az oka. De ezzel együtt a hetvenvalahány esztendős szovjet éra legnagyobb és legszebb rendezvényévé vált az olimpia. Ma már tudjuk, hogy a legutolsó is volt…