Munka mellett is felért a csúcsra
Paróczai András nem futó lett, hanem futónak született, hiszen ahogyan mesélte, gyerekkorában az iskolába, sőt még tejért is futva járt Jászladányban. Testnevelő tanárai felfigyeltek tehetségére, sikeresen szerepelt a megyei futóversenyeken, majd a Szolnoki MÁV igazolt atlétája lett.
Balassy Péter tanítvány az ipai iskola elvégzése után asztalosként dolgozott Szolnokon, s amatőrkén hatalmas meglepetésre 19 évesen megnyerte az országos bajnokságot 800 méteren. Az első jelentős nemzetközi sikerét 23 évesen érte el, 1979-ben a fedettpályás Európa-bajnokságon bronzérmes lett Bécsben. Ezután nyilatkozta a Népsport munkatársának: „Asztalos vagyok a szolnoki TMK brigádban. Hogy fárasztó? Dehogy! Amit az ember szeret csinálni, abban igazán nem fárad el. Az én szakmában az szép, hogy a teljesítmény azonnal látható. S ha jól sikerül egy munkadarab, akkor délután a köröket is szívesebben rovom.” A szolnoki futó 1980-ban ezüstérmes lett 800 méteren a fedett pályás Eb-n Milánóban, majd májusban 1:47.0 perccel megdöntötte Szentgáli Lajos 27 éves magyar rekordját. A jó formáját a moszkvai olimpiára nem tudta átmenteni, az előfutamból 1:47.5-tel továbbjutott, az elődöntőben 1:48.73-mal a hetedik helyen végzett, így a 20. helyen zárt.
Folyatta sikeres szereplését fedett pályán 1981-ben, 800 méteren ismét ezüstérmes lett, majd június 26-án 1:45.91-re javította a szabadtéri rekordját Oslóban. Pályafutása után vállalkozó lett, három gyermeke és öt unokája van.
Forrás
Száz év atlétika (Budapest, 1997), Népsport archívuma