Wladár

Sándor

A világelitet elérő Széchy-tanítványok közül övé a legrövidebb karrier – talán ezért is lenyűgöző, hogy a csúcsversenyek során gyakorlatilag mindent elért, amit egy úszó elérhet. Egy évvel azután, hogy megnyerte élete első országos bajnoki címét, az 1980-as moszkvai olimpián máris a dobogó tetejére állhatott. Amikor Széchy Tamás titkáról beszélt egy interjúban, a „mindennapi katarzist” említette kulcsként, mondván, „úgy adott önbizalmat (egy edzés közbeni – természetesen nem létező – csúcs bemérésével például), hogy másokat durván lenyomott közben, ugyanakkor szuggesztív ereje, kisugárzása volt, aki el tudta hitetni, hogy képes vagy a lehetetlenre is.”

Nos, a moszkvai győzelem az Öregnek becézett legendás mesternek is katarzist jelentett: áttört a fal, megannyi esztendő irdatlan munkája visszaigazolódott, hiszen végre neki is lett olimpiai bajnoka. Továbbá a magyar úszósportnak is, 28 év várakozás után. „Határozott célokkal mentünk ki – mondta egyszer a többiek által csak „Zénónak” becézett klasszis. – Tömegesen kaptuk az impulzusokat, nem volt lehetőség merengeni más dolgokon… Jószerivel csak Széchy Tamással találkoztam, vakon hittem mindenben, amit mondott. Az eredményre koncentráltam, mint amikor az ember kinézi a falkából azt a vadat, amelyet ki akar lőni, le akar győzni. Kétszáz háton második voltam a világranglistán, ezért győzelmet vártak tőlem, de erről senki sem beszélt. Amikor sikerült nyernem, felszabadult bennem az öröm, s leírhatatlanul mámoros hangulatba kerültem. A döntő után nem tudtam aludni, az aranyéremmel a zsebemben sétáltam az olimpiai faluban. Nagyon boldog voltam, mert nem okoztam csalódást azoknak, akik segítettek, bíztak bennem.”

Nem csoda, hogy az ifjabbik Wladár – aki Zoltán bátyját követte az uszodába – még azt is megkockáztatta: Széchynek ő volt „a mindene”. Tizenhét évesen felért a legmagasabb csúcsra, a következő évben Eb-t nyert 100 és 200 háton is, Európa-csúcsokkal, rá egy évre a világbajnokságon ezüstérmes lett 200-on, majd következett egy újabb Eb-második hely Rómában ugyanebben a számban. Vegyes úszásban is egyre ígéretesebben teljesített (4. és 5. helyek a két táv fináléjában), ugyanakkor a Los Angeles-i olimpia bojkottjával benne is eltört valami, és 21 esztendősen befejezte pályafutását.

Később még visszatért a medencébe – vízilabdázni, bajnok is lett az Újpesttel 1986-ban! –, majd másfél évtizeddel később újfent feltűnt az uszodában, és a Jövő SC-Veolia elnökeként az egyik legfontosabb klub vezetője lett, emellett gyakorló állatorvos, akárcsak sokan mások az úszók közül. 2017 őszén – nem sokkal a nagy sikerű budapesti világbajnokság után, amikor a magyar úszósport egyszerre volt kiemelkedően sikeres és feszítették hatalmas belső ellentétek – konszenzusos jelöltként a Magyar Úszó Szövetség elnökének választották. Rendkívüli hatékonysággal szervezte újra az adminisztrációt, s azóta újabb és újabb sikeres fejezetek íródnak a magyar úszósport históriás könyvébe. 2020 szeptemberében a szövetség tisztújító közgyűlésén megerősítették tisztségében. A vezetése alatt indította el a Magyar Úszó Szövetség az Úszó Nemzet Programot, amelynek nagykövete az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina.

• Az év magyar úszója (1979, 1980, 1981, 1982, 1983) • Az év magyar sportolója (1981) • Az év európai úszója (1981) • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) • A magyar úszósport halhatatlanja (2014) • A Nemzet Sportolója (2024)