Maracskó

Tibor

Maracskó Tibor 1948. szeptember 8-án született Maracskó János és Lázár Mária gyermekeként Székesfehérváron. Az öttusa előtti nagy sportszerelme a foci volt. A sportot a MÁV Előre csapatában kezdett. Délutánonként a Május 1. téri (ma már Széna téri) általános iskola növendékei focizással töltötték el az időt, majd a fehérvári Béke tér lett a kis focisták fő helyszíne. Maracskó együtt rúgta a bőrt pl. Kű Lajos olimpiai ezüstérmes labdarúgóval, vagy Szabó Károllyal, a Videoton későbbi focistájával. Testnevelő tanára ösztönzésére kezdett el úszni, hetente kétszer járt úszóedzésre az Árpád Fürdőbe, ahol összetalálkozott az öttusázókkal. Ők meséltek sokszínű sportágukról; lovaglásról, vívásról, futásról, lövészetről. Beszámolójuk elkápráztatta a fiatal sporttehetséget, így csatlakozott hozzájuk a következő úszóedzésen. Itt a ma már legendás edző, Jakab Endre, - aki Székesfehérváron tette le az öttusa alapjait - várta őket, és Maracskó is velük edzhetett. Ettől kezdve többé nem szakadt el az öttusától. 1960-ban a székesfehérvári MÁV-ban kezdte el a háromtusa edzéseket.

Később a lovaglás és vívás edzésekre Budapestre járt, az úszást pedig Fehérváron gyakorolta. Egyre több sikert ért el a fiatal tehetség, serdülő, ifi és junior korosztályban is országos bajnokságot nyert. 1964-ben, 16 éves korában került el szülővárosából végleg Budapestre, ekkor nyerte meg a serdülők országos bajnokságát. Benedek Ferenc, a Csepel SC neves edzője, Balczó András felfedezője és nevelője már korábban, '63-ban felfigyelt a fiatal fiúra egy mezei futóversenyen. Benedek a fiatal Maracskó szüleivel is beszélt a fiuk előtt álló nagyszerű lehetőségekről. Így került a Csepel SC versenyzői közé 1965-ben. Mivel vidéki fiú volt, egy munkásszállóban lakott, elkezdte a gimnáziumot, és napi három-négy edzésen vett részt. Bár nehezen volt összeegyeztethető a tanulás és a sport, ráadásul nem volt egyszerű a fiatal fiúnak a nagyvárosban ellátnia magát, nagyon szerette ezeket az ifi- és juniorkori éveket. Ráadásul óriási motiváció volt neki Balczó András közelsége is, pláne azután, hogy Balczó az úszását így dicsérte: „Te Úr Isten! Ha én ennyit tudnék úszni az nagyon nagy dolog lenne!” Eközben tanulmányaival is foglalkozott, 1967-ben villanyszerelő szakmunkásvizsgát tett le.

1969-ben a felnőtt korosztály válogatott tagja lett. Élete első világbajnoksága a 1973-as londoni világbajnokság volt, ahol Kelemen Péterrel és Horváth Lászlóval bronzérmet nyertek csapatban. Egyénileg ugyanitt a 17. helyen zárt. A '74-es moszkvai vb-n Kancsal Tamással és Villányi Zsigmonddal már ezüstérmet szereztek, ő pedig egyéni negyedik helyezett lett. Ekkor választották az Év Öttusázójává. 1975-ben Mexikóvárosban még eggyel feljebb léptek a világbajnokság dobogóján, a Maracskó-Sasics-Kancsal hármas aranyérmes lett, egyéniben pedig ismét negyedik helyen ért célba. 1976-ban sikeresen végzett a budapesti Vendéglátóipari Technikumban. Részt vett a montreali és a moszkvai olimpián is 1976-ban, illetve 1980-ban. Montreálban míg egyénileg a 13. helyen futott célba, csapatban bronzéremmel tértek haza Kancsal Tamás és Sasics Szvetiszláv társaival. Moszkvában Horváth Lászlóval és Szombathelyi Tamással egészen az ezüstéremig jutottak. Egyéniben ötödik lett. 1977-ben San Antonioban szintén bronzérmet nyert csapatban Bakó Pállal és Horváth Lászlóval. A '79-es budapesti vb-n csapatban ezüstérmesek lettek Kancsal Tamás és Horváth László versenytársaival együtt.

1982-ben öttusa szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Ebben az évben, 34 évesen hagyta abba az élsportot, és edzőként dolgozott a válogatott csapattal. Egészen 1987-ig volt a Csepel edzője. Karitatív tevékenységként szenvedélybetegeknek mozgáskoordinációs edzéseket tartott; a kábítószerfüggő gyermekek gyógyulásához járult hozzá tevékenységével. A triatlonnal először Szombathelyi Tamás beszámolója után került kapcsolatba. Először csak kipróbálta, majd egyre több versenyen vett részt. Míg 1989-ben, a triatlon számára is szövetséget alapítottak, a Magyar Triatlon szövetség elnökévé választották és ebben a pozícióban tevékenykedett egészen 1995-ig. 1997-ben elnökségi tagnak választották. 1995-ben kezdett el dolgozni Szentendrén egy külső-és belsőhomlokzati üvegeket gyártó cégnél, melyet két öttusázó társa alapított.