Demény

László

Évtizedekkel későbbi visszaemlékezése szerint hatéves korában látott egy sportbemutatót, utána édesanyja elé állt, és kijelentette neki, hogy vívó akar lenni. Egy vívószakkörben ismerte meg az alapokat, néhány évvel később a Vörös Meteorba került (mestere Hajnal Béla volt), ettől kezdve a tanulást és a szórakozást is a sportnak rendelte alá. Demény László tőrvívó lett, klubjával 1969-ben és 1970-ben is megnyerte a junior-csapatbajnokságot, majd 1973 januárjában egyéniben is diadalt aratott, az aranyért szétvívásban verte meg Somodi Lajost.

A felnőttmezőnyben azonban nem termett neki babér az ob-ken, pályafutása során egyszer állhatott fel a dobogóra: 1982-ben bronzérmet akasztottak a nyakába. Csapatban viszont – a Bp. Honvéd színeiben – négyszer (1977, 1978, 1980, 1982) is győzött. Ezzel egy időben tagja volt a világversenyeken részt vevő válogatottnak, az 1978-as hamburgi világbajnokságon esett át a tűzkeresztségen. Egyéniben az első fordulóban kiesett, a csapatnak a hatodik hely jutott, az 1979-es melbourne-i vb-n bejutott a 16 közé, a csapat pedig megismételte egy évvel korábbi szereplését. A moszkvai olimpián három biztos győzelemmel kezdett az első körben, a második fordulóban viszont mind az öt asszóját elvesztette, és búcsúzott. Csapatban sem változott semmi, újra a hatodik hellyel kellett megelégedni. Demény utolsó világversenye az 1982-es római vb volt. Az első körben közepesnek sem mondható riválisok ellen esett ki, csapatban viszont sokat tett az ötödik hely megszerzéséért: ő volt a legeredményesebb, 13 győzelem mellett csak négyszer veszített, 76,5 százalékos teljesítményt nyújtott.

Demény László érdekes ok miatt hagyta abba a vívást. Az 1970-es évek felétől foglalkozott Isten létezésével, sportpályafutása végén, 1983-ban keresztelkedett meg. Ez év végén váltott klubot is, a BVSC-hez igazolt. Életét a Bibliára alapozta, a Jehova tanúi keresztény felekezettel kötelezte el magát, ugyanakkor a Honvédban sportolóként, fegyver nélkül viselt katonai rangját és a versenysportot sem tartotta összeegyeztethetőnek hitével. „Nagyon nehéz döntés előtt álltam. Ráadásul megint kezdett jól menni a vívás. […] Úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a vívóstílust, amivel még eredményesebb lehetek. A vívásból éltem, más foglalkozáshoz nem is értettem igazán, és az életemnél is fontosabbnak tartottam. Jehovát azonban már sokkal jobban szerettem. Felmondtam a sportállásomat, és abbahagytam a vívást. Dolgoztam postásként, kéményseprőként, majd mintegy tizenöt éven keresztül testnevelő tanárként egy budapesti általános iskolában. Jelenleg ízületkondicionáló tornák vezetéséből próbálok megélni” – nyilatkozta a 2000-es évek elején Demény, akinek utolsó versenye az 1984. decemberi csapatbajnokság volt.

• Arcanum Újságok • Interjú Demény Lászlóval (A Dunánál, 2002. június, 78–80. oldal) • A Népsport korabeli számai • Sportévkönyvek (1978, 1979, 1980, 1981, 1982) • Vívóhíradó 1979. 8–9. szám, 16. oldal