Testvéreit követte
Frey Oszkár ikerbátyjait, Rezsőt és Lászlót követte a vízitelepre, és térdelt be a kenuba a hatvanas évek közepén. Sziklenka László keze alatt pallérozódott, aki jóval több volt számára, mint edző; amellett, hogy megtanította a klasszikus magyar stílusban evezni, a jövőjét is megalapozta azzal, hogy rávette, a hajóépítő szakmát válassza. Az ifjú Frey Sziklenka vezetésével lett úttörő olimpiai, serdülő, majd ifjúsági bajnok, szerzett ezüstérmet ifi Eb-n, és a felnőttek között is a magyar bajnoki címig jutott. Később rendre megemlítette: sikereihez arra is szükség volt, hogy tanult az egy évvel előtte járó testvérei vízen elkövetett hibáiból.
Felemás szereplés Montrealban
Kiemelkedő eredményeit párosban érte el, az 1970-es évek második felében Buday Tamással a nemzetközi mezőny meghatározó duójává váltak. Először 1975-ben jutott ki világbajnokságra, és újoncként ezüstérmes lett Budayval C–2 10 000 méteren Belgrádban.
Egy évvel később két számban is kivívta az indulást a montreali olimpián a Buday, Frey kettős, és 500, valamint 1000 méteren is bronzérmet szerzett. A rövidebb, gyengébbnek számító távjukon elért harmadik hellyel úgy-ahogy elégedettek voltak, egy kilométeren azonban legalább ezüstérmet reméltek. Bevallottan túlságosan görcsösen akarták a sikert, ezért követhettek el technikai és taktikai hibát a döntőben.
„Csak magunkban kereshetjük a hibát. A cél előtt kétszáz méterrel nyitottuk meg a hajrát, úgy gondoltuk, hogy végig bírjuk majd. Nem bírtuk. Talán, ha később kezdjük…”
“„
Belgrádban végre kijött a lépés
Egy évre rá, az 1977-es szófiai vb-n meglett az áhított ezüst C–2 1000 méteren, az 1978-as belgrádi világbajnokságon pedig feljutott a csúcsra a magyar kettős, miután mesterien felépített taktikával megnyerte az ezer méteres döntőt.
„Most elégedett vagyok. Most végre megtört a jég. Eddig is nyertünk mi már mindenki ellen, megvertük egy versenyen a szovjet Lobanovékat, egy másikon a román Simionovékat, de így, együtt, még csak most először... És most végre szerencsénk is volt. Amikor még felfelé eveztünk a rajthoz, hátszél fújt. De mire felértünk, megfordult a szél is, s megint csak hátulról jó kis balos szél röpített bennünket előre. Sikerült felpörgetnünk…” – elemezte a helyszínen a diadalukat.
“„
Moszkva
Az 1979-es duisburgi vb-n újfent az ezüst jutott a Buday, Frey kettősnek 1000 méteren, az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokon azonban nem sikerült tovább gyarapítania az éremkollekcióját; 1000 méteren vívta ki az indulást a páros, és végzett a csalódást keltő 8. helyen.
Az olimpia után súlyos sérülés és operáció akadályozta a folytatásban. Csaknem két évet hagyott ki, s noha megpróbált visszatérni, végül 1982-ben bejelentette visszavonulását, és az OTSH római-parti üdülőjének telepvezetőjeként kezdte meg a civil életét.