Már az elejétől kapus akart lenni
Bartalos Béla már általános iskolában megismerkedett a kézilabdával, de csak tizenhat éves korában kezdett el komolyabban foglalkozni vele a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban, testnevelőtanára, Végh László buzdítására. Érdekes módon sosem a mezőnyben akart játszani, hanem vérbeli kapus volt, aki tíz éven át játszott a Honvéd Szondi SE csapatában, mesterei Dárdai Ferenc és Pálfalvi Károly kapusedző voltak. Képességeinek köszönhetően hamar nevet szerzett magának, és már 1970-ben behívta a magyar válogatottba Albrecht Miklós szövetségi kapitány, egy nyugat-németországi túrán be is vetette. Ebben az évben már elvitték a franciaországi vilábajnokságra is, de ott még nem kapott szerepet, Horváth József és Szabó László mögött csak harmadik számú kapus volt, viszont a nemzeti csapat innentől kezdve tizennégy éven át számíthatott rá. 1973-ban változások kezdődtek a magyar válogatottban, melynek irányítását Faludi Mihály vette át, és Bartalos is egyre nagyobb szerepet kapott.
A moszkvai olimpián minden meccset végigjátszott
Ekkor már túl volt az első világversenyén, az 1972-es müncheni olimpián az NSZK együttese ellen kezdett is, végül nyolcadikok lettek a csapattal. Ő volt az első kapus hazánkban, akit az év legjobb kézilabdázónak választottak, 1979-ben utasította maga mögé a klasszisokból álló mezőnyt. Egész pályafutása alatt vidéki klubokban játszott, Székesfehérvár után Tatabányán, ahol kétszer is magyar bajnoki címet szerzett, majd Veszprémben. A válogatottal úgy szerepelt hat világversenyen, hogy akkoriban még nem volt Európa-bajnokság, játszhatott három olimpián, 1980-ban Moszkvában negyedik lett a csapattal, és ugyanennyi világbajnokságon szerepelt. A moszkvai nyári játékokon egyébként mind a hat meccset végigvédte, egyetlen másodpercre vagy büntetőre sem cserélték le, és ebben az évben behívták a világválogatottba is. Éremesélyesként utaztak volna negyedik olimpiájára, 1984-ben Los Angelesbe is, de a politika közbeszólt, ő pedig úgy döntött, 288 válogatottsággal a háta mögött befejezi a pályafutását, pedig lehetet volna ez a szám több is.
Hiretelen elhatározással visszavonultam, a mai eszemmel ezt nem tenném meg. Harminchét évesen, kitűnő fizikai állapotban voltam, ráadásul egy olyan korú kapusnak ötször annyi rutinja van, mint egy húszévesnek.
“„
Kuvaitban és Magyarországon is edzősködött
Visszavonulása után azonnal edzősködni kezdett, de nem hazánkban, hanem Kuvaitban, első körben öt évig maradt kint, és megtanult arabul. 1989-ben két évre hazatért, és átvette a Bakony Vegyész női csapatának irányítását, de 1991-ben visszament Kuvaitba, előbb ugyanahhoz a klubhoz, mint korábban, majd egy másiknál kellett a nulláról felépítenie a komplett felnőtt és utánpótlás szakosztályt. Hazatérése után, 2006-ban Szentendrén vállalt munkát, majd Veszprémben és Siófokon is dolgozott. 2013 óta a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián (NEKA) edzősködik, 2020-ig pedig az utánpótlás válogatottak kapusedzője is volt. Feleségével Balatonalmádiban élnek, ahol rehabilitációs központjukban mozgássérültek és sportolók regenerációját segítik.
Díjai, eredményei
• olimpiai 4. (1980)
• olimpiai 6. (1976)
• olimpiai 8. (1972)
• vb-7. (1974)
• 2x vb-9. (1978, 1982)
• Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-3. (1979)
• 2x magyar bajnok (1978, 1979)
• Magyar Kupa-győztes (1978)
• 2x világválogatott (1980)
• az év legjobb kézilabdázója (1979)
• magyar fair play diploma (2016)
Források
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor