Egy igazi vívó dinasztia sarja
Édesapja Gerevich Aladár (1910 – 1991) hétszeres olimpiai aranyérmes, egyszeres olimpiai ezüst- és bronzérmes, kilencszeres világbajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes és ötszörös Európa-bajnok kardvívó, egyszeres olimpiai bronzérmes, kétszeres világbajnoki bronzérmes és egyszeres Európa-bajnoki bronzérmes tőrvívó, édesanyja Bogen Erna (1906-2002) olimpiai bronzérmes, világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, háromszoros Európa-bajnoki ezüstérmes tőrvívó. Testvére Gerevich György (1946-2008) kardvívó, edző, a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron és az olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsolt mestere. Nagyapja Bogen Albert (1882-1961) olimpiai ezüstérmes kardvívó (1912), osztrák színekben. Felesége Bardi Györgyi, 329-szeres röplabda válogatott, kétszer olimpiai negyedik, háromszor Eb bronzérmes.
Az asztaliteniszt kiszorította a vívás
14 éves korában az édesapja vitte le a Vörös Meteorhoz, elsősorban azzal a céllal, hogy édesanyja válláról egy kis terhet levegyen. A klubnál egy pingpongasztal vonzotta leginkább, sokat játszott ott, miközben édesapja a vívás rejtelmeibe is próbálkozott bevezetni Palcsit, ahogy az otthoni berkekben szólították. Egy idő után aztán az asztaliteniszt kiszorította a vívás. Gerevich Aladár első kerületi lakásuk folyosóján olykor iskolákat adott feleségének, Bogen Ernának, a kisebbik gyerekkel pedig a nappaliban vívott. A hatágú csillár bánta a gyakorlásokat, a kard pengéje a suhintásoknál gyakran kis darabokat vágott ki a csillár búrájából. Olyankor fordítottak egyet rajta, nehogy feltűnő legyen a sérülés, és az édesanya ne vegye észre a kárt. Gyorsan jöttek az eredmények, ifjúsági bajnok (1965), Olimpiai Reménységek tornája (ORT) győztes a csapattal (1966), majd egyéniben is (1967), junior bajnok (1968), felnőtt magyar bajnokság 3. hely (1971). Miután édesapja a BVSC-hez került edzőnek, ő is követte.
1972-ben elért eredmények
A müncheni olimpia évében, 1972-ben igazán belelendült: a csapattal a Santelli Kupán 1., a Marzi Kupán és a Wolodyjowski emlékversenyen 2., egyéniben a Martini Kupán és a Finski emlékversenyen 4., a magyar bajnokságban ismét bronzérmes. Második volt a hazai ranglistán, de az egyénire nem nevezték. Münchenben az újonc Gerevich 4 győzelemmel mutatkozott be Bulgária ellen (12:4), Románia ellen (9:3) pedig kétszer volt sikeres. A negyeddöntőben Kuba se okozott gondot (9:2), Gerevich háromszor nyert az egykori csapat világbajnok kardvívó Palócz Endre tanítványaival szemben. Az elődöntőben „kezdődött” az olimpia, sajnos sikertelenül, mert a szovjetek elvágták az utat a döntő elől (7:9), Gerevich volt a legeredményesebb magyar hármas sikerével. A 3. helyért a románok ellen Gerevich ott folytatta, ahol az elődöntőben abbahagyta, azaz ismét triplázott (8:7). Gerevich újoncként 16 győzelmet tett le az asztalra.
1973-1974
A két olimpia közti három év mindegyikében a világbajnoki dobogón vagy a közelében végzett a válogatott. Az aranyéremmel kezdték 1973-ban Göteborgban. Igaz volt a hét szűk esztendő, mert 1966 után hét év elteltével szerezte vissza a kard elsőséget a csapat. A döntőben 2:1-re vezettek a magyarok, majd elmentek a szovjetek. 8:6-os vezetésüknél Gerevich visszatáplálta a csapatba a reményt: Vinokurov ellen 5:2, azaz 7:8 az összesítésben. Az utolsó asszóban Kovács Attilának 5:3 elég lett volna Krovopuskov ellen az aranyhoz, 5:1-re verte. 8:8 és találataránnyal világbajnok Magyarország. Gerevich az egyéniben helyezetlen. 1974-ben a grenoble-i vb-n az egyéni verseny során szerzett sérülése miatt visszalépett. A csapatversenyben már indulhatott, de a végén csak két vereséget könyvelt el a csapat: az elődöntőben a románoknak jött ki a lépés (6:9), a harmadik helyért az olaszoknak (6:9). Gerevich 1-1 győzelmet ért el. 1974 egyedi év volt abból a szempontból, hogy a BVSC megtörte a Vasas többéves győztes bajnoki sorozatát, ráadásul a vasutasoknál egy csapatban vívott a két Gerevich testvér.
Budapesti világbajnokság (1975)
1975-ben a budapesti vb-n az elődöntőben 9:6-ra visszavágott a válogatott Romániának, Gerevich kétszer nyert. A döntőben ismét magyar-szovjet. Gerevich az első mérkőzésén Szigyak ellen 5:1, a másodikon Vinokurov ellen 5:1. Nazlimov ahogy mindenki mást is, Gerevichet is legyőzte. Gerevich 3:4 után nyer 5:4-re az addig veretlen Krovopuskov ellen. 8:7 a magyaroknak. A végén Gedővárinak nem volt ellenszere a budapesti egyéni világbajnok Nazlimov ellen és a 8:8 a gyengébb találatarány miatt az ezüsthöz volt elég.
Világranglista-vezetőként hagyta ki az olimpiát
1973, 1974 után 1976-ban is magyar bajnok lett. De a montreali olimpiai szereplését egy súlyos sérülés megakadályozta. Különös eset történt. Akkoriban szokás volt, hogy a pártvezetők megjelentek Tatán, hogy úgymond meleg szavakkal búcsúztassák az utazókat. Mikor a hírnök jelentette, hogy megérkeztek, a látszat kedvéért neki kellett mozogni, bár a valódi edzés már fél órája véget ért. Ahogy felálltak vívni, az első mozdulatból bokaszalag szakadás lett. Akkor Gerevich vezette a világranglistát.
A csúcson (1977)
Négyszeres magyar bajnok, egyéni világbajnok és az év sportolója lett
1977-ben negyedszer is megnyerte a magyar bajnokságot. A csúcsra ért: Buenos Airesben egyéni világbajnok lett. A döntőbe jutásért doppingszerrel ért fel a részére, amikor a román Imimiciuc-ot verte meg 10:9-re, akitől korábban rendszeresen kikapott. A hatos döntőben a két magyar vívott először. Gerevich 3:1-ről vesztett 4:5-re a mumusával, Gedővárival szemben. Gerevichnek attól kezdve viszont csak győzelemben volt része. Nazlimov ellen 5:4-re nyert. A végén holtversenybe került Nazlimovval és az újravívásban 4:4-re álltak. A Népsport tudósítása szerint „Lenyűgöző volt Gerevich nyugalma ezekben a drámai pillanatokban is.” Gerevich bevitte a döntő tust és 29 évesen világbajnok lett. 15 évvel Horváth Zoltán Buenos Aires-i világbajnoki címe után ugyanott, ismét magyar kézbe került a kard elsőség. A csapatnak viszont nem ment ilyen jól, az elődöntőben a románok fölényes győzelmet arattak (3:9) és elütötték a magyarokat a döntőtől. A harmadik helyért óriási magyar-olasz küzdelem folyt. A magyarok nagy találataránnyal vívták ki a bronzot. 8:6-ra még az olaszok vezettek, de aztán Marót és Gedővári is hozta az utolsó mérkőzését. 8:8. Gedővárinak négy, Gerevichnek egy győzelem sikerült. Az évben a magyar sportújságírók Gerevich Pált az Év sportolójának választották.
Sokszor hasonlítgattak apámhoz, persze. De hát kit nem? Sokszor mondták irigykedve, könnyű nekem, mert otthonról többet hozok. De egy vb-n, olimpián már nem számít, ki volt az apám, nem érte vívok, ott a gondolataim, a tudásom, a technikám, a koncentrációm számít. Sajnáltam, akiket megbénított az apjuk nagysága.
„„
Hamburgi világbajnokság (1978)
1978-ban Hamburgban ritka dolog történt, a kard egyéniben a hatos döntőben ötös holtverseny alakult ki. Azaz jóformán elölről kezdhették a döntőt. Gerevich az olasz Maffeit 5:1-re verte. A szovjet Bazsenov ellen viszont hatalmas lehetőséget szalasztott el, mert már 4:2-re vezetett és vesztett, amivel be kellett érnie a 4. hellyel, – sovány vigasz – Bazsenov előtt, jobb találatarányának köszönhetően. A csapat a románok ellen csak kínkeservesen jutott be a döntőbe, ahol a szovjetek vártak a magyarokra. Gerevich törlesztett Bazsenovnak (5:3), de kikapott Nazlimovtól (4:5). A folytatásban az akkor még csak kétszeres olimpiai bajnok Krovopuszkovot (5:4), végül Burcevet is verte (5:3). A csapat dr. Nébald befejező győztes csörtéjével elérte a 8:8-at és találataránnyal világbajnok lett.
Az olimpiai rémálom
1979-ben Melbourne-ben a vb nem sikerült, a csapat 5., Gerevich helyezetlen. A moszkvai olimpia rémálomként indult, a selejtezőben 7:8 lett a magyar-olasz állás, Gerevich nyeretlen maradt. Sajnos végig maga alatt teljesített, a negyeddöntőben az NDK ellen (9:7) a mérlege 2 győzelem és 2 vereség. Az elődöntőben a szovjetek hozták magukat (6:8), Gerevich csak Burcevet verte (5:4). Maradt a harmadik hely esélye, amit meg is ragadtak a magyarok. A lengyelek ellen 9:6-os siker, Gerevich nem nyert mérkőzést. Az egyéniben sem volt csúcsformában, a nyolc közé jutásért kiesett. Gerevich 10 év után váltotta a BVSC-t a Vasasra. A vasutasnál elfogytak a kardvívók, s ez indokolta a klubcserét. Illetve az is, hogy édesapja mellett Batizi Sándorral is iskolázni kezdett. „Édesapám kiváló technikát és sok értékes dolgot tanított meg nekem. Kettősük Batizivel kitűnő párosítás volt. Édesapám az iskolázáson kívül nem nagyon figyelt rám, mert tudta, hogy a kiadott penzumot zokszó nélkül el fogom végezni. Ő a teremben az edzőm, otthon pedig az apám volt!” Gerevich Aladár a fiával szemben éppen olyan kritikus, örök elégedetlen volt, mint magával is mindig.
Clermont-Ferrand, világbajnokság (1981)
1981-ben Clermont-Ferrand volt a vb színhelye. Az egyéniben dr. Gedővári ezüstérmes, Gerevichnek az 5. hely jutott. Kettejük mérkőzését az újpesti vívó 10:4-el zárta. A csapatban vigasztalódhattak. Ott a döntőben ugyan a szovjetek rajtoltak jobban 3:0-ra, majd eljutottak 6:4-ig, onnan kezdve viszont zsinórban öt magyar győzelem született, azaz 9:6-ra nyert és világbajnok lett a csapat. Gerevich két sikert tett a közösbe, a mérkőzés utolsó csörtéjében 5:4-re verte Aljohint. Az évben négy esztendő után lett újra aranyérmes a Gerevich-csel először felállt Vasas a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A négyes döntőben Gerevich hozta a 3-3 győzelmét a Bp. Honvéd, a CSZKA Moszkva és a Steaua Bukarest ellen is.
A negyedik olimpia elmaradt
1982-ben Rómában a vb-n Gerevich 3-3 sikerrel kezdett: Kína (9:0), Franciaország (9:5). A 8 között 8:8 lett a románok ellen, a találatarány „segítsége” kellett a továbbjutáshoz. Gerevich nullán maradt. A négy között 9:6 a szovjetek ellen és a döntőben a klasszikus magyar-olasz következett, Rómában. 9:5-ös magyar siker született, Gerevich akkor nem vívott. Ekkor nyerte élete utolsó világbajnoki címét. 1982 végén Gedővári mögött a 2. helyet foglalta el a világranglistán. 1983-ban térdízületi kopás műtéte volt, amit követően a legjobb egyéni eredménye a Moszkva Kupán elért bronzérme volt (1983), csapatban pedig a New York-i 1. hely (1984). Amikor még nem volt szó a bojkottról, Gerevich készen állt indulni 1984-ben az olimpián, de a vezetőség erről mást gondolt, noha azt ígérték neki, benne lesz a csapatban.
Visszavonulása után
Visszavonulása után a Vasas szakosztályvezetője lett. 1988-tól az ausztriai Mödlingben edzőként dolgozott a Fecht Union Mödling klubnál, ahol Willau személyében junior Eb bronzérmes, kadet-vb ezüstérmes tanítványt is nevelt. Feladata a kardoktatás gyerekektől a felnőttekig, több csoportnak is. Hobbija a vitorlázás, amit a vívása kezdetén, majd a befejezése után versenyszerűen is űzött. Egy leánya született, Bea (1980).
Tanulmányai, egyesületei
A budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett (1966), a TF-en edzői oklevelet szerzett, vívó szakedző (1972). A budapesti Vörös Meteor (1962-1970), a BVSC (1970-1981), a Vasas kardvívója (1981-1984).
Felhasznált irodalom
• Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974)
• Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006)
• Jocha Károly: Bronzérmes győztesek (2010)
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995)
• fie.org
• arcanum.com
