Hornyák

Ferenc

Tiszaújváros sikeres olimpiai szereplőinek egyike Hornyák Ferenc, aki az Olefin SC versenyzőjeként az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokon hatodik lett lepkesúlyban, vagyis az 52 kilósok között.

Abban a magyar szempontból módfelett sikeres kategóriában jeleskedett, amelyben 70-es évekbeli klubtársa, az 1976-os montreali olimpián ezüstérmes Kőszegi György és az 1972-es müncheni játékokon második Szűcs Lajos is rendkívül eredményes volt. De ebben a súlycsoportban indult Oláh Béla is, aki – ugyancsak a szovjet fővárosban – Hornyáknál kettővel előrébb, a negyedik helyen zárt.

Több későbbi interjújában is azt mondta, hogy kiváló állapotban volt a moszkvai ötkarikás viadalon. A szakítás nem jött össze neki annyira jól, mint Oláhnak, teljesítménye az első fogásnemben 107,5 kg volt, de lökésben javíthatott volna. Hiába kérte azonban, nem engedte a szakvezetés, hogy a sikeres 130 után egyből a 140 kilóra menjen rá. „Az olimpia előtt edzéseken már 140-et is löktem, tehát nem jelentett volna gondot ennek a súlynak a teljesítése. Máig nem értem, miért nem engedtek rá a nagyobb súlyra, pedig ha azt kilököm, összetettben 247,5 kg-mal olimpiai bajnok vagyok, mert a győztes 245-öt teljesített. A 135 kg nem sikerült, mert akkor már elvették a kedvem – magyarázta olimpiai hatodik helyét visszaemlékezésében. - Egy esztendővel korábban már második voltam a világbajnokságon, Moszkvában is lehettem volna dobogós” – fűzte hozzá.

Hornyák Ferenc pályája ígéretesen indult. Igaz, nem azonnal kanyarodott rá a klasszis súlyemelővé válás olykor nagyon is rögös útjára. A tiszalöki születésű tehetség Újtikoson élt, Hajdú-Bihar megyében, nem messze Tiszaújvárostól, ahová középiskolába is járt. Itt több sportágat is kipróbált, így kézilabdázott és atletizált. Aztán egy nap letévedt a súlyemelőterembe egyik barátja unszolására, de el-elmaradozott, míg nem 1973-ban Ördögh István, aki még aktív versenyzőként segítette az edzéseit, kedvet csinált neki a rendszeres munkához.

Az év őszén, Budapesten volt egy középiskolás verseny, ahol harmadik lett, majd jöttek sorban a további eredmények: megnyerte az országos vidékbajnokságot, s az országos bajnokságon is első lett. Érettségi után már Dunavarsányban volt edzőtáborban és az 1975-ös junior-világbajnokságon harmadikként végzett, az esztendő ifjúsági sportolójának is megválasztották. 1976-tól már a győzelmek sem maradtak el a korosztályos világ- és Európa-bajnokságokon, amelyeken összesen 12 aranyat és négy bronzot szerzett. Felnőtt világbajnokságon két ezüstöt akasztottak a nyakába: 1979-ben összetettben és lökésben lett második – ugyanolyan eredményt elérve, mint a győztes, aki azonban nálánál kisebb testsúllyal mérlegelt.

Az 1984-es Los Angeles-i olimpiára ő is készült, de azon végül nem vettünk részt, s Hornyáknak ezzel gyakorlatilag be is fejeződött versenyzői pályafutása. Edzőként tért vissza a sportágba, a Diósgyőri VTK súlyemelő-szakosztályánál tevékenykedett 1987-től kevesebb, mint két esztendőn át. Még az 1980-as évek elején bútorasztalos mestervizsgát tett, így amikor eljött a DVTK-tól, előbb külföldön dolgozott, majd hazatérve saját vállalkozásba kezdett szakmájában.