Bevezetés
Donáth Ferenc 1954. június 28-án született Nagykőrösön. Az 1979-es tokiói tornász-világbajnokságon egy-egy bronzérmet szerzett gyűrűn és korláton. Az 1980-as moszkvai olimpián a férfi csapat tagjaként összetettben bronzérmet szerzett. 1984-ben vonult vissza a profi pályafutásától, azóta dolgozott Svájcban szövetségi edzőként, valamint a magyar férfiválogatottat is vezette, tanított a Testnevelési Főiskolán.
Elmaradt a várt siker
Donáth Ferenc Nagykörösről Medve László tanítványaként került fel a fővárosba. Sokáig úgy tűnt, hogy Donáth, Magyar Zoltán utóda lesz mindenek előtt lólengésben. A sok nagyszerű eredmény mellett azonban a várt nagy győzelem elmaradt. Viszont ő lett a legtöbb válogatottságot elérő magyar tornászok egyike. 1984-ben azon a bizonyos „Pót olimpián” már a 95. válogatottságát ünnepelte. Titokban arra készült, hogy pályafutása során ritka bravúrt hajtson végre, azaz elérje a bűvös 100-as válogatottságot. Egy nem várt sérülés azonban megfosztotta ettől a „nagy álomtól”. Öt alkalommal vett részt világbajnokságon, kétszer olimpián és Európa-bajnokságon. Betöltötte harmincadik életévét, amikor a budapesti világbajnokságon 1983-ban még a cukahara ugrást is bemutatta a talajon.
A tornaterem után
Miután befejezte élsportolói pályafutását 1984-ben, azután Svájcban szövetségi edzőként dolgozott, valamint a magyar férfiválogatottat is vezette, tanított a Testnevelési Főiskolán.