Szinte egész pályafutását az FTC-ben töltötte
A Magyarkeresztúron született Németh Erzsébet általános iskolás korában már atletizált, a kézilabdával komolyabban 14 évesen, 1967-ben a csornai MEDOSZ SE-ben kezdett el foglalkozni, ahol Dreisziger Miklós volt a nevelőedzője – akinek a kezei alatt Gódorné Nagy Marianna is nevelkedett. Az érettségi teljesítését követően, 1972-ben Budapestre költözött, és az előző szezonban bajnokságot nyert Ferencváros játékosa lett, ahol aztán szinte egész pályafutását töltötte. Az 1970-es évek elején kezdődött a Vasas uralma a magyar női klubkézilabdázásban, így az FTC-vel a dobogó második és harmadik foka jutott a bajnokságban évről évre jól teljesítő, több válogatott játékossal felálló zöld-fehér együttesnek.
Sikeres hetvenes évek, olimpiai bronzzal
1972 és 1980 között öt ezüstérmet, valamint négy bronzérmet szerzett a Ferencváros csapatával az első osztályban, miközben a Magyar Kupát 1977-ben megnyerte az Elek Gyula vezette alakulat, amely 1973-ban és 1978-ban a második, 1973-ban, 1976-ban, 1979-ben és 1980-ban harmadik helyen zárt. A nemzetközi porondon is nagy sikert, Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)-győzelmet ünnepelhetett el az együttes 1978-ban, majd 1979-ben ismét döntőbe jutott, igaz, a címét már nem sikerült megvédenie a német TSC Berlinnel szemben. A sikeres klubévek alatt, 1973-tól a válogatottba is rendszeresen meghívót kapó beálló tagja volt az 1975-ben és 1978-ban a világbajnokságon, valamint az 1976-os olimpián is – történelmi – bronzérmet szerző nemzeti együttesnek, majd 1980-ban Moszkvában egy olimpiai negyedik hellyel is gazdagította gyűjteményét.
A Fradiban 448, a válogatottban 230 meccsig jutott
Az 1980-as évek klubszinten kevésbé teltek sikeresen, miután az FTC meggyengült, és a bajnokság 6-12. helyén végzett, jócskán elmaradva korábbi stabil teljesítményétől. Németh Erzsébet 1985-ben igazolt el a zöld-fehérektől 448 mérkőzéssel és 1246 góllal a háta mögött. A válogatottban az 1982-es világbajnokság még kárpótolni tudta, hiszen hazai közönség előtt, a teltházas Budapest Sportcsarnokban sikerült kiharcolni az ezüstérmet. Az 1986-os hollandiai világbajnokságon még a csapat tagja volt, azonban itt csupán a 8. helyig jutott a Barabás Zsolt vezette magyar válogatott, ő pedig 230 mérkőzés után búcsút mondott a nemzeti együttesnek. Ebben az évben már a Tatabányai Bányászt erősítette, amelyben két szezont játszott, majd egy további évet töltött Jászberényben. Aktív pályafutását befejezve edzőnek állt, előbb az utánpótlásban, majd felnőtt csapatok mellett tevékenykedett Csömörön és Maglódon. 2025. december 6-án hunyt el hetvenkét évesen.
Díjai, eredményei
• olimpiai bronzérmes (1976)
• olimpiai 4. (1980)
• világbajnoki ezüstérmes (1982)
• 2x világbajnoki bronzérmes (1975, 1978)
• világbajnoki 8. (1986)
• Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK)-győztes (1978)
• Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) 2. (1979)
• Magyar Kupa (MNK)-győztes (1977)