Bevezetés
Tizenkét évesen, Fekete József irányítása mellett, a Honvédban ismerkedett meg a tornával. Meglehetősen későn, 17 évesen lett a válogatott keret tagja, és mindjárt egy bronzéremmel mutatkozott be a várnai világbajnokságon.
A róla elnevezett szaltó
1975-ben a világon először mutatta be felemás korláton új elemét: felállás a felső karfára, bicskaszaltó előre, félfordulattal, visszafogás a felső karfára, amelyet róla „Egér-szaltónak” neveztek el. Magyarországon először ő mutatott be a lóugrásban nyújtott testű cukaharát.
Olimpiai bronzérem egy történelmi döntőben
Az 1976-os montreali olimpián felemás korláton bronzérmet szerzett, abban a döntőben lett harmadik, ahol Nadia Comaneci - elsőként a sportág történetében - tíz pontot kapott a gyakorlatára. Tökéletesen kihasználta az esélyt, hogy a szovjetek rontottak, ő pedig kifogástalanul végrehajtotta a gyakorlatát. Emellett az ugrás döntőjében volt érdekelt, ahol a hatodik lett. Az összetett csapatversenyben a negyedik helyen végzett magyar csapat tagja. Az egyéni összetettben a hetedik helyen végzett, az is nagy eredménynek számított. Nemcsak ebben az évben, egy évvel korábban és később is az év tornásznőjének választották. 1978-ban egy furcsa fegyelmi ügy végén eltiltották, gyermeket szült, férje, Magyari László volt az edzője is. A moszkvai olimpia előtt jól ment neki a torna, visszatért, beverekedte magát a csapatba. Talán az egyedüli volt az akkori mezőnyben, aki édesanyaként versenyzett.
Remegett kezem-lábam a montreali döntőben, azzal nyugtattam magam, hogy ha annyiszor képes voltam ezt már végrehajtani, miért ne lehetne még egyszer. És végül sikerült.
„„
Búcsú a tornateremtől
Az 1981-es moszkvai világbajnokság után végleg befejezte sikeres pályafutását. Amilyen csöndes volt a tornateremben, olyan halkan és észrevétlenül távolodott el a tornától is. Svédországba ment férjhez, ott is telepedett le.
