Bevezetés
Egervári Márta olimpiai bronzérmes, világbajnoki bronzérmes, többszörös magyar bajnok, edző. Háromszor nyerte el az Év magyar tornásza címet (1975, 1976, 1977) és a Magyar Torna Szövetség 2014-ben a Halhatatlanok Klubjának tagjává választotta.
A róla elnevezett szaltó
1975-ben a világon először mutatta be felemás korláton új elemét: felállás a felső karfára, bicskaszaltó előre, félfordulattal, visszafogás a felső karfára, amelyet róla „Egér-szaltónak” neveztek el. Magyarországon először ő mutatott be a lóugrásban nyújtott testű cukaharát.
Karrier
Az 1976-os montreali olimpián felemás korláton bronzérmet szerzett, a női torna összetett csapatversenyében 4. helyen végzett magyar csapat tagja. Az 1974-es tornász világbajnokságon bronzérmet nyert magyar válogatott tagja volt, és részt vett az 1981-es világbajnokságon is, ahol a csapat a 8. helyen végzett.
„Egér” - ez volt a beceneve- aránylag későn, 17 éves korában szerepelt először világversenyen a magyar válogatottban. Az 1976-os olimpián érte el csúcsformáját, ahol bronzérmes lett felemáskorláton. 1978-ban gyermeket szült, s akkor úgy tűnt, hogy ezzel a sportkarrierje is befejeződik. Aztán a sors és a torna iránti szerelem visszahozta a tornaterembe ismét. A moszkvai olimpián már, mint - talán az egyetlen az akkori mezőnyben- édesanya versenyzett. A 70-es évekre nem volt jellemző, hogy valaki 20 éves kora felett a nemzetközi mezőnyben még eredményesen szerepel. Ráadásul olyan kitűnő csapatban, mint a magyarban.
Búcsú a tornateremtől
A moszkvai világbajnokság után végleg befejezte sikeres pályafutását. Amilyen csöndes volt a tornateremben, olyan halkan és észrevétlenül távolodott el a tornától is.