Fiatalon behívták a felnőttválogatottba
Kenyeres József az általános iskolás éveiben kezdett el kézilabdázni, előbb a főváros nyolcadik kerületében járt sportiskolába, majd öt éven át a Vasas SC utánpótláscsapataiban játszott. 1974-ben lett felnőttjátékos, miután a Budapest Honvéd együtteséhez, a korszak egyik legerősebb hazai klubjához igazolt. Tizenegy ott töltött évéből hat szezon végén nyerték meg a hazai bajnokságot – a legnagyobb riválisuk a Tatabányai Bányász volt –, 1983 év végén pedig a Veszprémi Építők legyőzésével az akkor Magyar Népköztársaság-kupának nevezett Magyar Kupát is elhódították. A fiatal szélső még húszéves sem volt, amikor 1974 augusztusában, Csehszlovákia ellen bemutatkozott az akkor már Faludi Mihály irányította, megfiatalított magyar felnőttválogatottban is, amellyel első világversenye az 1976-as olimpia volt. Montrealban valamennyi mérkőzésen pályára lépett, legtöbbször kezdőjátékosként, a csapat pedig hatodikként végzett.
A legnagyobb klubsikere: BEK-et nyert a Honvéddal
Legsikeresebb évei a nyolcvanas évekre tehetők, az 1980-as moszkvai olimpián a negyedik helyen végeztek, a bronzmeccsen Romániától szenvedtek 20:18-as vereséget. Legnagyobb nemzetközi klubsikerét 1982-ben érte el a Honvéddal: a görög Ionikosz, a francia Gagny, a svéd Helsingborg, a dán Helsingör, a döntőben pedig a svájci St. Gallen oda-visszavágós legyőzésével megnyerték a Bajnokokcsapatok Európa-kupáját (BEK, ez volt a Bajnokok Ligája elődje), aminek a jelentőségét mutatja, hogy magyar csapat azóta sem tudott a legrangosabb európai kézilabda-kupasorozat élén végezni. Az európai szuperkupát azonban már nem sikerült elhódítaniuk, a döntőben 31:27-es vereséget szenvedtek a KEK-győztes keletnémet SC Empor Rostock együttesétől.
Világbajnoki ezüsttel búcsúzott
Kenyeres József összesen öt világversenyen, két olimpián és három világbajnokságon képviselte Magyarországot – akkoriban még nem rendeztek Európa-bajnokságot. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy a politika miatt nem utazhattak ki az 1984-es Los Angeles-i olimpiára. Valamennyire kárpótolta az 1986-os vb-ezüst, amely után búcsúzott a válogatottól, utolsó meccse a Jugoszlávia elleni elvesztett döntő volt. 224 mérkőzéssel és 496 góllal a háta mögött búcsúzott a nemzeti csapattól. Pályafutása utolsó szakaszában légióskodott a svájci HC Basilisk és a nyugatnémet Roding csapataiban, majd két, a Honvédban eltöltött idény után 1995-ben visszavonult az aktív játéktól. Edzőnek állt, ült a Budapest Honvéd SE (1995–2004), a Postás SE (2000–2003), a Vasas SC (1999–2000), a Váci NKSE (2006–2009) és a Főgáz-Gázművek MTE kispadján is.
Az 1984-es bojkott miatt kimaradt olimpia a mai napig a legnagyobb szívfájdalmunk, amelyen a legjobbak lehettünk volna. Elég sokat beszélgettünk róla, talán pont a Los Angelesben elmaradt tapasztalatok hiányoztak a két évvel későbbi vb-döntőben.
„„
Díjai, eredményei
• olimpiai 4. (1980)
• olimpiai 6. (1976)
• világbajnoki 2. (1986)
• 2× világbajnoki 9. (1978, 1982)
• Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)-győztes (1982)
• IBV-3. (1973)
• 6× magyar bajnok (1976, 1977, 1980, 1981, 1982, 1983)
• Magyar Kupa (MNK)-győztes (1983)
Forrás
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor
