Molnár

Endre

Molnár Endrét Székelyföldön, egészen pontosan Gyergyószentmiklóson tette le a gólyamadár, 1945. július 23-án. A posztján elképesztő képességekkel megáldott hálóőr négy olimpiáról térhetett haza éremmel, ami még a gazdag magyar sportági történelemben is kiemelkedő sikersorozat. Világbajnokságon, Európa-bajnokságon is állhatott a dobogó tetején. A családjával 1948-ban került Magyarországra Molnár Endre. A Budapesti Építőkben 1960-ban bukkant fel, úszóként, valamint vízilabdázóként. Azt követően, 1966-tól már a Budapesti Spartacus együttesének lehetett a tagja. A hűsége egészen 1980-ig tartott a klubjánál. Az itthoni sikerek általában elkerülték, mert a „Spari” nem tartozott a legjobb honi gárdák közé. Ennek azonban Endre nagy hasznát vette a későbbiekben. Ugyanis a világ legjobb támadói igyekeztek bevenni a hálóját, elég kevés sikerrel. Egyszer, egy róla szóló születésnapi írásban, a Nemzeti Sport hasábjain úgy emlékezett vissza tréfásan a pályafutására, hogy gólt sem kapott életében.

Ha csupán ötkarikás fellépéseit vesszük sorra, az sem rövid bekezdésnyi szöveg. Egy bronzzal indult a sorozat, 1968-ban, Mexikóban. Az akkori szövetségi kapitány, Markovits Kálmán elvitte Közép-Amerikába, ahol öt találkozón adott neki lehetőséget a nyolc csatából. A 3. helyért vívott mérkőzésen, Olaszország ellen, október 26-án is végig védhetett. Nem okozott csalódást, ez a 9–4-es végeredményből is kiolvasható. Az 1972-es müncheni játékok során a magyar nemzeti csapat egyet lépett előre a dobogón. Megint nyolc találkozó jutott a mieinknek, ebből négy Molnárnak, de az utolsó három felvonásban már Cservenyák Tibor élvezte Rajki Béla kapitány bizalmát.

Újabb négy szezon elmúltával ért fel a csúcsra a varázserővel bíró hálóőr. Védéseivel képes volt megbabonázni, elbizonytalanítani a csatárokat. Montrealban nyolc ütközetből hatszor vetette be dr. Gyarmati Dezső. A hatos döntőben három esetben kezdődött a nevével a csapatösszeállítás. Az utolsó eseményen, július 27-én, a jugoszlávokkal szemben már a döntetlen is elég volt a bajnoki címhez. A végeredmény 5–5 lett, ezért aztán a felfelé araszolás befejeződött. Magasabbra már nem vezethetett út. A negyedik olimpia 1980-ban jött el Molnár Endre életében. A moszkvai eseményen egy 3. helyezés volt megírva a nagykönyvben a piros-fehér-zöld gárdának. Gyarmati mester természetesen ezúttal is ragaszkodott bevált emberéhez. A zárónapon, Hollandiával szemben, július 29-én összejött a 8–7-es diadal. Négyből négy érem, ez nagyon nehéz feladat – a világon, Molnár Endrével együtt, mindösszesen hét pólós büszkélkedhet vele, és igen, közülük hatan magyarok… A világbajnokságok históriájának első győzelme a magyar válogatott nevéhez fűződött. Az 1973-as eseményen ott lehetett a 185 centi magas, 85 kilós sportember is. Akinek a termete nem számított kiemelkedőnek, de a reflexei, a lábmunkája utánozhatatlanná tették, amíg a hálók előtt fickándozott. Örökké emlékezetes produkciókat mutatott be. Az 1975-ös, illetve az 1978-as vb-ezüstje szintén hatalmas teljesítménynek számított.

Az aranyműves hű maradt önmagához két Európa-bajnokságon is. Hiszen Bécs (1974), majd Jönköping (1977) sem múlhatott el a legfényesebb medália bezsebelése nélkül. Ezek mellé a sikerek mellé jártak a civil elismerések is. Az egyik ezek közül a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata, amelyet 1980-an vehette át a 189-szeres válogatott. A Magyar Érdemrend tisztikeresztjére 2020-ban bizonyult méltónak. Edzőként is bizonyította, hogy a szakma kiválóságai közé tartozott. Három magyar bajnoki címmel tette le névjegyét, bár addigra azért bemutatkoznia nem igazán kellett a medencék partján. Fontos megjegyezni azt is, hogy a 2000-es esztendőben beválasztották az elmúlt évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. A dolog különösebb meglepetést nem okozott azoknak, akik a tisztelőinek vallhatták magukat. Mert négy esetben (1967, 1977, 1979, 1980), csak keveseket szoktak megválasztani az év játékosának, hálóőrként. Különösen ott, ahol a góllövésnek is akadnak ősi hagyományai. P. P.