Kis

István

Kis István talán legnagyobb sikere a moszkvai olimpián szerzett bronzmedália. A Budapesten, 1958. július 25-én született sportember azért az ötkarikás játékokon kívül még fel tud mutatni más jelentős eredményeket is. De még mielőtt a sikerekben elmélyednénk, fontos megjegyezni, a neve helyes formája a Kis, egy s-sel, bár a neten a legtöbb helyen dupla s-sel szerepel. Ezt bátran kijelenthetjük, mert maga árulta el a kis titkot.

Meglehetősen hosszú időn keresztül, 1972-től 1986-ig volt az Újpesti Dózsa versenyzője Kis István. Zárásként, klubszinten bajnoki arannyal búcsúzhatott el a társaktól, meg a lila-fehér sapkától. Jóval korábban, 1978-ban, a budapesti junior Európa-bajnokságon ezüstöt akasztottak a nyakába az eredményhirdetés során. Fel is figyelt rá dr. Gyarmati Dezső szövetségi kapitány, aki a montreali olimpiai siker után új csapatot kezdett építeni, ha nem is teljes egészében. A legendás szakember, jóval később, az Interpress Magazinban (IPM), 1986-ban, az augusztusi számban, az akkori kevés hazai nemzetközi klasszis között emlegette emberét. Kisé visszaugorva az időben, ’80-ban a Szovjetunióban rendezték a 22. nyári olimpiát. A csapatban helyet követelt magának Kis István is. Nyolc találkozóból hétszer szavazott neki bizalmat Gyarmati. Egy gól fűződött a nevéhez. A posztját nehéz lenne pontosan meghatározni, kapuson és centeren kívül minden helyen bedobható adu volt a mindenkori szakvezetője kezében.

Itthon sem feledkeztek meg róla, amikor a jutalmakat kezdték kiosztani a Parlamentben. A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát adományozták neki. Sokkal utána, 2019-ben edzői Életmű-díjat kapott. Annak a korosztálynak volt a tagja, amelyiknek a pályafutásából a politika elvett egy olimpiát. A szocialista tábor többsége által bojkottál, 1984-es, Los Angeles-i tornára a mienk sem utaztak ki. Maradt hát keserű vigasznak, hogy Kubába, Havannába repülhetett a nemzeti alakulat. Rusorán Péter szakmai irányítása mellett ott végül másodikként végeztek a magyarok. Kis egyéni mérlege 6 meccs, 4 gól lett. A sokrétű pólós egyetlen találkozót sem mulasztott el. A negyedik játéknapon, augusztus 23-án, Bulgária ellen 3 találattal vette ki a részét a 17–6-os sikerből. Az összteljesítmény nem volt rossz, de az elszalasztott lehetőség, az olimpia máig keserű emlék mindenkinek, aki lemaradt róla.

Némi szerencsével akár világbajnok is lehetne ezen írás főszereplője. Sőt, egy rövid ideig annak is érezhette magát. De tényleg csupán pár minutumig tartott a csoda. Mert Ecuadorban, Guayaquil városában, a négyes döntőben, a Szovjetunió ellen az időmérő kezdeményezése alapján a magyar csapattól elvettek egy gólt. A 7–7-es döntetlen pedig az ellenfélnek kedvezett. Óvás után lettek a mi fiaink másodikak. Pedig szinte mindenki megesküdött az igazságunkra, csak a zsűri nem hitt másnak. Állítólag az időmérő berendezés hibásodott meg. Ennyi idő távlatából is fájó emlék a dolog. 1983-ban Rómából, az éremhalmozó Európa-bajnokságokról egy ezüstöt vihetett haza. Két évvel előtte a jugoszláviai Split adott otthont a földrészi tornának. Onnan egy bronz maradt meg neki örök elmékként. A kimutatások szerint 205 esetben képviselte hazánkat a nemzetközi porondon. 1986-ban, amikor magyar sportolók már nyugatra is szerződhettek, Kis is elment Olaszországba. Ott jobbára a második vonalban játszott, sorrendben az Anzia, a Latina és a Velletri együtteseiben. Visszatérésekor, 1995-ben a Budapesti Spartacusnál ugrott medencébe. Levezetésként 2003-tól a Zugló 2000 SC játékosa, 2005-ben a másodosztályú Vác játékosedzője, 2006-tól a Vidám Vízilovak csapatával a Budapest-bajnokságban szerepelt. Mert a játékot nem igazán akarta abbahagyni. Mindig találtak számára helyet, mert szinte univerzális vízipólósnak tartották.

A sportember eredeti szakmája autószerelő volt, de elvégezte a vendéglátóipari főiskolát is. Emellett edzői végzettséggel rendelkezik. Eredményes játékos pályafutását követően 1958-tól dolgozik a sportágban edzőként. Megfordult szakmai irányítóként Vácott, Szombathelyen, Újpesten, Debrecenben, és a junior válogatottnál szintén számítottak rá. A Magyar Vízilabda Szövetség edzőjeként korosztályos Európa- és világbajnokságokon vitte sikerre a magyar válogatottat. A Szombathelyen, majd Miskolcon végzett eredményes utánpótlás-nevelői munkájának köszönhetően ma mindkét városban virágzó vízilabda élet folyik. Legutóbb Miskolcon dolgozott, ahol 2017-ben másodedzőként kezdte meg a munkát, majd 3 év után vezetőedzőnek nevezték ki. Edzői pályafutásának elismeréseként Edzői életmű díjat kapott 2019-ben. 2022-től már nincs ott, megköszönték a fáradozásait. Ilyen az edzősors. Talán még lesz esélye átadni a tudását a fiataloknak. Lehet tőle ellesni dolgokat, hatalmas a tapasztalata a kötelekkel határolt pólómedencék világában.