Óvári

Éva

Dunaújvárosban nőtt fel, akkor lett fővárosi, amikor a Vasasba igazolt, és felvették a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Az 1976-os montreali olimpián 14 évével a magyar küldöttség kedvence volt. Kisebb megszakításokkal, tíz évig szerepelt a legjobbak között, ami ismerve a sportág buktatóit, egyfajta csúcs. Gyermekévei szinte a tornacsarnokban teltek. Elmondása szerint imádta a tornát, az edzőjét, Horváth Lászlónét, Pancsi nénit, akit a második anyukájának tekintett, és akivel karrierje után is szoros kapcsolatban maradtak. Az ő támogatása, szeretete segített neki, hogy kirobbanó tehetségével helyet követeljen magának az 1976-os montreali olimpia válogatott keretében. Az újvárosi kislány 14 évesen negyedik helyezést szerzett társaival. Ezernyi sportoló álmodik az első olimpiáján ilyen sikerről.

Horváth Lászlóné kísérte el a csúcsig, aminek az ő esetében az 1978-as világbajnokság számított, hiszen ott, Strasbourgban a gerendán negyedik, szóval majdnem bronzérmes lett. Csodás gerendagyakorlatának videofelvétele a mai napig fellelhető a világhálón. Borsos Jánossal, majd Békési Sándorral és Medveczky Krisztinával dolgozott tovább, de foglalkozott vele Bartha Lászlóné is. 1979-ben a Magyar Nemzetközi Bajnokság győztese volt. 1980-ban, Moszkvában újabb olimpiai helyezés került a neve mellé, a magyar csapat tagjaként ötödik lett. 1980 után, 18 évesen változott meg a tornával kapcsolatos felfogása, mindezt úgy tette, hogy az edzők még belé sem köthettek, hiszen Éva mindig udvarias volt és tisztelettudó, ritkán ellenkezett, és még ritkábban tiltakozott. Évát 1983-ban a budapesti vb legbájosabb résztvevőjének szavazták meg. 1984-ben, az olomouci versenyek előtt, bokaszalag-szakadást szenvedett. Furcsán hangzik, pedig éppen ekkor határozta el, hogy egyszer még megmutatja. 1984-ben így aztán becsukta maga után a tornacsarnok ajtaját. Sikeremberként búcsúzott, fiatalok példaképe maradt. Óvári személye jó példa arra, amikor a forma és a tartalom tökéletes harmóniában van.

Felvették a Közgazdaságtudományi Egyetemre, és amint elkezdte a tanulmányait, el is döntötte magában, hogy a diploma megszerzése az első életében. A kettő együtt soknak tűnt, de három évig még elbírt vele. Magánélete kicsit sajátosan alakult. Férjhez ment és leginkább külföldön élt. A sportszeretetét igyekszik átadni a családnak, lánya is boldogan sportol. Természetesen a sportból tanultakat később is használta, a fegyelmezettséget, a tervezést, a küzdelmet, ezek elkísérték egész életében.

• https://dunaujvaros.com/hirek/201702/kiteljesedett_es_megtort_karrierek • Dunaújváros, 2015. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)2015-02-06 / 5. szám • Képes Sport, 1985. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)1985-12-10 / 50. szám • http://archiv.olimpia.hu/champdata/details/id/24735#ordertype • Arcanum