Szárnybontogatás a fővárosban
1964-ben kezdett Debrecenben kézilabdázni, a fiatal tehetségre hamar felfigyeltek a fővárosi élcsapatok, így már 1969-ben, mindössze 19 évesen a Ferencváros kézilabdázója lett, amellyel a következő évben Magyar Kupát, majd 1971-ben bajnokságot is nyert. Előbbi döntőjében Sterbinszky Amália öt, csapatából a legtöbb találattal vette ki szerepét a kupagyőzelemből, míg a bajnokságban is együttese meghatározó alakjává vált. A következő szezont azonban, átigazolási problémák miatt – immár második alkalommal karrierje során – játék nélkül töltötte, majd 1973-tól az akkori magyar női kézilabda élére álló Vasashoz csatlakozott.
Sikerévek a klubban
A Vasas SC-be igazolásával sikerekkel teli évek következtek. 1973 és 1982 között, a magyar női klubkézilabdában azóta is ritkaságnak számító szériát sikerült produkálnia társaival, miután 10 éven keresztül minden idény végén a piros-kékeket avatták bajnokká, valamint nyolc alkalommal a Magyar Kupa megnyeréséért járó trófeát is ők emelhették a magasba. Amál – ahogy mindig nevezték a társak – szinte megingathatatlanul volt csapata vezéregyénisége ez idő alatt, 1977-ben pedig a bajnokság gólkirálynői címét is elnyerte. Az európai kupaporondon 1975-ben BEK elődöntőt, majd 1978-ban és 1979-ben BEK döntőt játszott csapatával, azonban Európa trónjára végül „csak” 1982-ben ülhetett fel a fiatal edző, Mocsai Lajos irányításával a Vasas.
Történelmi pillanatok a válogatottban
A klubbal elért kimagasló eredmények válogatott sikerekkel, méghozzá történelmi értékűekkel is kiegészültek. 1971-ben bronzérmet, két évvel később negyedik helyet szerzett a nemzeti együttessel a világbajnokságon, majd 1975-ben újabb harmadik hellyel örvendeztette meg a magyar csapat a hazai kézilabda rajongókat. Az 1976-os olimpiának így joggal nem kis várakozásokkal vágott neki a Török Bódog irányította alakulat. A montreáli ötkarikás játékokon aztán nem is okozott csalódást a többek között Csíkné Horváth Klárával, Tóth Harsányi Borbálával és Vadász Józsefnével felálló válogatott, miután gólkülönbséggel maradt le az ezüstéremről és végzett így végül az előkelő harmadik helyen. Az 1978-as vb-n ismét a dobogó harmadik helyére sikerült felállni, majd az 1980-as olimpián az akkor csalódásnak számító negyedik helyen zárni. Aztán 1982-ben, immáron – akkoriban rendkívül szokatlan módon – Dániából hazatérve lépett pályára ismét címeres mezben a hazai rendezésű vb-n. Bár a nemzeti együttes ezüstérmes lett, fergeteges hangulatban, a hazai szurkolók ünneplése mellett, győztesként zárta a tornát, amelyek végén Sterbinszky Amáliát is a magasba emelték társai, de nem akárhogyan: egy fotelben, ezzel jelképezve, hogy a csapat vezéreként neki trónon van a helye.
(Utó)élet Dániában
1982-ben Dániába való igazolási szándéka miatt klubjában a magyar bajnokságban nem, csak a BEK-ben lépett pályára, majd ősztől már az IF Helsingör csapatát erősítette – innen térve haza a vb-re. A dán élvonalban két évig kézilabdázó 239-szeres magyar válogatott irányító-átlövő még két dán bajnoki címet is bezsebelt és szerepelt a világválogatottban, mielőtt visszavonult volna aktív pályafutásától. A sporttól és a kézilabdától azonban nem szakadt el, előbb a dán női junior, majd felnőtt válogatott edzője lett, valamint rekreációs klinikát nyitott, ahol ő maga tartott kezeléseket páciensei számára. A Vasas SC új csarnokát 2019-ben az ő tiszteletére Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnoknak nevezték el, az avatóünnepségen Mocsai Lajos a kézilabda Puskás Ferenceként hivatkozott rá, utalva ezzel nemcsak tehetségére, hanem arra is, hogy mellette, neki köszönhetően a csapattársak is naggyá váltak. A 2020-ban a Magyar Kézilabda Hírességek Csarnokába beválasztott kézilabdás legenda, akit az évszázad legjobb magyar kézilabdázójának is megválasztottak 2000-ben.
Dániában hunyt el
Miután férjhez ment, Dániában telepedett le, a nyugdíjas éveit is ott töltötte. Masszázzsal, akupunktúrával, porcsérülések gyógyításával foglalkozott, páciense volt például az a Preben Elkjaer-Larsen, aki a dán futball legendája. Helsingörben, az otthonában lett rosszul, Koppenhágába szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. Edzője, Mocsai Lajos így búcsúzott tőle:
Játéktudásban megelőzte a korát, lövőkészségben és irányító szerepkörben egyaránt kimagaslót nyújtott, univerzális kézilabdázó volt. Emlékszem, mennyi időt és energiát fordított a csapatépítésre, hihetetlen hatással volt társaira
“„