Varró

József

Két olimpián vett részt versenyzőként. 1972-ben, Münchenben, a háromnapos verseny (military) egyéni küzdelmeiben Abasár nevű lován a tereplovaglásban kizárták, helyezetlenül végzett. A csapatverseny során a csapat (Horváth József, Krizsán János, Szabácsy István, Varró József), melynek tagja volt, a kizárások miatt nem került rangsorolásra, így helyezetlenül végzett. Az 1980-as moszkvai olimpián a díjugratás csapatversenyben Gambrinusz nevű lován 36,00 hibaponttal tagja volt a 124,00 (68,00+56,00) hibaponttal végző 4. helyezett csapatnak (Balogi András, Hevesy Barnabás, Krucsó Ferenc, Varró József). Az országos bajnokságokon egyéniben ötszörös arany, ötszörös ezüst és négyszeres bronzérmes, ötszörös csapat bajnok. 1965-től válogatott. Az 1965-ben, a németországi Aachenben rendezett díjugrató Európa bajnokságon Pó nevű lován 39,25 hibaponttal a 15. helyen végzett.

Többszörös csapatbajnok a Kiskunhalasi Határőr Dózsa színeiben. 1958-tól 1960-ig a Bábolnai MEDOSZ SE, 1960-tól 1963-ig az Újpesti Dózsa, 1963-tól a Kiskunhalasi Határőr Dózsa SE versenyzője volt. Kókán nőtt fel. Az általános iskola elvégzése után 1958-ban Budapesten a Bábolnai Export Istállónál lett lóápoló, és itt kezdődött lovas karrierje. 1960-ban az export istállót felszámolták, ekkor került át az Újpesti Dózsához. 1960 ás 1963 között polgári alkalmazott volt.1963-ban, 19 évesen önként kérte a bevonulását. Lovas rendőrként a Mosonyi laktanyában szolgált. Később határőr tiszt. Kiskunhalason az edzője Hirling József. 1992-ben 48 éves korában még mindig a magyar élmezőnyhöz tartozott, amikor több rangos versenyt nyert. 1995-ben, Olaszországban a Katonai Világjátékokon díjugratásban 1. helyen végzett. 1996-ban a Volvo Világkupa sorozatban 1., 1997-ben második helyezést ért el a Közép-Európai Ligában. Nyugállományba vonulása után sem szakadt el a lovassporttól, a Bólyi Lovas Klub edzője volt.