Osztrics

István

A sporttal való ismerkedésének első állomása a labdarúgás volt. 10 éves korában beteljesült az álma, a Bp. Honvéd kölyökcsapatában kapusként indult a pályafutása. Ennek azonban egy kéztörés ideje korán véget vetett. A gyógyulás után 13 éves koráig tenisszel folytatta a lágymányosi Feneketlen tó mellett. A teniszt az öttusa követte. Szülei kezdeményezésére került 1963-ban a BHSE öttusa szakosztályához, László István kezei alá, aki később szinte nevelőapjává vált. Az öttusa élete egyik legfontosabb állomása volt, ahol szorgalmat, kitartást, fegyelmet és feladást nem ismerő küzdeni tudást oltottak belé. Az öttusát a vívás váltotta fel, miután kiderült, hogy inkább a technikai számokban tűnt ki. Még, mint öttusázó vett részt a londoni junior vívó világbajnokságon (1968). Ott a nyolc között esett ki. A következő évben 1969-ben magasan vezette a hazai ranglistát, de még sem utazhatott a genovai junior világbajnokságra, bár az újság aznap még az csapattagságáról írt. Sőt egy éves eltiltásban volt része, aminek az okát a mai napig nem közölték vele. Egy évig nem utazhatott külföldre. Talán ez volt az első olyan mély tüske, ami elindította benne azt az érlelődési folyamatot, ami később az ország elhagyásához vezetett.

1970-ben elkezdődött a felnőtt versenyzői korszaka, ami 1981-ig tartott. Közben leérettségizett a Kandó Kálmán technikumban, de nyilvánvalóvá vált a számára (is), hogy a műszaki pályát nem neki találták ki, így kapóra jött Dr. Frenkl Róbert (akkor az OSC ügyvezető elnöke) ötlete, megpróbálni bejutni az orvosi szakra. A másodszori nekirugaszkodása sikeres volt, öt évre rá fogorvosi oklevelet szerzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd szakorvosi vizsgát tett. Egy olyan szakmát sajátított el, melynek művelése azóta is maradéktalanul kielégíti. Egyetemistaként két Universiaden fordult meg: 1970-ben ezüst és bronzérmes (egyéni) Torinóban, 1973-ban pedig arany (egyéni) és ezüstérmes Moszkvában. Öttusázóként a BHSE-ben Jávor István edzette, ő adta az első vívóiskolát a számára. Miután átpártolt a vívókhoz, Vass Imre kezei alá került az OSC-ben 1971-ben. Az utolsó évében a korábbi kétszeres világbajnok párbajtőröző Sákovics Józseffel dolgozott együtt, majd 1981-ben elkerült Németországba. Ott még két évig vívott. Az edzőjét történetesen úgy hívtak, hogy Jávor István. Az ő útja is Németországig vitte, Heidenheimbe, Dr. Osztrics lakóhelyére.

1972-ben az olimpia évében megnyerte a hazai ranglistát, a Budapest-bajnokságot és a magyar bajnokságot, de mindez nem lett volna elég a csapatba kerüléshez. Dr. Nemere Zoltán azonban disszidált, és ezzel egy hely felszabadult. Ezek után „Osztriga” utazhatott Münchenbe, ahol egyéniben nem kapott szerepet, a csapatban vívott. A hatból négy mérkőzésen lépett pástra, a svájciak elleni döntőben nem. A selejtezőben Németország ellen 2 győzelem, 2 vereség, Dánia ellen 4 győzelem, a lengyelek elleni negyeddöntőben 3 győzelem, a szovjetek elleni elődöntőben 2 vereség volt a mérlege.

A müncheni olimpia után újabb aranyérmet már nem szerzett a csapat a világbajnokságokon: 1973-ban ezüst-, 1974-ben és 1975-ben bronzérmesek lettek. 1975 remekül sikerült, mert ekkor a budapesti világbajnokságon egyéniben is harmadik lett, és az egyéni versenyt megnyerte a montreali előolimpián. Ez jó előjelnek számított az 1976. évi olimpiára. Miként az is, hogy az évben megnyerte a magyar bajnokságot.

Dr. Osztrics István a münchenivel megegyező összetételű csapattal Montrealban 4. helyezést ért el. A csapat mind a hat mérkőzésén pástra lépett: a selejtezőkben a finnek ellen 3 győzelem, 1 vereség, a lengyelek ellen 2 győzelem, 2 vereség, a franciák ellen 3 győzelem. A negyeddöntőben a norvégok ellen 2 győzelem, az elődöntőben a svédek elleni vesztes meccsen 3 győzelem, 1 kettős vereség. A bronzéremért Svájc ellen 3 vereség. Az egyéni verseny döntőjében Dr. Osztrics mérlege 2 győzelem, 3 vereség, azaz negyedik hely. Bár állítása szerint élete legjobb formájában vívott, az eredménye két negyedik hely lett.

1978-ban Hamburgban a már átalakuló válogatott aranyérmes lett. A döntőben a szovjet csapat ellen egy asszóval vezettek, amikor az utolsó meccsen Kolczonay Ernőnek csak egy találatot kellett a győzelemhez beadni. Egy-null, kettő-null, három-null a szovjetek javára. Itt még baj lehet! – villant át a fejeken. Ekkor Kolczonay edzője egy fegyvercsere ürügyén magához húzta tanítványát és a fülébe súgta a teendőjét. Az eredmény egylámpás találat, világbajnokok lettek (Kolczonay Ernő, Kulcsár Győző, dr. Fenyvesi Csaba, Dr. Osztrics István, Pap Jenő). Dr. Osztrics tulajdonképpen nem is lehetett volna ott ezen a világbajnokságon, mivel az indulás előtt eltört a jobb kéz kisujja az egyik kiegészítő edzésen. Amint 1972-ben Kulcsár Győzőnél, egy közvetlenül a verseny előtt bekövetkezett lábközépcsont törését követően, ugyanazt az ötletet elővéve Dr. Osztricsnál is a másik, az egészséges végtagról csináltattak RTG felvételt a hivatalos szervek számára, hogy ne gördítsenek adminisztratív akadályt az utazás elé. Kulcsár egykor cinkcsizmában vívta végig a versenyt, Dr. Osztrics pedig egy speciálisan hajlított fém sínben.

Hamburg után végleg kezdett hanyatlani a párbajtőr csapat eredményessége, ami a moszkvai olimpiai 8. helyben csúcsosodott ki. Dr. Osztrics maradt az utolsó mohikán a müncheni győzők közül. Az egyéniben a nyolc közé kerülés során esett ki, csapatban pedig a négy mérkőzésen összesen csupán öt győzelmet ért el. Emlékezetes, hogy a selejtezőben a finnek ellen csak találataránnyal mentek tovább, majd a válogatott a 7. helyért végül nem is állt ki a britek ellen. Dr. Osztrics így zárta nemzetközi pályafutását.

1981-ben nem jött vissza a heidenheimi versenyről, és azóta is Németországban él. Itt még két évig versenyezett és a Heidenheim csapatával német bajnokságot nyert. A medikusok világversenyén (World Medical & Health Games) 1983-ban Párizsban második lett, 1984-ben pedig Abano-Thermében (Velence) megnyerte az egyénit. Németországban a nulláról kezdve komoly szakmai, erkölcsi és anyagi sikereket ért el a családjával közösen. Harminc éven át napi 9-10 órát dolgozott a rendelőjében, ahol a fogászat teljes skáláját kínálták pacienseiknek. Ma már nyugdíjas, aki a kedvenc hobbyjainak él, teniszezik és golfozik. Mindkét fia családapa, Péter muzeológus, Sebastian filozófus az egyetemi tanszéken.

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Nemzeti Sport, Népsport, olimpia.hu, hunfencing.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com.