Kezdetek
1966-ban kezdett el kajakozni az Újpesti Dózsában, és a klubhoz pályafutása végéig hű maradt.
“Évi húgom elkezdett kajakozni, és mentem vele én is. Megtetszett a sportág és a közeg, ottragadtunk. Azt hiszem, nem sokan vannak, akik ilyen sokáig bírták, mert mi még ma is kajakozunk… Edzésről sosem hiányoztam, iskola után máris oda mentünk, és estig kajakoztunk. Szabó Ferenc volt az edzőm, aki sokszor emelte fel a hangját miattunk, de mindig éreztük, hogy szeret minket” – mesél a kezdetekről Zakariás Mária.
“
„
Párosban bronz érmes Moszkvában
Ifiválogatottban még nem ért el kimagasló sikereket, a felnőttek között lett eredményes. Ott viszont minden érmét és címét csapathajóban szerezte. “Utólag visszagondolva azt hiszem, az egyest mindig elizgultam, a csapathajó viszont biztonságot adott”. Pályafutásának csúcsa az 1980-as olimpia bronzérme, a nála kilenc évvel fiatalabb Rakusz Éva párjaként.
“Már az is óriási meglepetés volt, hogy kijutottunk Moszkvába. Akkor már két gyermek édesanyja voltam, és az edzőm, Horváth Péter, valamint Évi edzője találta ki a párosunkat, ami bejött. Első korszakomban Tőzsér Ilona volt a párom, aki épp annyival volt idősebb nálam, mint én Rakusz Évinél. Ilivel is jól mentünk, de ő abbahagyta, ezért kellett új párt keresni nekem. Évivel mindhárom válogatót megnyertük, és Parti János szövetségi kapitány nagyon bízott bennünk”.
“
„
Amire még büszkre
A párostól a döntőbe jutás volt az elvárás, amit teljesítettek is. Ott aztán életük legrosszabb rajtját produkálták. “Ijesztő volt, 250-nél még utolsók voltunk! No, ilyenkor jó egy társ, hogy nem vagy egyedül a hajóban. A táv második felében aztán magunkra találtunk” – teszi hozzá, és kiemeli, hogy számára a moszkvai bronz aranyéremmel felérő eredmény, valóban pályája csúcsa. “Úgy érzem, kihoztam magamból, amire képes lehettem. Teljes a pályafutásom!” 1981-ben fejezte be a versenyzést, 2013-as nyugdíjba vonulásáig testnevelő- és angoltanár volt. Életének nyugdíjas korszakából is igyekszik minden jót kihozni. A nyolc unoka mellett mindig van mit tenni, és persze a sport is az élete része maradt. Férje, Giczy Csaba olimpiai ezüstérmes, háromszoros világbajnok kajakos, akivel minden délelőtt sportolnak valamit: tavasztól őszig kajakoznak, máskor pingpongoznak, futnak. “ Két éve még indultam a Masters-világbajnokságon, idén is tervezem, hogy húgommal kajakba ülünk. Az unokák közül a 13 éves Levente lelkesen kajakozik, szívesen csinálja, lehet, hogy ő viszi tovább a családi hagyományokat.”
