Egy diákolimpián fedezték fel a tehetségét
Kovács Péter Hevesen született, a helyi Vörös Meteor csapatában kezdett el tornázni. 1973-ban a dunaújvárosi úttörő olimpián – miután megnyerte a szekrényugrás versenyszámát – figyelt fel rá Papp Zoltán, a Dunaújvárosi Kohász edzője. Kovács klubot váltott, és egészen visszavonulásáig, 1981-ig volt a Kohász versenyzője. Edzője Pap Zoltán, aki tanítványaival (Erdélyi Péter, Berényi György, később a Kiskunhalasról Dunaújvárosba költözött Paprika Jenő) tekintélyes nemzetközi hírnevet szerzett a klubnak. 1975-ben kétszer, a következő évben háromszor nyert az ifjúsági bajnokságon.
A Kovács-szaltó
Az 1979-es év szenzációja, hogy ekkor mutatta be világversenyen először Kovács Péter, a 1 és 1/2 szaltót hátra a vas felett visszafogással. Azóta Kovács-szaltó néven jegyzik a szabálykönyvben, évtizedeken át elmaradhatatlan kelléke volt egy nagy verseny döntőjének. Már az Eb előtt meglepetésre készült az edzőjével, és híre is ment, hogy egy fantasztikus elemmel lepi meg a világot a nyújtón, amit először a Magyar Bajnokságon fog bemutatni. Telt ház előtt zajlott a verseny a Tornacsarnokban, lélegzet visszafojtva figyelték a szakemberek és a szurkolók, vajon végre lehet-e hajtani egy gyakorlatban ezt a hihetetlennek tűnő, korszak-meghatározó elemet. Az egész csarnok szurkolt Péternek, hogy sikerüljön ez a világraszóló bravúr. Néma csend volt, a szaltót a gyakorlat elején nagyszerűen mutatta be, remekül tornázta végig, majd egy szép leugrással fejezte be. Szűnni nem akaró vastaps volt a jutalma.
Az olimpiai bronz
Kilencszer volt felnőtt magyar bajnok, 1976-tól a magyar válogatott tagja, és már az 1977-es vilniusi Európa- bajnokságon szerepelt egyéniben, ahol tizennyolcadik lett. A 78-as strasbourgi világbajnokságon is tagja volt a hatodik helyezett férfi csapatnak, de a nagy áttörést az 1979-es esseni Európa-bajnokságon bemutatott szaltó és a nyújtógyakorlata jelentette, amiért ezüstérmet kapott. A mexikói Universiadén korláton ezüstérmet szerzett. Az 1980-as moszkvai olimpián tagja volt a csapatban bronzérmet nyerő magyar küldöttségnek ( Vámos István, Kovács Péter, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Magyar Zoltán és Donáth Ferenc). Olimpián egyéniben a legjobb helyezése a talajon megszerzett ötödik hely volt. 1980-ban az egyéni összetett magyar bajnoki címét is ő szerezte meg.
Edzőként hű maradt a sportágához
1982-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében szerzett edzői oklevelet. 1985-ben az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán diplomázott testnevelőtanárként. Már aktív sportolói pályafutása alatt elkezdett edzősködni a Dunaújvárosi Kohásznál, visszavonulása után Dunaújvárosban edzősködött, innen indult Supola Zoltán és Csollány Szilveszter is. 2003-tól a Soproni TC trénereként tevékenykedett tovább, az aktív edzősködéstől 60 éves korában visszavonult, de gyerekek tornatanításával haláláig foglalkozott.
