A kezdetek
Kuncz László olimpiai harmadik helyezett volt a moszkvai olimpián. A sportember 1957. július 29-én született Budapesten, s 2020. december 6-án hunyt el. Ötkarikás sikere mellett világbajnoki ezüstöt, Európa-bajnoki 2., illetve 3. helyeket is magáénak mondhatott csapattagként. Három magyar és egy nyugatnémet klub is büszke lehet rá.
A sportági recept nála is bejött, mivel úszóból lett vízilabdázó Kuncz László. 1967-ben kezdte gyűrni a hosszokat a medencében, a Budapesti Honvédban. Csak 1972-ben érezte úgy, hogy számára is hiányzik egy labda a vízből. Aztán már nem lehetett nem felfigyelni rá – ahogyan ezt nevelőedzői, Hevesi István, Öveges László és Brandy Jenő jó szemmel meg is tették. Élete első élvonalbeli mérkőzésén például – nem kis meglepetésre – 5 gólt dobott a ferencvárosiaknak.
A testalkata adva volt, sokra hivatottként mutatta meg magát. A 196 centiméteres magasságához 102 kilogrammos versenysúly párosult. Nem volt könnyű dolog megforgatni az uszodában.
A válogatottban Moszkváig
Első válogatott mérkőzését 1976-ban játszotta Románia ellen, amit 1985-ig további 199 követett. 1979-ben a mexikóvárosi Universiadén 6. lett.
Az olimpiára fókuszálva, dr. Gyarmati Dezső elvitte magával egészen Moszkváig, ahol 1980-ban rendezték meg a XXII. Nyári Olimpiai Játékokat. A szovjet fővárosban Kuncz a 8 találkozóból 5 esetben jutott szóhoz. Ezek során 3 gólt szerzett, a két legfontosabb a hollandok kapujába került be. A hatos döntő utolsó körében voltak a németalföldiek az ellenfelek, az összecsapás 8–7-re végződött. A duplázás kiemelkedően fontos volt a bronzcsata esetében.
A Szovjetunióból hazaérkezve, az állami sportvezetők is honorálták a szép teljesítményt, a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát vehette át.
Los Angeles helyett Havanna hozta meg neki az ezüstöt
Pályafutása egyik érdekes, egyben fájdalmas állomásaként tarthatjuk számon Havannát. A kubai főváros adott otthont az úgynevezett Barátság-versenyek egyikének. A hidegháborús szovjet bojkott miatt Magyarország által is kihagyott, 1984-es, Los Angeles-i olimpia helyett az aktuális csapatnak egy másik torna jutott, amely során nemzeti együttesünk a 2. helyezést kaparintotta meg, a Szovjetunió mögött. Utólag, idehaza a teljesítményt úgy ismerték el, mintha az ezüstérem ötkarikás játékokon született volna.
A hat találkozó mindegyikén vízbe szállhatott a balszerencsés hős. Ha már arra járt, bevágott 5 gólt a vetélytársak hálójába. A csehszlovákok ellen 13–9-re megnyert végső ütközetben, 1984. augusztus 24-én 3 esetben is kifogott a vele szemben tempózó kapuson. Ennek azért akadt jelentősége, mert a végelszámolásnál a gólkülönbségünk eggyel volt jobb Kubáénál, így lett meg az ezüst.
Ha ehhez még hozzátesszük, hogy 1982-ben furcsa keretek között – egy érvénytelenített magyar gól után – lett második a válogatott Guayaquilban, a világbajnokságon, akkor már kirajzolódik egy igazán jó vízilabdázó képe. Amit az 1981-ben, Jugoszláviában elnyert kontinensbajnoki bronz, meg a római, 1983-as ezüst csak erősíteni tudott.
Klubsikerei
A Budapesti Honvéd, majd 1976-tól az Orvosegyetem Sport Club (a Medicor OSC), 1983-tól a Vasas játékosa. 1987-től a nyugatnémet Wuppertalt, majd 1990-től két esztendeig ismét a Vasast erősítette. 1978-ban, 1983-ban és 1984-ben tagja az országos bajnokságot, 1983-ban és 1984-ben a Magyar Népköztársasági Kupát, 1992-ben a Magyar Kupát nyerő együttesnek. 1978-ban az orvosi egyetemistákkal megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját és a Szuper Kupát. 1984-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a Dinamo Bukarest elleni Vasas-győzelemből tevékeny részt vállalt, hiszen ötször rezgette meg az ellenfél hálóját. 1985-ben a KEK-et és Szuper Kupát elhódító Vasas tagja.
Edzői tevékenysége, civil élete
Az Egészségügyi Főiskola közegészségügy-járványügy szakán 1981-ben diplomázott. 2003-ban sportoktatói végzettséget is szerzett, később edzőként is letette névjegyét, többek között a BVSC fiataljait is tanította. 2002-től a Vasas, 2007 őszétől a BVSC utánpótlásedzője. Levezetésként a Senior Zugló 2000 csapatában játszott.
A sport családi erényként apáról fiúra szállt náluk, hiszen édesapja kézilabdázó, később kötöttfogású birkózó volt. Tamás fia a Vasas magyar bajnok vízilabdázója, László fia játékvezető.
Érdekesség, hogy a sporttól visszavonulása után sem szakadt el, 2007-ig egy sportruházati boltot üzemeltetett.
A halál egy leküzdhetetlen betegség következményeként érte utol Kuncz Lászlót.
P. P.