Gyermekkor
„Kunszentmiklóson születtem, vidéki srácként szinte minden időnket a szabadban töltöttük, a víz szeretetét is onnan hoztam. A csatornába ugráltunk, ahogy az idősebbektől láttuk. Később Budapestre költöztünk, Kispesten, Soroksáron és Csepelen töltöttem fiatal éveimet. Amikor a gépipari technikumba kezdtünk járni, a HÉV-ről csodálattal néztük az evezősöket. Majd lementünk az evezőstelepre, ahol bejelentettük, hogy mi kajakozni szeretnénk” – emlékezett vissza a kezdetekre egy interjúban. A csepeli strand végénél megtalálták a kajaktelepet, ahol a téli konditermi edzések során az osztálytársai lemorzsolódtak, ő viszont maradt. A korosztályos versenyeken jöttek a kisebb-nagyobb eredmények.
„Korcsoportunkban egy csepeli sráccal, Kozma Sándorral a legjobbak között voltunk. Később Satya bácsi összeültetett a szolnoki Deme Józsival, akivel megnyertük az Ifjúsági Barátság Versenyt, és innen egyenes út vezetett a felnőtt válogatottba. Az 1971-es évben szinte minden nemzetközi versenyen a dobogó tetején álltunk, így egyértelmű volt, hogy minket küldjenek a belgrádi felnőtt világbajnokságra, ahol szoros versenyben végül a negyedik helyet szereztük meg”
“
„
Furcsa ezüst Münchenben
A következő évben az olimpián újoncként ezüstérmesek lettek, amit később nem sikerült aranyra fényesíteni. Egy interjúban így vélekedett a müncheni ezüstéremről: „Máig sem értek bizonyos történéseket. 0,77 másodperccel kaptunk ki egy előtte soha nem látott szovjet egységtől, amelynek tagjait a számunkra nagy sikerű, 1973-as, tamperei világbajnokságon már nem láttuk. Azokban az években több, hasonló eset is megtörtént, de akkor még nem voltak a maihoz hasonlítható doppingellenőrzések (…)” A tamperei két aranyérem mellett világbajnokságokon négy ezüst- és három bronzérmet szerzett a páros, amelynek Rátkai szerint az volt az erőssége, hogy a képességeik jól kiegészítették egymást. „Jóska gyors volt, jól megindította a hajót, én pedig nagy erőket mozgósítottam a toláshoz, ami a hátul ülők dolga. Jóska egyesben is jó volt, nekem a csapathajó jobban feküdt, összesen 15 magyar bajnoki címet szereztünk.”
Rómaifürdő SE alapítása
Deme Józseffel egyébként nem csak a kajakban, az életben is összeforrtak, máig szoros kapcsolatban állnak. Pályafutása végén a Testnevelési Főiskolán kajak szakedzői képesítést szerzett, majd három évig edzősködött, de „nem feküdt” neki az a világ. Tanított a katonai főiskolán, visszament a Bp. Honvédba szervezési osztályvezető-helyettesnek, a szövetség szakfelügyelőjeként is dolgozott, majd a KSI-ben edzősködött - de sehol sem találta igazán a helyét. Kacskaringók után 1992-ben Fehér Ágnessel megalapították a Rómaifürdő SE-t, amelyről többek között ezt írja az egyesület honlapján Rátkai János elnök:
„Az egyesület életében a Római-part, a vízisportok népszerűsítése játssza a főszerepet. Már az egyesület megalakulása előtt, mint a Sportlétesítmények Vállalat római-parti sportközpont vezetője, indítottam el azt a programot, amelynek keretében a környék általános iskoláiból testnevelés órán járnak le a gyerekek a vízisport foglalkozásokra, és tanulják meg a kajakozás, kenuzás alapjait. Minden évben megszervezzük a tanévzáró vízitúrát a Szentendrei-sziget körül, illetve a haladóknak a nyár folyamán több túrát is kínálunk, ahová már általában családdal, barátokkal jönnek a tanítványaink. És itt jutunk el oda, ahová mindig is szerettünk volna: mi megszerettetjük a vizet, a vízitúrát a gyerekekkel, ők pedig tovább adják ezt a szülőknek, barátoknak (…) Munkánk eredménye, hogy ma már a környék iskoláinak igazgatói, pedagógusai be tudják építeni tanrendjükbe a vízisport órákat, a szülőknél, gyerekeknél pedig igényként merül fel ez a lehetőség. Az elmúlt években megismerték és elfogadták egyesületünket az itt élők…”
“
„
