Tizenöt éven át versenyzett csepeli klubszínekben
A Debreceni Sportiskolában sajátította el az alapokat, majd 1975-től egészen 1989-ig volt a Csepel súlyemelője Mandzák Bertalan. Edzői kiváló szakemberek, Orvos András és Ambrus László voltak. Húszévesen mutatkozott be a nemzetközi porondon, az ifjúsági világ- és Európa-bajnokságon, váltósúlyban, ahol is 292,5 (130, 162,5) kilogrammot produkált. A korosztályos vb-n ez a teljesítmény szakításban és összetettben ötödik, lökésben hetedik helyet ért, az Eb-n viszont érmeket nyert. A 130 és a 292,5 kg egyformán Eb-bronzérmet ért, a 162,5 kiló pedig a negyedik pozíciót jelentette számára.
Siker 1979-ben, kudarc 1980-ban
Nem kellett sokat várnia a felnőtteknél sem az első sikerre: 1979-ben, Szalonikiben - középsúlyúként - 155 kilós szakítással vb-bronzérmet érdemelt ki. Lökésben 190 kilóval hetedik, 345 kilogrammos összetettjével pedig negyedik. A következő esztendő viszont a kudarc évévé lett: a moszkvai olimpián - a 82,5 kg-ban indulva - a kiesés sorsára jutott. Szakításban vérzett el, miután harmadszorra sem tudott elbánni 155 kg-os kezdősúlyával.
Vb-bronz, Eb-bronz, három ob-arany
A moszkvai olimpiai szereplés okozta csalódást igazán csak 1982-ben tudta feledtetni. A ljubljanai világbajnokságon szakításban ötödik (157,5 kg), lökésben negyedik (192,5) lett, 350 kilós összetettje viszont bronzérmet eredményezett. Sorozatban harmadszor is országos bajnoki címet szerzett, és 1982-ben őt választották meg idehaza az év legjobb súlyemelőjének.
Versenyzőből edző
A nyolcvanas évek második fele szerényebb sikereket hozott, legemlékezetesebb szereplésével az 1985-ös katowicei Európa-bajnokságon szolgált, ahol már félnehézsúlyban versenyezve a fogásnemi hatodik helyek (165, illetve 200 kg) révén, összetettben 365 kilóval ötödikként végzett. Három esztendőben is - 1986, 1987, 1989 - harmadik lett a magyar bajnokságban. 1979-től volt 1988-ig válogatott, majd edzőként maradt a sportág szolgálatában.