Kovács

Péter

Kovács Péter Budapesten, a Dózsa György úti Honvéd-telep mellett lakott és nőtt fel, rendszeresen szurkolt a szomszédban a férfi kézilabdacsapat meccsein, amely tele volt ismert játékosokkal, igazi példaképekkel, így nem csoda, hogy maga is ezt a sportágat választotta. Az igazsághoz hozzátartozik, ebben szerepet játszott az is, hogy a futballpályáról elküldték, mondván, nem elég ügyes. Nem minta bánta volna, hogy így alakult, igaz, sokáig a klub korosztályos kézilabdacsapatai sem tartottak rá igényt, pedig rengeteget dolgozott az edzéseken, és kikönyörögte, hadd maradjon, majd amikor gimnazista korában egy év alatt húsz centit nőtt, és az edzők rájöttek, hogy a hirtelen megnyúlt srác a labdával is ügyes, többé nem volt kérdés, hol és mit fog sportolni. Sőt, 1973-ban felkerült a felnőtt csapathoz. A hetvenes évek végére meghatározó játékosa lett a Budapesti Honvédnak, és egy évvel azután, hogy először behívták a magyar válogatottba, már a nemzeti csapattal tartott az 1974-es világbajnokságra a Német Demokratikus Köztársaságba, majd négy év múlva, a dániai vb-n a torna gólkirálya lett 47 találattal, bár az együttes nem szerepelt olyan jól, igaz, leginkább egy, a románok elleni erősen kétes játékvezetői ítélet miatt.

Közben itthon a Honvéddal sorra aratták a hazai sikereket, 1976 és 1983 között hatszor nyerték meg a magyar bajnokságot, a balátlövő Kovács Péter ebből négyszer volt az NB I gólkirálya és ötször választották meg Magyarországon az év legjobb kézilabdázójának. A szurkolók érmet reméltek a válogatottól már az 1982-es vilgbajnokságon is, a gárda azonban nem jutott a legjobb nyolc közé sem, pedig Kovács hét meccsen 57 gólt szerzett. Azonban abban az évben azonban pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el a Honvéddal, mellyel két elveszített elődöntő után végre megnyerték a legrangosabb európai kupasorozatot, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, amely azóta sem sikerült más magyar férfi kézilabdacsapatnak. Az 1984-es olimpiára a szocialista országok bojkottja miatt nem utazhatott ki az éremesélyesnem tartott válogatottunk, de két év múlva a világbajnokságon mindenkit kárpótoltak, természetesen Kovács Péter főszereplésével, akit végül a torna álomcsapatába is beválasztottak. Pedig az Algéria elleni középdöntőben súlyos sérülést szenvedett, két helyen is eltört a lövő kezén a kézközépcsontja, a svájci orvosok pedig azt mondták, így biztosan nem játszhat tovább, számára véget ért a világbajnokság. Az akkor 27 éves játékos azonban nem így gondolta, a szállodában levágta a gipszet a kezéről, és a hátralévő négy mérkőzésen nemcsak pályára lépett, hanem 24 gólt szerzett, a Mocsai Lajos irányította magyar válogatott pedig a nemzeti csapat történetének legjobb vb-eredményét elérve második lett a svájci tornán.

Ekkor Kovács Péter már Nyugat-Németországban játszott, ahol Dortmundban kezdett, amellyel feljutott az első osztályba, majd a TV Grosswallstadt csapatával megnyerte a Bundesligát és a Német Kupát is, amit 35 évesen, az Essen mezében még egyszer a magasba emelhett. A válogatottban a búcsúmeccsének kikiáltott felkészülési mérkőzésen olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy Kaló Sándor szövetségi kapitány megkérte, negyvenévesen is utazzon a csapattal az 1995-ös izandi világbajnokságra. Igent mondott, amit aztán meg is bánt, mert nehezen viselte, hogy a csapat nem jutott a tizenhat közé sem, és mint kiderült, a neki megígért szövetségi kapitányi posztot is emiatt nem kapta meg. A válogatottól úgy vonult vissza, hogy 323 mérkőzésen 1797 gólt szerzett, mindegyikkel első az örökranglistán, 1978 és 1985 között négyszer szerepelt a világválogatottban. Hosszú és eredményes edzői pályafutása során itthon és külföldön is dolgozott, 1998 és 2003 között a női junior-válogatottat irányította, amellyel 2001-ben és 2003-ban a korosztályos világbajnokságon, 2002-ben pedig az Európa-bajnokságon is ezüstérmet szerzett. Ezután három évig a Pick Szeged férficsapatának edzője volt, három bajnoki ezüst mellett 2006-ban megnyerte a Magyar Kupát a rivális Veszprém ellen, amelynek megtörte az itthoni egyeduralmát. Játékospályafutása elismeréseként Magyarországon a huszadik század legjobb férfi kézilabdázójának választották.

• 2x olimpiai 4. (1980, 1988) • olimpiai 6. (1976) • világbajnoki ezüstérmes (1986) • világbajnoki 7. (1974) • 2x világbajnoki 9. (1978, 1982) • világbajnoki 17. (1995) • BEK-győztes (1982) • a világbajnokság gólkirálya (1978) • 4x világválogatott (1978, 1980, 1988) • 6x magyar bajnok (1976, 1977, 1980, 1981, 1982, 1983) • 5x NB I-es gólkirály (1977, 1980, 1981, 1982, 1983) • Magyar Kupa-győztes (1983) • német bajnok (1990) • 2x Német Kupa-győztes (1989, 1991) • 5x az év magyar kézilabdázója (1977, 1980, 1981, 1982, 1983) • a XX. század magyar férfi kézilabdázója (2000) • Kézisek Kézise (2020) • Török Bódok Életműdíj (2020)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor