Énekes

Emőke

Énekes Emőke Cikolaszigeten született 1948 első napján. Mosonmagyaróváron kezdett röplabdázni, a MOGAAC csapatában. 1968-ben kisebb botrány kíséretében került a Nehézipari Minisztérium csapatához. A NIM jóhiszeműen, még a szakszövetség véleményét is kikérve játszatta új szerzeményét a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében, ám aztán bűnhődött, mert az elnökség 1969 januárjában jogosulatlannak ítélte Énekes Emőke szerepeltetését, s a döntő összes mérkőzésének elvesztésével sújtotta a NIM SE-t. Fellebbezések és tiltakozások sora ellenére maradt az ítélet. A klub és a játékos aztán bőven kárpótolta magát címekkel. Énekes Emőke 1970-től hét bajnoki címet szerzett a NIM játékosaként, hatszor nyerte meg a Magyar Népköztársasági Kupát. Tagja volt 1973-ban a BEK-győztes csapatnak is. 1976-tól 1983-ig a Vasas Izzóban játszott, újabb bajnoki címek, MNK-győzelmek, sőt két KEK-győzelem került a dicsőséglistájára. Még 1984-ben is bajnok lett, immár a Tungsram néven szereplő együttessel. Ahogyan az akkor a sportágat nagyon közelről követő Ch. Gáll András írta nekrológjában, 1987-ben: „Három évvel ezelőtt lett először rosszul, s a Tungsram csapatorvosa, dr. Göböl László nem akart hinni a szemének, amikor megkapta a vérvizsgálat leletét: leukémia. S bár Emőke is hamarosan tudta – vagy inkább csak érezte? –, hogy menthetetlen, a röplabdázástól nem akart – nem is tudott volna – elszakadni. Ki tudja, talán az adott még háromévnyi életet, hogy mindig kijárt a meccsekre, szorítani a régi társnőknek: Torma Áginak, Szalaynénak, Palotásnénak, Vargánénak és a többieknek, akikkel egykor oly sok világraszóló sikernek volt részese. E sorok írója volt az, aki alig két héttel a haláleset előtt közbenjárt a Sportsegély Alapítványnál, hogy Énekes Emőke kapja a következő segélyt. Május 18-án jött a hír a Tungsram SC-hez, hogy a kuratórium megítélt egy komoly összeget. Május 19-én Énekes Emőke már nem élt.”

Ebben a bizonyos, a Sportsegélynek beadott levélből idézve írta Pethes Sándor a Képes 7-ben: „Élete utolsó mérkőzését, a Bp. Spartacus–Tungsram SC bajnoki találkozót már nem fejezhette be, a Kőér utcai csarnokban a meccs közben lett rosszul. Többhetes kivizsgálás után az Onkológiai Intézet professzorai igen súlyos betegséget állapítottak meg és három hónappal később Énekes Emőkét leszázalékolták. Egyre több időt kellett kórházban töltenie, így kislányának nevelése, a család ellátása, a fokozódó anyagi gondok terhének viselése mind-mind a férjére maradt. A Tungsram ugyan igyekezett segíteni a családon, az anyagi körülmények romlásán azonban képtelenek voltak saját erejükből enyhíteni.” Énekes Emőke 115-ször játszott a válogatottban, két olimpián (1972, 5. hely, valamint 1980, 4. hely), továbbá két világbajnokságon (1970, 4. hely, valamint 1974, 6. hely) szerepelt.

• Olimpia: 4. (1980), 5. (1972) • Világbajnokság: 4. (1970), 6. (1974) • Magyar bajnok: 1969, 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976 (NIM SE), 1982, 1983 (Vasas Izzó), 1984 (Tungsram) • Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes: 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1976 (NIM SE), 1979, 1980, 1982 (Vasas Izzó) • BEK-győztes: 1973 • BEK-ezüstérmes: 1970, 1974, 1983 • BEK-bronzérmes: 1975 • KEK-győztes: 1980, 1981