Tehetségének köszönhetően már fiatalon a fővárosba csábították
Nyíregyházán nőtt fel, szülei is röplabdázták, akik vitték a mérkőzésekre és edzésekre magukkal, így hamar magába szívta a sportág szeretetét. Bár az iskolában még kosárlabdázott, tornázott és atletizált is, de egy úttörő olimpiai selejtezőn végleg felfedezték a sportágnak. 14 évesen a helyi Spartacusban kezdett el röplabdázni, ahol Góczi Árpád volt a nevelőedzője. Született tehetségnek tartották, nem véletlen, hogy hamarosan leigazolta az Újpesti Dózsa. Tanulmányait már a híres Könyves Kálmán Gimnáziumban fejezte be. 1972 elején tagja lett a válogatottnak, Székesfehérváron, a húsvéti tornán a nyugatnémetek ellen mutatkozott be a nemzeti csapatban.
Vezéregyénisége volt az Európa-bajnoki ezüstérmes válogatottnak
Bár még a müncheni olimpiára nem vitték ki, egy évvel később már stabil tagja lett a válogatottnak, melynek hosszú évekre meghatározó játékosává vált. A mai napig női röplabdában a belgrádi kontinenstornán, 1975-ben megnyert ezüstérem csillog legfényesebben. Évekkel később Csapó Gabriella – az olimpiák mellett – ezt a világversenyt tartotta élete legnagyobb sportélményének. Elsősorban középen, blokkolásban volt erős. A hatosdöntőben Lengyelország ellen „agyonblokkolta” ellenfelünket, akik nem tudtak mit kezdeni vele. Az Eb-t követően írt edzői jelentés nem fukarkodott dicséretekben:
„Nagy tehetség, igazi röplabdás alkat. Belgrádban már nem csak önmaga csillogásáért játszott, hanem a többiekért is, és ezzel vált igazán jó játékossá. Végig jó átlagteljesítményt nyújtott, nagyszerűen játszott a lengyelek és a bolgárok ellen...”
“„
Kétszer választották meg az év női röplabdázójának
Az 1976-ban Montrealban és 1980-ban Moszkvában olimpiai 4. helyezett válogatott húzóembere volt, minden mérkőzésen pályára lépett. A montreali olimpián őt választották meg posztján a legjobb játékosnak. A két olimpia között szép egyéni elismeréseket kapott, kétszer érdemelte ki az év női röplabdázója címet (1977 és 1979). Háromszor szerzett bronzérmet Európa-bajnokságon (1977. Finnország, 1981. Bulgária, 1983. NDK). Az 1979-es Eb-n világklasszishoz méltón játszott, beválasztották az All Star csapatba is, noha Magyarország a negyedik helyen zárt. 282 alkalommal viselte a címeres mezt. Számtalan pompás teljesítménye közül csapattársa, Torma Ágnes idézett fel egy emlékezetes történetet:
„Bár nem tartozott a kiváló szerválók közé, azért ebben a játékelemben is tudott maradandót alkotni. A moszkvai olimpián a brazilok ellen 2:2 után csinált egy hatos sorozatot, amivel lényegében megnyertük a mérkőzést. Látni kellett azt a pofátlan lazaságot, amivel odaállt és beütötte a hat szervát egymás után. És úgy nézett ránk közben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga…”
“„
A bajnoki aranyérem csak álom maradt számára
Az Újpesten eltöltött 14 év alatt csapata mindig dobogós helyen végzett (kilenc második és öt harmadik hely a mérlege), de a bajnokságot nem sikerült elhódítania a kor sztárcsapata, a NIM-mel (Nehézipari Minisztérium SE) szemben. Pedig kiváló játékosok alkották a Dózsát, de be kellett érniük három kupagyőzelemmel. Csapó pályafutása Újpesten teljesedett ki. Gyorsan tanult, könnyen kapott meg mindent, így neki nem kellett annyit dolgoznia a sikerért, mint a többieknek. Kitűnő fizikai adottságú, rendkívül laza izomzatú, kitűnően képzett, átlagon felüli ruganyossággal és nagyszerű ütőtechnikával rendelkező támadójátékos volt. Csinos, dekoratív külsejének és vidám természetének köszönhetően rengetegen jártak miatta mérkőzésekre.
Idegenlégiósként is kipróbálhatta magát
1984 őszén az NSZK-ban kapott szerződést a TSC Viktoria Augsburg csapatánál. Bár nem indult felhőtlenül ez a kalandja, hiszen utolsó hazai mérkőzésén a Magyar (Népköztársasági) Kupa döntőjében bokaszalag szakadást szenvedett. Azonban ő nagy akaraterővel biztos helyet harcolt ki a kezdő hatosban, sőt oroszlánrészt vállalt csapata sikersorozatában. Ami Magyarországon nem adatott meg neki, az idegenlégiósként rögtön sikerült: bajnokságot nyert. Sőt megnyerték a német kupát és diadalmaskodtak a harmadik legrangosabb európai versengésben, a CEV-kupában is.
Három felejthetetlen évtized a Bajor Röplabda Szövetség edzőjeként
A röplabdával 1986-ban hagyott fel, 1990 és 2020 között a Bajor Röplabda Szövetség (Bayerischer Volleyball-Verband) alkalmazásában válogatóedzőként sikeresen dolgozott. Kezdetben Michael Kloster és Werner Kiermayer vezetőedzők mellett edzősködött a női szakágban. Később váltott a férfi röplabda szakági munkára, és Peter Meyndt, a szövetség állami edzőjének jobbkezeként tevékenykedett. Először Kempfenhausenben, a szövetség röplabdabázisán, majd pedig a Münchner Eliteschule des Sports iskolában irányította a bajor röplabdasport tehetségeit. Számos későbbi német válogatott játékost ő vezetett be a versenyszerű röplabdázás világába, köztük a 2019-es férfi strandröplabda vb-n ezüstérmes Clemens Wicklert is. 2020 októberében, Schmalkaldenben, a Bajor Röplabda Szövetség fiú utánpótláscsapatának TVV Kupa győzelmét követően vonult vissza három évtizedes edzői munkájától.
Családi élete
Első férje Fekete Béla, a Vasas kézilabdázója volt, aki később több csapatnál edzőként és a TF-en tanárként dolgozott. 1976-ban született Szilvia lányuk. 1984-ben már második férjével, Buzás György válogatott jégkorongozóval távozott Augsburgba. Ő 2005-ben, 50 évesen hunyt el. Patrik fiúk szintén jégkorongozott a német profi ligában. 2009-ben autóbalesetet szenvedett, nyakcsigolyája súlyosan megsérült. Egy év kihagyás után sikeresen tért vissza a jégre. Csapó ritkán látogatott Magyarországra, utoljára 2015-ben járt itthon, amikor első férjét, eltemették. A régi játszótársak közül egyedül Schlégl Judittal tartotta a kapcsolatot. 2023. június 19-én, Augsburgban életének 69. évében váratlanul hunyt el.
Felhasznált irodalom
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? 1. kötet (A-H), Babits Kiadó, 1994
• A magyar röplabdázás 50 éve, Aréna 2000, 1996
• Hencsei Pál – Fericsán Kálmán: Újpesti olimpikonok, Újpest Önkormányzata, 2014
• Magyar sportenciklopédia, Kossuth Kiadó, 2002
• https://hunvolley.hu/
• Arcanum