Másfél évtized siker a Vasasban
1969-ben, 14 évesen kezdett kézilabdázni a Vasas SC-ben, ahol egészen 1984-ig szerepelt. Ebben az időszakban klubjával tizenkétszer nyert bajnokságot (összesen 13 alkalommal lett első), első bajnoki címét 1972-ben szerezte, méghozzá szoros csatában azzal a Ferencvárossal szemben, amelyben akkoriban a szintén válogatott sikereket elérő Elekné Rothermel Anna, Szőkéné Bognár Erzsébet és Takácsné Giba Márta is játszott. A Vasassal a Magyar Kupában is hétszer a dobogó legfelső fokára állhatott, valamint 1982-ben az európai kupaporondon is sikerült felérnie a csúcsra, miután 1978-ban és 1979-ben is elveszítette a döntőt, 1982-ben végül győzelmet ünnepelhetett a budapesti csapattal a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK).
Bronzok és ezüst a válogatottal
A Vasasban töltött évek alatt válogatott mezben is a legjobbak között játszhatott „Fifi”, ahogy a társak hívták a pályán. A beálló az 1976-os olimpián, valamint az 1975-ös és 1978-as világbajnokságon is bronzérmet szerzett a magyar csapattal. A montreáli olimpián csupán az akkoriban legjobbnak számító Szovjetunióval szemben maradt alul, és az NDK ellen játszott döntetlent a Török Bódog vezette együttes, így a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A világbajnokságokon szintén ezzel a két csapattal gyűlt meg a baja válogatottunknak, így itt is a bronzérmet sikerült megszerezni. Így volt ez egészen az 1982-es hazai tornáig, amelyen Csík János szövetségi kapitány irányításával - , akivel az életben is társak - már összejött egy ezüstérem. Ezt követően 1980-ban a moszkvai olimpián a negyedik helyig jutott a nemzeti együttessel.
Újabb BEK-siker
A válogatottól való búcsú, valamint a Vasasból való eligazolását követően, gyermeke születése után Miskolcon élt, és a Borsodi Bányász csapatát erősítette 1987-ig, majd kisebb kihagyás után az osztrák Hypobank Wienhez igazolt, amellyel nem csak a bajnoki címet nyerte meg, de ismét Európa csúcsára ért egy újabb BEK-győzelemmel. A Bp. Spartacushoz való hazatérést követően 1991-től ismét nevelőklubjához csatlakozott, amellyel még profi pályafutása vége felé, közel 40 évesen is kimagasló eredményeket ért el. 1993-ban például újabb bajnoki címet tudhatott magáénak, valamint ötödik alkalommal is BEK-döntőt játszhatott. Angyal Éva kézilabda iránti elkötelezettségét mi sem mutatja jobban, hogy még ezt követően is hosszú évekig maradt nem csak a sportág mellett edzőként, de a pályán játékosként is, ezzel szinte egyedülálló pályát bejárva a magyar kézilabdázásban.
Díjai, eredményei
• olimpiai 3. (1976)
• olimpiai 4. (1980)
• világbajnoki 2. (1982)
• 2x világbajnoki 3. (1975, 1978)
• 2x Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)-győztes (1982, 1989)
• Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 2. (1993)
• Ifjúsági Barátság Verseny (IBV) 3. (1972)
• 13x magyar bajnok (1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982, 1984, 1993)
• 8x Magyar Kupa (MNK)-győztes (1971, 1974, 1976, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982)
• osztrák bajnok (1989)
