Kezdet és sikerek a Vasasban
1969-ben, 14 évesen kezdett kézilabdázni a Vasas SC-ben, ahol egészen 1984-ig szerepelt. Ebben az időszakban klubjával tizenkétszer nyert bajnokságot (összesen 13 alkalommal lett első), első bajnoki címét 1972-ben szerezte, méghozzá szoros csatában azzal a Ferencvárossal szemben, ahol akkoriban a szintén válogatott sikereket elérő Elekné Rothermel Anna, Szőkéné Bognár Erzsébet és Takácsné Giba Márta is játszott. A Vasassal a Magyar Kupában is hétszer a dobogó legfelső fokára állhatott, valamint 1982-ben az európai kupaporondon is sikerült felérni a csúcsra, miután 1978-ban és 1979-ben is elveszítette a döntőt, 1982-ben végül BEK-győzelmet ünnepelhetett a budapesti csapat.
Bronzok és ezüst a válogatottal
A Vasasban töltött évek alatt válogatott mezben is a legjobbak között tudhatta magát „Fifi”, ahogy a társak hívták a pályán. A beálló az 1976-os olimpián, majd az 1975-ös és 1978-as világbajnokságon is bronzérmet szerzett a magyar csapattal. A montreáli olimpián csupán az akkoriban legjobbaknak számító Szovjetunióval szemben maradt alul, valamint az NDK ellen játszott döntetlent a Török Bódog vezette együttes, így a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A világbajnokságokon szintén ezzel a két csapattal gyűlt meg a baja válogatottunknak, így itt is bronzérem jutott, egészen az 1982-es, hazai tornáig, amelyen már sikerült ezüstérmet szerezni, Csík János szövetségi kapitány irányításával, akivel az életben is társak. Mindeközben 1980-ban a moszkvai olimpián a negyedik helyig jutott a nemzeti együttessel.
Újabb BEK-siker
A válogatottól való búcsú, valamint a Vasasból való eligazolását követően, gyermeke születése után Miskolcon élt, és a Borsodi Bányász csapatát erősítette 1987-ig, majd kisebb kihagyás után az osztrák Hypobank Wienhez igazolt, amellyel nem csak a bajnoki címet nyerte meg, de ismét Európa csúcsára ért egy újabb BEK-győzelemmel. A Bp. Spartacushoz való magyarországi visszatérést követően 1991-től ismét nevelőklubjához csatlakozott, amellyel még profi pályafutása vége felé, közel 40 évesen is kimagasló eredményeket ért el, 1993-ban újabb bajnoki címet tudhatott magáénak, valamint ötödik alkalommal is BEK-döntőt játszhatott. Angyal Éva kézilabda iránti elkötelezettségét mi sem mutatja jobban, hogy még ezt követően is hosszú évekig maradt nem csak a sportág mellett, edzőként, de a pályán is játékosként, ezzel szinte egyedülálló pályát befutva a magyar kézilabdázásban.
Legfőbb eredmények
olimpiai 3. (Montreal 1976), olimpiai 4. (Moszkva 1980), vb-2. (Magyarország 1982), 2xvb-3. (Szovjetunió 1975, Csehszlovákia 1978), 2xBEK győztes (1982, 1989), BEK-2. (1993), IBV-3. (1972), 13xmagyar bajnok (1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982, 1984, 1993), 8xMNK győztes (1971, 1974, 1976, 1978, 1979, 1980, 1981, 1982), osztrák bajnok (1989)