Csornáról jutott a Testnevelési Főiskolára
Csornán kezdett kézilabdázni, a Győr-Moson-Sopron megyei kisváros együttese a hetvenes évek elején az NB I-ben szerepelt, és 19 éves koráig a sorait erősítette Nagy Marianna is, majd 1976-ban a Testnevelési Főiskolára kerülve a felsőokatatási intézmény soraiban játszott. Ebben az évben már – miután 1975-től a nemzeti együttesben is számított rá Török Bódog szövetségi kapitány – tagja volt a montreali olimpián bronzérmes magyar válogatottnak. Négy évvel később, Moszlvában újra ott voltak az olimpiai mezőnyben, de végül nem tudtak dobogóra állni.
Vasas- és válogatott sikerek
Itthon 1980-tól már a Vasast erősítette, a kontinens akkori egyik legkiválóbb együttesét, amellyel összesen öt magyar bajnoki címet és négy Magyar Kupát nyert, miközben 1982-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította a piros-kék együttessel. Az elődöntő hazai visszavágóján a korszak egyeduralkodónak számító szovjet szupercsapatának, a Szpartak Kijevnek tíz gólt rámolt be, majd a jugoszláv Radnicski Beograd elleni finálé két mérkőzésén tizenhétszer volt eredményes. A szintén 1982-ben rendezett magyarországi világbajnokságon sem adta alább, az NDK-nak 11, a csehszlovákoknak 12, a szovjeteknek 7 gólt lőtt, így megérdemelten került a nyakába az ezüstérem. Hazai egyeduralmát jelzi, hogy 1979 és 1985 között ötször választották meg az év legjobb játékosának Magyarországon.
Egy kicsit mindannyiunkban benne volt, hogy elvárták tőlünk a jó eredményt. Rengeteget dolgoztunk, edzettünk, tisztában voltunk vele, hogy jó teljesítményre lehetünk képesek, a célunk egyértelműen az volt, hogy az élmezőnyben végezzünk. Ez sikerült is, hiszen másodikok lettünk.
„„
Légiósnak állt, osztrák válogatott lett
1986-ban külfüldre igazolt, két évig a nyugatnémet Bayer Leverkusenben, 1988 és 1991 között az osztrák Hypo Niederösterreichben szerepelt, utóbbival nemcsak az sotrák bajnokságt nyerte meg háromszor, de kétszer az első számú európai kupasorozatban, a a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) is megszerezte a végső győzelmet, a fináléban előbb a szovjet Szpartak Kijevet, majd a Kubány Krasznodart legyőzve. Közben egy váltásra is sor került a pályafutásában, a magyar nemzeti együttesben 1987-ig szerepelt, 281 válogatottságával a nők között magyar csúcstartó, a Hypo-ban azonban az osztrák állampolgárságot és válogatottságot is felkínálták neki, ő pedig élt vele, és a magyar mellett több mint százszoros osztrák válogatott is lett.
Csöndes visszatérés Magyarországra
1991-es visszavonulásátkövetően hazatért Magyarországra, és a Lenti közeli, idilli nyugalmat árasztó Szentgyörgyvölgyön telepedett le férjével, a szintén kézilabdázó és edző Gódor Mihállyal, aki az osztrák női válogatott kapusedzője. Közösen szabadidőközpontot működtetnek, ő pedig kézilabdaedzőként is dolgozik az utánpótlásban, így a sportágtól nem szakadt el. Pályafutása során számtalan elismerést kapott, 2020-ban az egykori szövetségi kapitányokból álló zsűri megválasztotta a Kézisek kézisének, azaz minden idők legkiválóbb magyar női kézilabdázójának, 2022 óta pedig a Lenti sportcsarnok is az ő nevét viseli.
Díjai, eredményei
• olimpiai bronzérmes (1976)
• olimpiai 4. (1980)
• világbajnoki ezüstérmes (1982)
• 2x világbajnoki bronzérmes (1975, 1978)
• világbajnoki 8. (1986)
• 3x Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)-győztes (1982, 1989, 1990)
• Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)-2. (1991),
• 2x IBV-4. (1974, 1975)
• 5x magyar bajnok (1980, 1981, 1982, 1984, 1985)
• 4x Magyar Kupa (MNK)-győztes (1980, 1981, 1982, 1984)
• nyugatnémet bajnok (1987)
• 4x osztrák bajnok (1988, 1989, 1990, 1991)
• 2x világválogatott (1991)
• 5x az év magyar kézilabdázója (1979, 1980, 1981, 1982, 1985)
