Csornáról a Testnevelési Főiskolára
Csornán kezdett kézilabdázni, a Győr-Moson-Sopron megyei kisváros együttese a hetvenes évek elején az NB I-ben szerepelt, és sorait erősítette 19 esztendős koráig Nagy Marianna is (keresztnevét szigorúan a-val írja a végén), majd a TF-re kerülve a Főiskola soraiban pallérozódott, és ebben az évben már – miután 1975-től a nemzeti együttesben is számított rá Török Bódog szövetségi kapitány – tagja volt a montreáli olimpián bronzérmes magyar válogatottnak.
Vasas- és válogatott sikerek
A következő ötkarikás ciklus végétől, 1980-tól már a Vasast erősítette, a kontinens egyik legkiválóbb együttesét, amellyel összesen öt magyar bajnoki címet és négy Magyar Kupát nyert, miközben 1982-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította a piros-kék együttes. Az elődöntő hazai visszavágóján a korszak egyeduralkodónak számító szovjet szupercsapatának, a Szpartak Kijevnek tíz gólt rámolt be (a teljesítmény értékét növeli, hogy a végeredmény 22-15 lett), majd a jugoszláv Radnicski Beograd elleni finálé két mérkőzésén tizenhétszer volt eredményes. A szintén 1982-ben rendezett magyarországi világbajnokságon sem adta alább, az NDK-nak 11, a csehszlovákoknak 12, a szovjeteknek 7 gólt lőtt (a végeredmények: 17-17, 20-17, 15-13), így megérdemelten került a nyakába az ezüstérem, valamint választották meg (1979, 1980 és 1981 után sorozatban negyedszer) az Év játékosának Magyarországon.
Légiós lét
1986-ban légiósnak állt, két évig a nyugatnémet Bayer Leverkusenben, 1988-91 között az osztrák Hypo Niederösterreichben szerepelt, utóbbival kétszer is elhódította a BEK-et. A magyar nemzeti együttesben 1987-ig szerepelt, 281 válogatottságával a nők között magyar csúcstartó. A Hypo-ban az osztrák állampolgárságot és válogatottságot is felkínálták neki, több mint százszoros osztrák válogatottá is vált.
Nyugalom Magyarországon
Pályafutását követően a Lenti közeli, idilli nyugalmat árasztó Szentgyörgyvölgyön telepedett le férjével, a szintén kézilabdázó, edző Gódor Mihállyal, ahol szabadidőközpontot működtetnek, valamint kézilabdaedzőként is dolgozik az utánpótlásban, így sportágától nem szakadt el. A szó szoros értelmében nyomot hagy a magyar sportban, hiszen 2020-ban az egykori szövetségi kapitányokból álló zsűri megválasztotta a Kézisek kézisének, azaz minden idők legkiválóbb magyar női kézilabdázójának, és a Lenti sportcsarnok is az ő nevét viseli.