Magyar

Zoltán

Nehéz sorsú szülők gyermekeként nőtt fel Ferencvárosban, és jó ideig csak a labdarúgócsapat eredményei érdekelték, a testnevelő tanárának, Harmath Józsefnek köszönhetően azonban mégis a tornaterembe vezetett az útja. Tizenkét évesen került a Ferencvárosba, ott lett a mestere Vígh László, akivel 1980-as visszavonulásáig együtt dolgozott. Kettejük elhivatottsága, Vígh elméleti felkészültsége, újító szelleme és szigora, valamint Magyar tehetsége, tűrőképessége, kitartása és versenyszelleme megreformálták a lólengést, és a tornasport legnagyobbjai közé emelték a sportembert. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő vándor és a róla elnevezett elem, a Magyar-vándor első bemutatása.

1970-ben és 1971-ben IBV-t nyert lólengésben. Pályafutásában 1973-ban egy kettős siker hozta meg az áttörést: a grenoble-i Európa-bajnokságon lólengésben megszerezte a magyar tornasport első Eb-aranyát, és először mutatta be sikeresen a legendássá vált Magyar-vándort. Az elemmel az 1972-es müncheni olimpián már megpróbálkozott, de saját bevallása szerint akkor még nem állt rá készen. A mozdulatsort vetélytársai évekig nem tudták megismételni, hiába filmezték, elemezték technikáját. (A Magyar-vándor különlegessége az volt, hogy amikor a tornász körözve végighaladt a szeren, a két kápa közé is betette a kezét.)

Az 1976-os montreali olimpián mindenki feszülten figyelte, ki töri meg a jeget, ki lesz az első magyar aranyérmes. Miután az öttusázók reményei elszálltak, a tornaverseny ígérte az első magyar győztest. S nem csak ígérte… Pelle István (1932) és Pataki Ferenc (1948) után újra magyar férfiversenyző tudott olimpiai bajnoki címet nyerni, ezúttal a lólengésben. Magyar olyan biztonsággal, tökéletes kivitelezéssel mutatta be gyakorlatát a már orsóval is nehezített, eddig is világhírű Magyar-vándorral, hogy egy pillanatra sem fért kétség a győzelméhez.

A lólengés utolérhetetlen specialistája Moszkvában is igazolta klasszisát – a játékokon már a visszavonulásra készülve vett részt. A két félelmetesen nehéz elemet, a Magyar-vándort és a szökkenő vándort még ekkor sem tudta senki tökéletesen utánozni. Az összetett után 25 századpont volt az előnye – csak tökéletes gyakorlat biztosíthatta az újabb aranyérmet. S Magyar talán élete legszebb produkcióját mutatta be, olyat, amelyre a legkritikusabb pontozók is csak tíz pontot, a legmagasabb értékelést adhatták. Pályafutását ezzel a maximális, tízpontos gyakorlattal koronázta meg. (A moszkvai játékokon tagja volt a Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István összeállítású, bronzérmes magyar tornászcsapatnak is.) 1973 és 1980 között a nagy világversenyeken veretlen maradt, nyert három világbajnoki (lólengés, 1974, 1978, 1979) és három Európa-bajnoki aranyat (lólengés, 1973, 1975, 1977) is, és ő az egyetlen magyar férfi tornász, aki meg tudta védeni olimpiai elsőségét. Emellett 20-szoros mesterfokú magyar bajnok.

Az aktív sportolástól 1980-ban, moszkvai győzelme után vonult vissza. Egy évvel korábban a Testnevelési Főiskolán tornaszakedzői, majd 1985-ben a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen állatorvosi oklevelet szerzett. 1986-tól a győri állatkórház orvosa volt, majd 1988-tól Budapesten kerületi állatorvos. Emellett a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnökeként tevékenykedett 1986 és 1989 között, 1991-ben részt vett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (mai nevén Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete) megalapításában, 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökségi tagja lett. A MOB-nak 2009-től elnökségi tagja, 2012 és 2017 között második alkalommal alelnöke, valamint az olimpiai sportágak versenysportjáért felelős szakmai tagozat elnöke volt. 2008-ban lett a Magyar Tornaszövetség általános alelnöke, 2011 óta a szervezet elnöke. A Magyar Olimpiai Akadémiának 2012 és 2017 között alelnöke volt, betöltötte a MOB hagyományőrző bizottságának elnöki tisztét, míg 2012 és 2015 között a Budapesti Sportszövetségek Uniójának (BSU) elnökeként is dolgozott.

• Az év sportolója (1974, 1978, 1980) • az FTC örökös bajnoka • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994) • Magyar Örökség-díj (1997) • Ferencvárosért emlékérem (1999) • A magyar tornasport halhatatlanja (2008) • Prima díj (2012) • Pro Urbe Budapest-díj (2014) • A Nemzet Sportolója (2015) • Ferencváros díszpolgára (2016) • Prima Primissima díj (2018)

• Lukács László – Szepesi György: A magyar olimpiai aranyérmek története (1896–1992) • https://hirado.hu/belfold/cikk/2023/12/13/hiaba-lestek-a-magyar-vandort-nem-tudtak-utanozni-a-technikajat-70-eves-magyar-zoltan • https://www.nemzetisport.hu/egyeb-egyeni/2023/12/annyi-jot-adott-az-elet-hetveneves-magyar-zoltan-a-nemzet-sportoloja