Első lett az első világkupán
A Békés megyei Gádoroson született 1951. február 14-én Szalai György olimpiai bronzérmes súlyemelő, aki a sportág első világkupaversenyén győzni tudott nehézsúlyban, amellett négy vb- és egy Eb-éremnek is a birtokosa.
Atlétika és foci után jött a súlyemelés
A gádorosi általános iskolában kezdett sportolni 1964-ben, atlétának indult, ám 13 évesen már a község ifjúsági labdarúgócsapatának is biztos pontja volt a termetes legény. A sportok királynője megtartotta magának az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulójaként, s bár jó volt magasugrásban is, 1967-től súlylökőként és diszkoszvetőként erősítette az ifjúsági válogatottat.
Bajnoki címek sorozatban
A fordulat 1969-ben következett be, amikor is az olimpiai ezüstérmes Tóth Géza, meglátva benne a tehetséget, az erőt, a súlyemeléshez csábította át. Később Ecser Károly, Hanzlik János és Orvos András voltak a mesterei a 180 centis, csaknem 110 kilós fiatalembernek, aki 1970-től a Budapesti Honvéd, 1973-tól a Leninvárosi MTK színeiben versenyzett, 1977 és 1981 között pedig a Tatabányai Bányász emelőjeként bizonyított. Egymás után hatszor nyerte meg a felnőtt országos bajnokságot kategóriájában, összesen pedig 16 alkalommal bizonyult a legjobbnak idehaza az ob-ken. A nagyválogatottba 1971-ben került be, miután az előző esztendőtől fogva sorozatban érte el az országos ifjúsági rekordokat.
Eb-ezüstöt hozott 215 kilós lökése
A nemzetközileg is kiugró sikerek első éve 1978 volt, amikor is az Európa-bajnokságon 215 kilós lökése ezüstérmet ért, míg a világbajnokságon a második fogásnemben 210 kg-mal bronzérmet érdemelt ki. Az igazi „aranyesztendőnek” azonban az 1980-as bizonyult. Egyfelől megnyerte a sportágban első alkalommal kiírt világkupát, másfelől felállhatott a dobogó alsó fokára a moszkvai olimpián 390 kilós összetett eredményének köszönhetően. Mivel ekkor még világbajnokságnak is számított az olimpia, Szalai György három vb-medállal is gazdagodott. Összetettje - csakúgy, mint a fogásnemi 172,5 és 217,5 kiló - bronzérmet jelentett számára. Eredményeit elmondása szerint akaraterejének köszönhette, így az élete legjobbjának számító 392,5 kg-os teljesítményt is összetettben.
A világjáró edző főtitkár és szövetségi kapitány is volt
Könyökoperációját követően 1981-ben visszavonult, néhány év múlva aztán elhatározta, edzőként próbál szerencsét külföldön. A lehetőséget azzal alapozta meg, hogy a Testnevelési Főiskolán kellő tudást és edzői oklevelet szerzett. 1985-ben egy éven át Egyiptomban, 1988-ban Malajziában edzősködött. Hazai „kitérőként” az ifjúsági válogatott, később a szekszárdi Húsos edzője lett, majd 1989 és 1992 között a Magyar Súlyemelő Szövetség főtitkára volt. 2002-ben és 2003-ban ismét külföld következett: ekkor a tunéziai válogatottat gardírozta. 2006-tól 2007 nyaráig újfent itthon dolgozott, a magyar válogatott szövetségi kapitányaként. 2008-ban viszont Teheránba helyezte át működése színterét. Kezdetben az iráni ifjúsági válogatott edzőjeként foglalkoztatták, de néhány hónap elteltével már a 17 és a 20 évesek korosztályos válogatottjainak felkészítését is a feladatává tették, s volt a felnőttválogatott másodedzője is. Nem sokkal a riói olimpia előtt jött haza, a 2016-os játékokon egykori tanítványa, Kianus Rosztami aranyérmet nyert Iránnak.
Orosháza és Gádoros sem feledkezett el róla
Itthon 2019-ben a Tatán élő, de gimnáziumi éveit Orosházán töltő Szalai György megkapta az Orosháza Város Sportjáért díjat, s ugyanabban az esztendőben – különleges elismerésként - róla nevezték el szülőfaluja, Gádoros Kisboldogasszony Római Katolikus Általános Iskolájának tornatermét.
Az olimpiai bronz volt számára a maximum
„Mondhatni, az élet legalsó fokáról indultam és onnan jutottam el egészen az olimpiai dobogó harmadik fokáig. Pályafutásom során 66 magyar csúcsot állítottam fel, és 16 magyar bajnoki címet szereztem. Mindig az akaraterőm vitt előre és szerettem volna világhírű lenni. Ez többnyire sikerült is, mert bár nem jutottam a legfelső fokára, az az olimpiai aranyérem lett volna. Én alatta kettővel megálltam, de nekem ez jelentette a maximumot” – értékelte pályafutását a nehézsúly klasszis magyar képviselője.