Elsőre nem állt kötélnek, maradt a foci mellett
A soproni születésű Kontra Zsolt gyerekkorában csak a nyári szüneteket töltötte szülővárosában, mivel édesapja erdőmérnök volt, akit többször is áthelyeztek, így fiatal éveit már Kecskeméten töltötte, ott ismerkedett meg a kézilabdával általános iskolás korában. Pályafutását a kecskeméti kézilabda központi figurája, Czagány Károly indította el, aki akkoriban egy főiskolás csapat edzője volt, számos ifjúsági válogatott és magyar élvonalbeli játékos került ki a kezei közül, de szárnyai alá vette a 13-14 éves srácokat is. Kontra Zsolt eleinte focizott a a KTE kölyökcsapatában, kipróbálta a cselgáncsot is, és csak az iskolák közötti meccseken kézilabdázott. Czagány ott szúrta ki, és elhívta egy edzésre, de a fiú elsőre nem állt kötélnek, a foci mellett maradt, a következő meccs után ezért felkereste a szüleit, akiket azzal győzött meg, hogy a tehetséges fiukból élvonalbeli, de könnyen lehet, hogy válogatott kézilabdázót farag. A futballt nem hagyta abba, fél évig egyik edzésről rohant a másikra.
Még nem volt húszéves, amikor lehetőséget kapott a válogatottban
Tizennégy évesen harmincadmagával meghívást kapott a tatai edzőtáborba, egy kiválasztóra, amely az ifjúsági válogatott előszobája volt, és amelyet Fazekas László vezetett. Itt dőlt el, hogy végleg a kézilabdát választja, a következő években már rendszeresen behívták az ifiválogatottba. Fiatalon tagja volt a másod- és harmadosztály között liftező Kecskeméti Építők felnőtt csapatának, onnan lett stabil ifiválogatott, amellyel ifjúsági barátság kupákra és versenyekre járt. Érettségi után a kapus Bartalos Béla elhívta a székesfehári, válogatott játékosokkal felálló Szondi SE-be, amely a hazai élvonal középmezőnyében szerepelt, edzője id. Kiss Szilárd volt, aki megadta a lehetőséget a fiatal játékosnak. Kontra 1974-ben bevonult katonának, év végén pedig már meghívót kapott a felnőtt válogatottba is, Faludi Mihály szövetségi kapitány 1975. áprilisában adott neki először lehetőséget a nemzeti csapatban, melyben 1988-ig 198 alkalommal játszott, és 523 gólt szerzett.
Napi három, nem ritkán négy edzés volt a válogatottnál, és összetartásra is több lehetőség volt, a nyarat szinte végig a válogatottal töltöttük edzőtáborban, csak a bajnokság kezdete előtt tértünk vissza a klubunkhoz. Ha egymás között anekdotázunk, ma is mondogatjuk, hogy több időt töltöttünk egymással, mint a családunkkal.
„„
Tagja volt a világbajnoki ezüstérmes magyar válogatottnak
1976-ban a magyar válogatott pontszerző helyen végzett az olimpián, hatodik lett Montrealban, a csapatban a balszélső Kontra Zsolttal, aki mikor hazatért, számos élvonalbeli klubtól kapott ajánlatot. A Tatabányai Bányászét választotta, amelyet az egykori szövetségi kapitány, Albrecht Miklós irányított, a csapat felét pedig ismerte a válogatottból. Kereken tíz évet töltött klubnál, mellyel három bajnok címet és egy Magyar Kupát nyert, 1980-ban pedig az NB I gólkirálya lett. 1980-ban játszott a világválogatottban, amelybe még kétszer meghívták. Az 1980-as moszkvai olimpián negyedikek lettek, harminc góljával házi gólkirály lett, 1986-ban pedig világbajnoki ezüstérmet nyert az akkor már Mocsai Lajos vezette válogatottal, amely után külföldre igazolhatott (az akkor szabályok ezt csak 30 éves kor felett engedélyezték a sportolóknak), és négy évig az ASKÖ Linz játékosa, sőt, másfél évig a játékosedzője lett.
2008 óta technikai vezető Tatabányán
A pályafutásában nagy törés volt az 1984-es Los Angelesi olimpia, melynek kezdete előtt tíz nappal jelentették be nekik a magyar sportvezetők, hogy nem utazhatnak, holott éremesélyesek lettek volna. Szerinte ez a csalódás benne volt az 1986-os világbajnoki ezüstben, ami annak a generációnak az utolsó nagy dobása volt. Miután 1990-ben hazatért az osztrák légióskodásból, elvégezte a Testnevelési Főiskolát, rövid ideig edzősködött Tatabányán a női és a férfi csapatnál is, de a klubnál egyre kevesebb lehetőség adódott a rendszerváltás után, így a civil szférában helyezkedett el, 1992 és 2007 között szállodavezető volt, de ebben a minőségében is igyekezett segíteni a sportágat a városban. Egykori csapattársa, Marosi László 2000-ben hazatért, hogy rendbeszedje a tatabányai kézilabdát, amiben az egyik legfőbb segítője lett, 2008-től technikai vezetőként dolgozik a klubnál, amely 2022-ben új, multifunkciós csarnokot kapott. Kontra Zsolt Tatabányán él a feleségével, egy fiuk van.
Díjak, eredmények
• olimpiai 4. (1980)
• olimpiai 6. (1976)
• világbajnoki ezüstérmes (1986)
• 2x világbajnoki 9. (1978, 1982)
• 3x magyar bajnok (1978, 1979, 1984)
• Magyar Kupa (MNK)-győztes (1978)
• NB I-es gólkirály (1979)
• 3x világválogatott (1980)
Források
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor
