Detre

Szabolcs

Szabolcs és Zsolt ikrek. Akad, aki nem tudja megkülönböztetni őket. Mindent közösen értek el úgy a sportban, mint a tanulmányaikban és munkájukban, így – ha pályafutásukról kérdezik őket – mindegy, hogy melyikük válaszol. – Gyerekkorunkban az MTA balatonvilágosi üdülőjében, a csendes pihenő alatt néha elkötöttük az üdülő Kalózát. […] Világosnál a legszélesebb a Balaton, a túlsó part legyőzhetetlen távolságnak tűnt. Egy ilyen elkötés alkalmával, gyenge déli hátszélben jött az elhatározás, most átszeljük a Balatont. Fantasztikus érzés volt, ahogy elértük a tó közepét és már a túlsó part kezdett közeledni. […] Lett is belőle nagy balhé, mivel leállt a szél, és csak este tizenegyre értünk vissza. […] De az a nap egy életre a vitorlázásra kódolt minket. […]

– Válogatott sízőkként a MAFC vitorlástelepén edzőtáboroztunk, és részt vettünk egy kezdő, kalózos táborban, ahol feltűnően gyorsak voltunk hátszélben. Felfigyeltek ránk és elindítottak ősszel egy túraversenyen. A következő évben egy ócska, fenyő Kalózzal versenyeztünk. Ott bóklásztunk az 50–60. helyeken, és vágyakozva néztük a távolban járó élmezőnyt. – […] 1968-ban Király László személyében új edzője lett a klubnak. Válogató versenyt írt ki, mi pedig nagy fölénnyel megnyertük, amiért kaptunk tőle egy jobb, de öreg Kalózt. Rendbe hoztuk, és azzal versenyeztünk. Nagy kérdés volt mindig, melyikünk kormányozzon. Amikor lemaradtunk cseréltünk, a kormányt átvette a friss erő.

– A következő évben, 1969-ben, egy menő FD-s (Flying Dutchman, Repülő Hollandi), Szentpéteri Ádám igazolt a Szpariból a MAFC-ba. Király Laci bá’ engem (Zsolt) jelölt ki legénységnek, mivel az előző évben két versenyen már mancsaftoltam FD-ben. Ez óriási előrelépés volt, mivel egy élmenőtől tanulhattam a hollandizás tudományát. A nyári szünetben sokszor kimentünk vitorlázni Szabolccsal, így át tudtam adni neki az Ádámtól tanultakat. – Kaptunk egy FD-t, és a következő évben egy jobbat. Kezdetben csak gyenge szélben kerültünk a legjobbak közé, aztán feljavultunk erősben is. Általában az első hatban végeztünk, a húszhajós mezőnyben. Akkoriban Litkeyék, Weöresék, Botond–Izsák, Fináczy–Kállai, Szentpéteri–Krénusz, Majoross–Magyar, Gereben–Hajek és Dominek–Zarka voltak a legjobbak. – 1971-ben kezdtünk el komolyan hajtani, egy tavaszi földvári válogatott edzőtáborba is bekéredzkedtünk. A nyári szünidőben rengeteget edzettünk, különösen a spinnakeres raumokat gyakoroltuk sokat.

– Dolesch Iván az akkori szövetségi kapitány figyelte tevékenységünket, és óriási megdöbbenésünkre az év végén meghívott az olimpiai keretbe. Átigazoltunk a Spartacusba. Az MVSz válogatót írt ki köztünk és a Litkey Bence – Izsák Szabolcs páros között a kieli (müncheni) olimpiára. Az osztrák és a svájci bajnokságokon ezt a válogató versenyt megnyertük, ám végül »felsőbb szempontok miatt« nem mi mentünk az olimpiára. Kárpótlásul megnyertük első magyar bajnokságunkat. – A következő években mi voltunk a rangelsők, ám az MVSz egyre kevésbé támogatta az FD osztályt, mivel a 470-esben látta a jövőt. 1975-ben meg is szüntették a válogatott keretet. A flotta dacosan kitartott, sőt, osztályszövetséget alakítottunk […] Gömöry Pali azzal biztatta a társaságot, hogy át kell vészelni ezt a vihart. Hát átvészeltük!

– Kővári Karcsi bácsi a BKV-ban sorra vásárolta az FD-ket, Litkey Balázsnak is vettek egy új Bob Hoare hajót, mi pedig kaptunk a Szpariban egy új Madert. A moszkvai olimpia előtti évben kemény flotta versengett az olimpiai kiküldetésért. Végül a ’79-es Kieler Woche-n negyedik helyet értünk el a kilencven hajóból álló mezőnyben, amivel eldőlt a válogatás. – Ez az eredmény mindent megváltoztatott. A kikötőben a nagymenők, akik korábban csak egy biccentéssel fogadták a köszönésünket, már szóba álltak velünk, sőt, kérdeztek is egy-két dolgot. Az élmezőnybe tartoztunk, de erősebb szelekben mindig súlyhiányban szenvedtünk. […] Az olimpia évében a Szövetség biztosított olyan vitorlát, amit csak kértünk. A legjobb vitorla-összeállítás mégis egy hatéves Musto génuával alakult ki, amit a Német Vitorlás Szövetség raktárfelszámolásakor tíz márkáért vettünk. Ezzel a génuával kettes szélben rettenetesen gyorsak és élesek voltunk. – Esélyesként várhatjuk az olimpiát, hiszen a tapasztalat szerint Tallinnban júliusban többnyire legfeljebb hármas szél fúj. Gyenge és közép szélben szinte elképzelhetetlen volt, hogy a sebességünkkel ne nyerjünk. […] – Az ottani edzéseken mindenki hozzánk akarta mérni a sebességét, és ezt kihasználtuk. Ez úgy történt, hogy spontán összeálltunk 5–6 hajóval és elindultunk. Mi vagy alulra vagy felülre álltunk, hogy véletlenül se kerüljünk rossz pozícióba. […] Néhány perc után elhúztunk tőlük, majd megálltunk szerelni. Egy hét alatt mindenkit meggyőztünk, hogy tőlünk rettegni kell. Ez bejött, a rajtoknál menekültek tőlünk, így kényelmesen indulhattunk. A hét futamból viszont csak három volt számunkra kedvező, a többi négyes-ötös szélben zajlott. Kis szélben három futamból kettőt nagy fölénnyel megnyertünk, de becsúszott egy harmadik hely, mert haváriánk volt a spibaummal. Az erős szelekben szerencsére sikeredett egy ötödik hely, de a többiben hátrébb voltunk. Sokszor felvetődött, hogy mi lett volna, ha ott vannak a hiányzó nemzetek (német, angol, amerikai, francia, ausztrál). Ezt az ötöt is simán vertük gyengébb szelekben. Velük lehet, hogy előnyösebb lett volna a végkifejlet a keresztbeverések miatt. Akkor a két futamgyőzelmünk jobban fizethetett volna. […]

– Az olimpia után anyagilag is stabil háttérrel rendelkeztünk, így teljesen a versenyzésre koncentrálhattunk. […] Megint kaptunk egy új Mader hajót, amivel részt vettünk a palamosi vb előtt pár héttel tartott Olasz Bajnokságon. Ezt a versenyt jó hármas szelekben futottuk és az összes futamot megnyertük. Nagy önbizalommal mentünk Palamosba. Ott egy erős szeles, nyitó futamban egy 18. és gyenge szélben elért 3. hely után haza kellett utaznunk, a dél-afrikai versenyző elleni tiltakozás miatt. A következő évben bojkott miatt nem vehettünk részt az Eb-n. – Az 1984-es olimpiára nagyon felkészültünk. […] Csak ezzel foglalkoztunk, abszolút profik voltunk. 1983-ban a világbajnokságot Cagliariban rendezték. Jól sikerült a formaidőzítés, és a rendkívül erős mezőnyben kis szerencsével megnyerhettük volna az aranyérmet is. Végig első, második helyen álltunk a tabellán az amerikai McKee-vel, amikor jött az utolsó előtti futam. A szokásos 5–6 csomós sea breeze fújt. Már a második kreuz végén voltunk, és több száz méterrel vezettünk, McKee és Dieschék hátul a huszadik helyen, amikor a part felöl jött egy új szél, lelőtték a futamot. Új rajt! Mit mondjak, idegesítő volt. Végül tizedekkel lemaradva negyedikek lettünk az összesítésben. Ezzel bőven megfutottuk a Los Angeles-i olimpiai szintet, de az ismert okok miatt nem utazhattunk. Ekkor már négyes szélben is nagyon gyorsak voltunk. […] Az olimpián végig a mi szelünk fújt. […] Elvették tőlünk a lehetőséget, hogy megismételhessük a tallinni jó szereplésünket. A sok bojkott után elszakadt a cérnánk és leálltunk a hajtással. […]

– Az első vitorlás edzőnk a MAFC-ban Király Laci bácsi – sokszoros magyar bajnok – volt. Nagyon szeretett minket, igazi sportemberként nagyra becsülte a fanatizmusunkat. Mivel a Műegyetemi telepet ekkortájt kezdték átépíteni, állandóan vendégeskedtünk valamelyik klubban. Ezért nem igazán volt edzőnk ezekben az években. 1972 őszén a Szpariban kötöttünk ki. Először mint vendég, aztán 1973-ban leigazolt minket Dolesch Iván, aki talán a legsikeresebb edző volt, nagyon jól vezette az akkori Spartacus egyesületet […], és az sem volt mellékes, hogy akkoriban ő volt a vitorlássport teljhatalmú ura. Később Erdélyi Béla segítette a felkészülésüket. Repülő Hollandi után a szintén olimpiai Soling osztályban, majd különböző nagyhajókkal versenyeztek. Egy Kékszalag versenyen Assóval győztek. Szabolcsnak 55 magyar bajnoki érme van, ebből 29 arany, Zsolt 59 magyar bajnoki érméből 32 arany! Mindketten 1973-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztek épületgépész-mérnök diplomát, és az Ipartervnél tervezőmérnökként helyezkedtek el. 1992-től a Szabolccsal közösen alapították Detre Mérnöki Irodát. Szabolcs két gyermeke közül Detre Diána (1983) sokszoros magyar bajnok, kétszeres olimpikon szörfös (2008 és 2012); Nándor (1985) kosárlabdázott és futballozott.