Kocsis

Ferenc

Kocsis Ferenc nevelőegyesülete a Kinizsi Húsos volt. Pályafutását a Honvédban majd a Ganz-Mávag-ban folytatta. Nevelőedzője Mángó Andor, edzői Kiss Ferenc, Müller Ferdinánd, Hegedüs Csaba voltak. 1966-tól a Kinizsi Húsos, 1971-től a Budapesti Honvéd, majd 1973-tól az Európa-bajnok Kiss Ferenc tanítványaként, a Ganz-Mávag birkózója volt. Kötöttfogású birkózásban versenyzett. Az 1972-es junior-Európa-bajnokságon negyedik volt. 1973-tól 1984-ig szerepelt a magyar válogatottban. Valamennyi eredményét a kötöttfogású birkózás 74 kg-os súlycsoportjában érte el. 1973-ban indult a vb-n és az Eb-n, de helyezetlen maradt. 1976-ban ötödik helyezett lett az Európa-bajnokságon. 1977-től súlycsoportjában a világ élvonalába tartozott. Pályafutása alatt egy olimpiai aranyérmet, egy világbajnoki aranyat, egy vb-ezüstöt és egy vb-bronzot gyűjtött, továbbá négyszer lett Európa-bajnok. Az aktív sportolástól 1984-ben vonult vissza. Kocsis Ferencet pályafutása során és a későbbi években egyaránt igen nagyra tartották a birkózás ismerői, olyan jelzőkkel illették, mint „forgószél”, „tornádó” vagy „dinamit erejű”. Van olyan szakember is, aki a valaha látott legnagyobb magyar birkózóként tartja számon. Egy biztos, Kocsis Ferenc hosszú éveken keresztül tartotta helyét a világ birkózósportjának legelső vonalában. Már az 1976-os olimpiára is őt kellett volna kivinni, ám ez a montreali fellépés meghiúsult. Négy évvel később viszont már abszolút egyértelmű volt a kiutaztatása, amit azután a szőnyegen ellentmondást nem tűrő birkózással megszerzett aranyérmével is bizonyított. Csikó – a sportágban leginkább ezzel a névvel illeték – 2020 óta teljesen visszavonult a sportágából, ami persze nem jelenti azt, hogy nem szívesen beszélget bárkivel. Elsősorban persze a régebbi évtizedek eseményeiről. Első pillanatban szófukarnak tűnik, de azután, ha „beindul”, ember legyen a talpán, aki megállítja. Kétségtelen tény, neki van bőven miről beszélnie, hiszen rendkívül sikeres pályafutást tudhat maga mögött. „Elsősorban a bátyám révén igazi sportcsaládba nőttem bele – idézte alaphelyzetét Kocsis. – Mindig is szerettem volna valamire vinni, valamiben nagyot alkotni. Én is arról álmodoztam, hogy egyszer híres labdarúgóként a nevemet kórusban fogják kiabálni a szurkolók. Azután 1966-ban egy alkalommal a bátyám, János (későbbi szabadfogású vb-bronzérmes birkózó) több, hozzám hasonló korú sráccal együtt elvitt a Kinizsi Húsos Vágóhíd utcai birkózótermébe. Nem mondta meg Mángó Andor bácsinak, a kiváló nevelőedzőnek, hogy a gyerekek között van az öccse is. Az edzés végén azután Andor bácsi odahívott engem, s csak annyit mondott: jó lenne, ha naponta járnék edzésre. S azt is hozzátette, úgy néz ki, mintha már korábban is birkóztam volna valahol.” Ekkor Kocsis János elárulta, hogy Feri az öccse. A 13 éves legényke pedig egy hét múlva elindult a Budapest-bajnokságon a serdülők 53 kilós súlycsoportjában, és meg is nyerte a versenyt. „Andor bácsi szó szerint »megdumált«, s egyre csak azt hajtogatta, hogy mától kezdve csak azt csináljam, amit mond és nagy birkózót nevel belőlem. És még azt is hozzátette a legnagyobb döbbenetemre, hogy »te még olimpiát is nyerhetsz!« Akkoriban sokkal több birkózó volt, az utánpótlást is próbálták támogatni, így hamarosan többféle segítségben részem lehetett. Sosem felejtem el, milyen nagy szám volt, amikor Andor bácsi elintézte, hogy Balatonszabadiban edzőtáborozhassak. Azt is kijárta nekem, hogy a méretemhez megfelelő birkózóbabát kaphassak, amellyel azután órákon át gyakorolhattam a csípődobást.” Feri édesapja igen szigorú ember volt, s a leghatározottabban kikötötte, hogy csak akkor mehet tovább a birkózás, ha valamilyen szakmát is kitanul közben. Így lett a Budapesti Vágóhídon hentes, ahol naponta reggel hattól délután kettőig keményen dolgoznia kellett.

Kocsis ismételten dicsérte Mángó Andort, aki nem csak kiváló edző volt, hanem önzetlen is. Egy ponton belátta, hogy Csikó a Húsosban már nem tud tovább fejlődni, ő maga ajánlotta fel tanítványának a klubcsere lehetőségét. „Így kerültem a bevonulásom révén a Honvédba, majd onnan a Ganz-Mávagba, ahol 1973-tól Kiss Ferenc lett a mesterem.” Az idő előrehaladtával Kocsis eredményei folyamatosan igazolták Mángó Andor hozzáértését. 1976-ban már állt neki az olimpiai kiküldetés, ám a dolgok másként alakultak… „Nekem mesélhet bárki bármit, hogy a politika nem volt benne a sportban! Kádár János alatt igenis nagy volt a beleszólása a politikának a dolgok menetébe. Aki a Vasasban sportolt, annak minden erővel nyomták a zöld lámpát, a piros-kékek birkózói közül hatan voltak ott az 1976-os olimpián, pedig ennyire nem volt jó a Vasas szakosztálya. Rettenetesen bántott a mellőzésem, de volt az egészben valami jó is. Tudniillik még keményebben dolgoztam. Még az sem tört le, hogy az 1978-as, mexikóvárosi világbajnokságon a döntőben 5–1-es vezetésemnél engem léptettek le a szovjet Nyiftullajev ellen. 1980-ban már nem tudtak velem mit kezdeni, így Moszkvában a 74 kilósok mezőnyében meggyőző fölénnyel iskoláztam le az ellenfeleimet, s lettem olimpiai bajnok.”

Moszkvát követően volt egy-két gyengébben sikerült versenye, az 1984-es ötkarikás játékokra megint igen jó előjelekkel készült. „1984 ismét az én évemnek ígérkezett. Emlékszem, áprilisban Kádár János személyesen jött le Tatára, hogy megígérje: az éremesélyeseknek mindenképpen biztosítják a Los Angeles-i részvételt. Miután meghiúsult az olimpiai indulásom, visszavonultam és elszegődtem a Ganz-Mávag birkózóihoz edzőnek. Ott volt a Vasasból elkergetett óriási tehetség, Farkas Péter is. Volt szerencsém vele 1984-től 1996-ig foglalkozni. A versenyeken mindig sokkal többet hozott ki magából, mint amire az edzések alapján számítani lehetett.” Kocsis „Csikó” Ferenc a 2000-es játékokra még felkészítette Deák Bárdos Mihályt, majd edzőként hullámzó pályát futott be. A 2004-ben olimpiai bajnok Majoros Istvánnal is foglalkozott. Több ciklusban dolgozhatott válogatottak mellett is, 2020-ban hagyta abba.

1986-ban végzett birkózóedzőként a Testnevelési Főiskolán, és 1991-ben birkózó mesteredzői címet kapott. Visszavonulása után a Budapest Honvéd, 1988-tól az Újpesti Dózsa és az UTE, majd 1996-tól a Szegedi Birkózó Egyesület vezetőedzője lett. Később a kecskeméti birkózók felkészítését irányította. 1991-től 1993-ig a magyar kötöttfogású birkózóválogatott keretedzője is volt. 1995-ben a junior kötöttfogású csapat szövetségi kapitánya volt. 1999-ben ismét a szövetségi kapitány asszisztense lett. Tanítványai közül Farkas Péter olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok, Európa-bajnok, Bódi Jenő Európa-bajnok, Majoros István pedig Európa-bajnok, később olimpiai bajnok lett. Kezei alatt edződött az Eb-győztes Deák Bárdos Mihály is.

Felesége Szabó Gabriella Európa-bajnok asztaliteniszező. Aktív nyugdíjas életet él: az ügyei intézése mellett is szakít időt hetente legalább ötször teniszezésre. Sajnálja, hogy a több sportágban is igen tehetségesnek tartott legkisebb gyermeke, a 27 éves Martin végül inkább a természettudományokat részesítette előnyben. Négyszer kapta meg Az év magyar birkózója címet: 1978-ban, 1979-ben, 1980-ban és 1983-ban. 1992-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel. A Birkózó Hírességek Csarnokának tagja 2013 óta. 2017-ben Prima díjjal jutalmazták.

A birkózásban Grand Slamnek nevezik azt az eredménysort, amelyben olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki aranyérem egyaránt szerepel – Kocsis Ferencnek teljes az eredménylistája. 1980-ban, Moszkvában, a kötöttfogásúak 74 kg-os súlycsoportjában aranyérmet szerzett. Világbajnoki aranyérmes lett 1979-ben, emellett világbajnoki ezüstje (1978) és bronza (1977) is van. Európa-bajnokságot négyszer nyert: 1978-ban, 1979-ben, 1981-ben és 1983-ban.