Másfél mázsás akadály
Ozsvár András meglehetősen későn kezdte, 1970-ben, nyolcadik osztályos tanulóként az egyik bátyját követte a XVIII. kerületi Úttörőházban zajló edzésekre, majd a korszak egyik meghatározó szakosztályához, a Budapesti Honvéd csapatához került. Pályafutása során az edzők közül Kubecz Artúr, Fogarasi György, Galambos Márton, Kaszás Sándor, Gyáni Ferenc, Tirala Tibor, Fülöp Sándor, Moravecz Ferenc és Tuncsik József segítette az útját.
Amilyen „későn” kezdte, olyan gyorsan learatta az első babérokat az erőteljes fiatalember, aki a maga 182 centimétere mellé másfél mázsás tömegével állította nehéz feladat elé riválisait. Rögtön egy sportágtörténeti sikerrel kezdte: 1977-ben a +95 kilogrammos súlycsoportban megnyerte a berlini junior Európa-bajnokságot, ez volt a magyar cselgáncs első aranyérme utánpótlás világversenyen.
Szovjet klasszist vert a moszkvai bronzéremért
Két évvel később már a felnőtt-világbajnokságon jeleskedett, de hiába győzött le egy japán versenyzőt, s hiába jutott be a legjobb nyolc közé (ahol a franciák rutinos világbajnoka, Jean-Luc Rouge vitatható körülmények között ütötte el az elődöntőbe jutástól), az akkori szabályok szerint ez még nem ért helyezést. Az 1980-as moszkvai olimpián a világbajnoki bronzérmes Varga Imre képviselte a magyar színeket a nehézsúlyúak küzdelmeiben, de az abszolút versenyben lehetőséget kapott a huszonhárom esztendős Ozsvár András is, aki élt is ezzel. A lengyel Reszko és a belga Van De Walle legyőzésével bejutott az elődöntőbe, s bár ott alul maradt a legendás Angelo Parisival szemben (a franciák csillaga négy olimpiai érmet, köztük egy aranyat, továbbá tíz kontinensbajnoki érmet, köztük négy Eb-aranyat zsebelt be pályafutása során), a harmadik helyért zajló meccsen a hazaiak sztárját, az olimpiai bajnok Szergej Novikovot legyőzve megszerezte az ötkarikás bronzérmet.
Újabb és újabb lendületet ad a sportágnak
Alig egy hónappal az olimpiai menetelés után az egyetemi és főiskolai világbajnokságon is bronzérmet szerzett, de gyűjtögette a dobogós harmadik helyezéseket 1981-ben is: a párizsi szupertornán, a debreceni Európa-bajnokságon és a maastrichti világbajnokságon egyaránt bronzérmes lett. A következő két esztendőben is ott volt a világversenyek legjobbjai között, 1982-ben a rostocki Európa-bajnokságon az abszolút versenyben második, a +95 kilogrammban harmadik lett, az 1983-as moszkvai világbajnokságon pedig az abszolút kategóriában léphetett a dobogó alsó fokára. Mindenképpen éremesélyes lehetett volna az 1984-es ötkarikás játékokon, de az olimpiai bojkott miatt Los Angeles helyett Varsóban, az „ellenolimpián”, a Barátság versenyen kellett indulnia. Csalódottságát ő sem tudta leplezni, a varsói ötödik helyezés után huszonhét esztendősen szakított az élsporttal. Napjainkig meghatározó alakja a magyar dzsúdósportnak, sportvezetőként, edzőként az egyik legnagyobb bázisú hazai utánpótlás-nevelő egyesületet irányítja, sportági múzeumot, a sportágat támogató alapítványt hívott életre, újításaival, találmányaival rendre megpróbál újabb lendületet adni sportágának. Még akkor is aktív, ha tétlenségre van ítélve: amikor műtét után a hosszadalmas rehabilitáció miatt hónapokig ágyhoz volt kötve, megalkotta a sportág magyarországi múltját összefoglaló könyvet, A judo biblia címmel, a kiadvány 2020-ban jelent meg.
Kiemelkedő eredményei
• olimpiai 3. (1980, Moszkva, open)
• 2x vb-3. (1981, Maastricht, open; 1983, Moszkva, open)
• Eb-2. (1982, Rostock, open)
• 2x Eb-3. (1981, Debrecen, open; 1982, Rostock, +95 kg)
• Universiade-3. (1980, Wroclaw, open)
• junior Európa-bajnok (1977, Berlin, +95 kg)
• 6x magyar bajnok (1979, open; 1980, open; 1981, +95 kg és open; 1982, +95 kg és open)
Sportvezetői pályafutása, társadalmi tevékenysége
• Előbb a Dojo No. 1. egyesület (1995), majd az Óbudai Judo Club (2004) alapítója, elnöke.
• 2010 óta a Sasaki Kichisaburo Magyar Judo Múzeum alapítója és igazgatója.
• 2020 óta a Sasaki Kichisaburo a Magyar Judosportért Alapítvány kuratóriumának elnöke.
• Magyar Kötélhúzók Egyesülete megalapítója elnöke
• Magyar Sasaki Judo Múzeum megalapítoja, igazgatója
• Sasaki Kichisaburo Alapítvány elnöke
• 100 éves a Magyar Judo rockzene megrendelője
• Óbuda Dojo Sportcentrum megalapítója, vezetőedzője (1037 Budapest Farkastorki út 21.)
• Fitt Judo Controll (dobásgyorsaság mérő) tervezője, tulajdonosa.
Edzői pályafutása
Edzősködni a Bp. Honvéd csapatánál kezdett, 1984 és 1995 között tanítványai közül Hajtós Bertalan, Wágner József, Gránicz Éva és Parragh Katalin nagy nemzetközi sikereket ért el. 1984-ben szerezte meg judo szakedzői diplomáját a Magyar Testnevelési Főiskolán. 1995-ben alapította meg első saját egyesületét, a Dojo No. 1-et, ahol ő volt a vezetőedző, majd 2004-ben az Óbudai Judo Clubot, amelyben napjainkig vezetőedzőként tevékenykedik.
Családja
Két lánya van, Noémi és Andrea.
Díjai, elismerései
A moszkvai olimpián megszerzett bronzérem után 1980-ban átvehette a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronzfokozatát. Háromszor választották meg az Év dzsúdósának Magyarországon (1980, 1981, 1982), 1992-ben ő lett az Év edzője. 1994-ben átvehette a mesteredzői oklevelet is. Hetedik danfokozatú dzsúdó nagymester. 2007-ben megkapta a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) A judóért arany érdemérmét. A Magyar Judóért érdemérem ezüstfokozatát 2011-ben kapta meg.