Maros

Magda

Egyesülete: a Budapesti Vasutas Sport Clubhoz (BVSC) egész pályafutása alatt (1965-1984) hű maradt. Edzői: Nagy Árpád (a BVSC-ben minden kezdő vívó Nagy Árpád bácsi tanítványa volt. Róla vándorkupát neveztek el, amit Maros nyert el 1980-ban). Bognár Gábor, aki Dr. Bay Béla ”előedzője” volt, Dr. Bay Béla , Gyuricza József (Béla bácsi tanítványainak párhuzamosan az egykori világbajnok Gyuricza József is adott iskolát. Edzői közül ő állt legközelebb Maroshoz. Csodálatos vívónak és ugyanolyan kitűnő edzőnek tartotta.), Szőcs Bertalan (Gyuricza távozása után 1979-80-ban lett Maros edzője. ”Lelkesedése, vívás iránti szeretete, szaktudása lenyűgözött” – emlékezett vissza Maros Magda.)

A vívással 1965-ben ismerkedett meg amikor dr. Mendelényiné Ágoston Judit olimpiai bajnok tőröző Pesterzsébeten tanított testnevelést és a kerületi ,,Csili” művelődési házban vívó tanfolyamot indított. Maros is jelentkezett és a vívással való első találkozása alkalmával ezt írta a naplójába: ,,A címeres melegítőért fogok vívni, világbajnok akarok lenni.” A szülei halála után sajnos eltűnt ez a napló, az első tőrével együtt, melyet még Ágoston Judittól kapott. ”Az ő jobb kezes francia markolatát fordítottuk át bal kezesre” – emlékezett vissza Maros. Mendelényiné nagy tehetségnek ítélte meg Marost, ezért elvitte magával a BVSC Tanács körúti termébe, oda, ahol az évek során számos olimpiai és világbajnok vívó nőtt fel.

”A BVSC-ben kaptam a ,,Csőkutya” becenevet, mert 15-évesen olyan vékony és hosszú voltam (170 cm és 45 kg), mint az egyik kutyafajta, akit egy csövön húztak át, pl. egy hosszú daxli. A ,,Cső” idővel eltűnt, maradt a ,,Kutya”. Bár néhány régi vívótársam, pl. Schmitt Pál, ma is ,Cső”-nek hív. Minden vívótársam és sportbeli ismerősöm így szólított. Többször megkérdezték tőlem, hogy haragszom-e, ha még most is így hívnak. A válaszom az volt, hogy akkor haragszom, ha NEM úgy hívnak. Életem legjelentősebb szakaszára utal ez a név, összetartozást, akkori terveket, vágyakat idéz fel bennem. Ma már egy jó könyv elolvasása, egy szépen kifejezett gondolat, egy kellemes színházi vagy operaelőadás, egy koncert hasonló érzést vált ki bennem, mint annak idején egy szép találat a vívásban. Az élet megy tovább, értékelem, amit a vívástól kaptam és nem siratom az elszalasztott lehetőségeket.”

A junior korosztályban 1968-ban és 1970-ben csapatbajnoki első. 1969-ben az Olimpiai Reménységek Tornáján (ORT) lett ezüstérmes a csapattal, majd 1970-ben a budapesti Ifjúsági Barátság Versenyen (IBV) szintén ezüstérmes a csapattal. 1971-ben jelent meg először mint egyéni verseny győztese, junior országos bajnok lett. Az évben harmadszor is junior csapatbajnoki első, s a téren sem volt változás, hogy az IBV-n megint ezüstérmes lett a csapat. 1972-ben jelentkeztek az első felnőtt eredmények: a csapatbajnokságon aranyérem, egyéniben pedig Havannában bronzérem. Az 1973. évet a válogató verseny veretlen megnyerésével kezdte! Rejtő Ildikó ellen például 0-3-ról fordított. ”Számomra nem meglepetés az eredmény - mondta dr. Bay Béla. Régen vártam már ezt Magdától. Fanatikus akarású, nagyon tehetséges vívó.” Majd az első felnőtt magyar bajnokságát is megnyerte hármas holtverseny után (Maros, Tordasi, Rejtő). Rejtő verte Marost, de Maros legyőzte 4:1-re Tordasit. Maros: ”Szerintem a világ legjobb női tőrvívója a kolozsvári Orbán Olga volt. Dinamikus stílusa, tempóérzéke és védő technikája imponáló volt. Ő volt az ideálom, őt próbáltam utánozni.”

Maros már évek óta kopogtatott a válogatottság kapuján, majd 1973-ban robbant be igazán a nemzetközi élvonalba. Az egyéniben ugyan helyezetlen maradt, de aztán a csapattal: a göteborgi világbajnokságon aranyérmet szerzett (Rejtő, Bóbis, Tordasi, Szolnoki, Maros). Ezzel a csapattal ért el világbajnoki ezüstérmet a következő két évben, mindkétszer a szovjetek mögött (1974, 1975). Grenoble-ban 1974-ben az egyéniben kis különbséggel esett ki. 1975-ben Budapesten fantasztikus ki-ki mérkőzésen jutott tovább a szovjet olimpiai és világbajnok Bjelovával szemben. 3:3 után pengekötés-szúrás, Bjelova csak gratulálhatott. Honfitársa Zolotova nem tudott visszavágni, 3:3 után ő is megkapta a ”kegyelemdöfést” , azaz Maros bejutott a döntőbe. Ott egy győzelmet szerzett a lengyel Wysoczanska ellen és ezzel 5. lett. Hiába lett az évben Párizsban győztes a csapattal, Havannában egyéniben, Budapest azért csak fájt.

Az 1976-os montreáli olimpián a csapat Kovács Edittel egészült ki (Rejtő, Bóbis, Tordasi, Kovács Edit, Maros). Ezzel az összeállítással bronzérmet szereztek. Maros az ötből négy mérkőzésen kapott szerepet. A Japán elleni bemelegítésen 3 győzelem mellett becsúszott egy vereség is. Az NSZK ellen (8:6) nem volt mit ünnepelnie, 1 győzelem és két vereség volt a mérlege. A negyeddöntő a britek ellen nem volt idegtépő (9:2), Maros 2 győzelemmel járult hozzá a sikerhez 1 vereség mellett. A franciák ellen találataránnyal elvesztett elődöntőben nem vívott. A harmadik helyért viszont megint ott volt az NSZK ellen (9:4), de Marosnak nem ment túl jól, ismét 1 győzelem és két vereség volt a mérlege.

1977 hozott jót is, mert Göppingenben első, Minszkben harmadik egyéniben, a csapattal Minszkben első és Frankfurtban második. Bár így lett volna Buenos Airesben a világbajnokságon is, de ott a lányok lecsúsztak a dobogóról, negyedikek lettek. Egyéniben Maros helyezetlen. 1978-ról nem lehet sokat írni, egyéniben és csapatban is helyezetlen a vb-n. 1979-ben két fiatal, Stefanek Gertrúd és Szőcs Zsuzsa került a válogatottba Tordasi, Maros és Kovács Edit mellé. Ezzel a megfiatalított csapattal előbb a szovjetek mögött lettek másodikak, 1979-ben a melbourne-i vb-n , majd az olaszok mögött is 1982-ben a római világbajnokságon. 1979-ben egyéniben Maros botladozott és csak egy ki-ki csörtén át volt képes továbbjutni (5:4). Ezután már nem volt szerencséje: Maros az egyeneságon a későbbi világbajnok német Hanischtól 8:3-ra, majd vigaszágon a lengyel Skapskától ugyanilyen arányban alulmaradt, s kiesett. Ugyanígy 1982-ben is.

1980-ban az olimpia előtt jó előjelnek számított, hogy harmadszor is megnyerte a hazai bajnokságot. A moszkvai olimpián óriási meglepetésre szovjet vívó nem került a női tőr fináléba, így ,,kívülállóként” szovjet zsűrielnök vezette a döntőt. A francia Trinquet ellen két találatot is - Maros és még sokak szerint - fordítva ítélt meg. Így egyéniben az itt jelzett bírói tévedést követően ezüstérmes lett, a csapattal bronzérmet nyert. ”Ha valaki azt mondja az olimpia előtt, hogy második leszek, valószínűleg kinevetem. Most viszont kicsit másként látom, hiszen megérintett az arany szele ..”- mondta Maros a verseny után. Nem várt meglepetés volt, hogy az elején Nagy-Bitannia ellen csak tusaránnyal ment tovább a válogatott, melyben Maros egy győzelmet szerzett. A lengyelek ellen felemás volt a mérlege, 2 győzelem és 2 vereség. Az olaszok ellen ment neki a legjobban, két győzelem és egy vereség került a jegyzőkönyvbe. A franciák elleni elődöntő volt a mélypont a csapatnak és Marosnak is (4 vereség). A lengyelek ellen a harmadik helyért ismét felemás volt a mérlege, akárcsak a két csapat közti első mérkőzésén, 2 győzelem és 2 vereség.

1981-ben következett a clermont-ferrandi világbajnokság a csapat bronzérmével, az egyéniben helyezetlenül végzett. 1973-tól 1982-ig volt a magyar vívó válogatott tagja. 1984-ben vonult vissza. 1984 decemberében aktív pályafutásának befejezéseként, élete utolsó versenyén indult Bécs város bajnokságán. Hazafelé jövet a vonaton találkozott dr. Csillag István egykori kiváló kardvívóval, az erdélyi származású, Svédországban élő fizikus, egyetemi tanárral. Rövid ismerettség után 1985 decemberében összeházasodtak. 1986-ban követte férjét Svédországba. Stockholmban közgazdasági föiskolát végzett. Egy állami banknál dolgozott, ahol, ingatlan kölcsön kérelmek elbírálása és engedélyezése volt a szakterülete.

1982-ben a TF sportszervezői oklevelet, majd 1985-ben a TF edzői oklevelet szerezte meg. TF szakdolgozatának címe: Alternatívák a sport távlati fejlesztésében (1982). Munkahelyei: Magyar Államvasutak, Keleti pályaudvar (1971-1984), Magyar Vívószövetség, szakfelügyelő (1985-1986). Az irodalom és azon belül a költészet nagyon közel áll hozzá. Többször tartott előadást Stockholmban ,,Villanó pengék, szárnyaló versek” címmel. Szinte élethivatásnak tekinti a magyar nyelv ápolását a külföldön élő magyarok köreiben. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Ady Endre síremlékét férjével, a zilahi születésű dr. Csillag Istvánnal 2013-ban saját költségükön felújították, ezzel hajtva fejet a magyar költészet egyik óriása előtt.

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Siker vagy kudarc? (2007), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), fie.org, arcanum.com.