Stefanovics

Imre

Két olimpián is indult, a jól sikerült moszkvain hatodik lett, a többi nagy világversenyes részvételét tekintve pedig okkal minősíthetjük bronzembernek is akár, hiszen legjobb eredményeként világbajnokságon egyszer, Európa-bajnokságon pedig négyszer végzett a harmadik helyen.

Az 1954. október 31-én, Enyingen született Stefanovics Imre alkata alapján – 151 centis, 59 kilós fiatalemberként – ideális légsúlyú versenyzővé vált húszas évei elejére. A fővárosi EVIG SE-ben, vagyis az Egyesült Villamosgépgyár Sportegyesületében szerzett magának igazán hírnevet azzal, hogy magyar felnőtt bajnoki címet érdemelt ki 1975-ben, amikor is az 56 kilósok kategóriájában 232,5 kilogrammot emelt. Ezzel alapozta meg válogatottságát, a nemzeti együttesben egészen 1981-ig kapott helyet.

Az országos bajnokságokon az 1975-ös nyitányt követően még négy alkalommal – 1978-ban, 1979-ben, 1980-ban és 1981-ben – végzett az első helyen a légsúlyúak mezőnyében. Az EVIG-es sikert követően összes többi bajnoki titulusát már a Bp. Honvéd emelőjeként érdemelte ki. Legjobbját éppen utoljára, a nyolcvanegyes ob-n produkálta, amikor szakításban 112,5, lökésben pedig 147,5 kilóig jutva 260 kilogrammot ért el összetettben. Ugyanannyit, mint az 1980-as moszkvai olimpián.

Olimpiára első ízben 1976-ban jutott ki, még az EVIG sportolójaként, de fellépése nem sikeredett valami emlékezetesre, mivel helyezetlen maradt. Konkrétan az történt Montrealban, hogy miután bemutatkozásképpen elbánt a 102,5 kilóval, további két szakításgyakorlata sikertelen maradt a 107,5 kilón. Lökésben pedig ott folytatta, ahol az első fogásnemben abbahagyta: csupa rossz kísérlettel állt elő a 135 kilón, így összetett eredménye nem lett, a kiesés sorsára jutott. Négy esztendővel később, Moszkvában viszont már szépen teljesített: a Honvéd 56 kilogrammos versenyzője előbb 115, majd 145 kilóig jutott, s a 260-as összteljesítménnyel olimpiai hatodikként térhetett haza a szovjet fővárosból.

Az 1980-as ötkarikás eredménye azért is megsüvegelendő, mert – mivel az olimpia ekkor még világbajnokságnak is számított – a szakításban elért 115 kilogrammért vb-bronzot akasztottak a nyakába. Világbajnoki negyedik helyezett kétszer volt, ötödik egyszer, hatodik pedig két alkalommal. Az Eb-ken négy bronzérmet gyűjtött, 1976-ban, Berlinben szakításban és lökésben, 1979-ben, Várnában lökésben és összetettben zárt harmadikként, emellett a kontinensviadalokon két negyedik, s egy–egy ötödik és hatodik helyezése is akadt.