Kolczonay

Ernő

Feleségével Budavári Judittel (1955- úszóedző), 1975-ben házasodott össze. Fiúk Kolczonay Gábor (1979) Universiaden indult párbajtőrvívó, edző, lányuk Kolczonay Judit (1981). Testvére Kolczonay István (1963-) hétszeres magyar bajnok párbajtőr csapatban. Középiskoláit a Fáy András Szakközépiskolában végezte, a Dolgozók Gimnáziumában érettségizett (1973), a TFTI-n vívóedzői oklevelet szerzett (1978).

A Budapesti Vasutas Sport Clubhoz (BVSC) úszója (1964–1968), a Budapesti Honvéd Sportegyesület öttusázója (1968–1969) és vívója (1969–1995). Nevelő edzője: Jávor István, mestere: Horváth Kornél. Kolczonay a BVSC-ben úszott az olimpiai bajnok Littomeritzky Mária felügyeletével, majd a Budapesti Honvédban öttusázott László István kezei alatt. Élete első öttusaversenyét Udvarhelyi Gábor előtt nyerte meg, míg utolsó nagy versenyén, a barcelonai olimpián Udvarhelyi volt a magyar párbajtőrcsapat egyik edzője. Első komolyabb eredményét 1973-ban érte el, Budapest nemzetközi párbajtőrbajnokságán az 5. helyet szerezte meg.

Kolczonay Ernő 1974-ben robbant be a hazai párbajtőr szűkebb elitjébe. Nagy meglepetésre bekerült az első párbajtőr döntőjébe, sőt ott hármas holtversenyben az élen állt az olimpiai bajnokokkal, Osztriccsal és B. Naggyal, végül 3. lett. Az országos bajnokságon nem akadt jobb nála a kilences, körmérkőzéses döntőben. Beválogatták az 1974. évi grenoble-i világbajnoki csapatba. A franciák ellen 8:4-re nyertek a 3. helyért folyt mérkőzésen és így bronzéremmel debütált. 1976-ban megnyerte az év két legfontosabb versenyét a budapesti Tokaj Expresszt és a poitiers-i Martel Kupát. A világranglista 2. helyéről várta a montreali olimpiai csapatkihirdetést, de a neve nem került az utazók listájára. Máig sem lehet tudni, hogy miért hagyták ki a válogatottból, a mondvacsinált indoklás szerint „még túl fiatal” volt.

A két olimpiai között Kolczonay minden világbajnokságon részt vett: 1977-ben Buenos Airesben a 4. lett, a bronzmérkőzésen a szovjetek ellen vesztettek (4:8), Kolczonay egyetlen mérkőzését nyerte. 1978-ban Hamburgban a csapattal megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét (dr. Fenyvesi, Kulcsár, Kolczonay, Pap, dr. Osztrics). A négy közé kerülésért a rendező nyugatnémeteket kellett búcsúztatni. A lendületes Kolczonay 1:4-ről fordított Fischer ellen, később az olimpiai és világbajnok Puscht is 5:4-el kergette az őrületbe. A döntőbe jutásért a magyar-francia 9:6 lett, Kolczonay egy nyert asszót jegyzett. Az utolsó asszóját - akárcsak a németek ellen – már le sem kellett vívnia. A szovjetek elleni döntő rosszul indult, Kolczonay 3:0-ról kikapott 3:5-re az ismeretlen Hondogotól. A Népsport erről így tudósított: „Kolczonay bukfencekkel, tótágasokkal fűszerezett csörtében 2:4-ről fordított Lukomszkijjal szemben.” Kolczonay 5:3-ra verte Abusahmetovot, ami azt jelentette, hogy a hátralevő hat találkozóból még kettőt kellett nyerni a világbajnoki címhez. Az utolsó csörtében Kolczonaynak már csak egy találatot kellett adnia Karagjannak ahhoz, hogy a csapat világbajnok legyen. Ezt 0:3-as állás után egy lerohanó támadással sikerült bevinnie. Kolczonayról a Vívó Híradóban a vb után megjelent hivatalos értékelés szerint: „egyéniben az előmérkőzéseken kitűnően, a kieséses fordulóban gyengén, a csapatban ragyogóan küzdve vívott. Példaszerű szorgalmú versenyző, technikailag fejlődnie és higgadnia kell.”

Egyéniben a világbajnokság jobban nem is kezdődhetett volna, a svéd olimpiai és világbajnok Edlinget verte 5:0-ra. Abusahmetov elleni mérkőzése szenzációs volt. Nyolc másodperc volt hátra, a szovjet egyenlített, 7:7, két másodperccel a vége előtt Kolczonay szúrt és 8:7-re nyert. A német Adrians ellen 8:8 után győzött 10:8-ra. A hatos döntőben három győzelmet szerzett és ezzel ezüstérmes lett. A három nyert asszójából kettőt is 5:4-re hozott. A frankfurti maratoni párbajtőrversenyen 13 győzelemmel második lett. Sokakhoz hasonlóan Melbourne-ből ő sem tért egyenesen haza, hanem Mexikóba utazott az Universiadera. Ott csapatban és egyéniben is aranyérmes lett.

A moszkvai olimpián az elődöntőben az extraklasszis francia világbajnok Riboud volt az ellenfele. A csörte alatt Kolczonay nem lépte túl a pást felezővonalát, és egy méterre a szélétől adta a tusokat (10:6), mellyel szenzációs sikert aratott. A döntőben előbb 6:5-re legyőzte a román Popát, s 6:5-re kikapott a svéd Harmenbergtől. Majd a vigaszágról bekerült Riboud visszavágott a korábbi verségért (5:3). A hatos döntő hátralévő két mérkőzését azonban megnyerte a szovjet Mozsajev és Edling ellen. Edling ellen különleges teljesítményt nyújtva 5:1-re győzött, ami igencsak számított a végén a tusaránynál. . Hosszas számolgatás után hozták ki, hogy a hármas holtversenyben a kevesebb kapott találattal Kolczonay végzett a 2. helyen. A csapatversenyben viszont Magyarország igen gyengén „muzsikált”. Már a selejtezőcsoportban sem ment: Csehszlovákia 9:1-es demoralizálása után a sportágban egzotikus Finnországot csak 8:8-cal, jobb tusaránnyal sikerült leküzdeni. A negyeddöntőben pedig Románia jelentette a végállomást (5:8). A két éve még világbajnok csapat a svédektől is kikapott (4:9), majd a hetedik helyért nem állt ki Nagy-Britannia ellen (0:16). Kolczonay a tőrcsapatban is szóhoz jutott. A selejtezőben Kuba ellen 8:8, 58:58 találataránnyal továbbjutás, de utána három vereség. A tőrözők így is előbbre végeztek, mint a párbajtőrözők, ők a 6. helyen zártak.

A két olimpiai között Kolczonay valamennyi világbajnokságon szerepelt – változatos eredményekkel. 1981-ben Clermont-Ferrand-ban a csapattal bronzérmes. A nyolc között a franciákkal bántak el (9:5), Kolczonay vezéregyéniséggé vált négy győzelmével, köztük Riboud ellen is (5:4). A négy közt a szovjetek egy hajszállal jobbak voltak (6:5). Nem Kolczonayn múlott, ő háromszor nyert. Mint ahogy a bronzmeccsen is az NSZK ellen. A németek vezettek 1:0-ra, majd kilenc asszót vesztettek zsinórban. 1982-ben Rómában két újabb bronzéremmel gyarapodott Kolczonay gyűjteménye, egyéniben és csapatban is. 1983-ban Bécsben a csapat az 5. lett, viszont az egyéniben Kolczonay ismét döntőt vívott – 6. lett. Az olimpiász újdonsága volt az 1935-ben „elhalt” Európa-bajnokságok feltámasztása. Kolczonay 1981-ben Foggiában a 3., 1982-ben Mödlingben a 2. helyen zárt. Mivel szinte valamennyi világversenyen döntőbe jutott és a Világkupákon elért helyezéseinek se szeri, se száma, a Los Angeles-i olimpián Kolczonay a magyar vívócsapat egyik fő esélyese - lett volna. Az olimpián azonban Magyarország politikai okokból nem vehetett részt. A távolmaradók számára rendezték az „olimpiapótló” Barátság-versenyt. A vívásban Magyarország volt a házigazda, s a 21 induló között Kolczonay szerezte meg az első helyet.

Végigversenyezte az újabb olimpiai ciklust is. Harminc fölött még mindhárom vb-n (1985: Barcelona, 1986: Szófia, 1987: Lausanne) bekerült a magyar válogatottba (legjobb eredménye az 1985. évi 4. hely), aztán az 1988-as szöuli olimpián a 6. helyet szerezte meg a csapattal. Ugyanúgy 6. lett a válogatott 1989-ben a denveri vb-n is. Aztán a lyoni vb-n 1990-ben 37 évesen bekerült az egyéni döntőbe, nyolcadik lett. 1992-ben közel negyven évesen a barcelonai olimpiai ezüstérmes csapat tagja. A negyeddöntőben Kanada ellen 7:8-as kritikus állásnál csereként állt be, azzal, hogy 5:2 kellett a továbbjutáshoz. Ennyire nyert és így találataránnyal jutott tovább a csapat, mely meg sem állt a fináléig, de ott „padlót fogtak” a németek ellen (4:8). Kolczonay itt is csere volt, de nem tudott csodát tenni. Ezzel búcsúzott, de csak a vb-k-től, olimpiáktól, mert 1999-ben, a bolzanoi Európa-bajnokságon 46 évesen még fegyvert fogott.

A „Kócos” becenévre hallgatott Kolczonay a modern vívósportban példátlanul hosszú, több mint húsz évet átölelő válogatottbeli pályafutása alatt a világversenyekről tíz érmet hozott haza. Mindezt úgy, hogy amikor a legsikeresebb éveit élte, az olimpián nem indulhatott! Háromszor volt az Év vívója (1979, 1980, 1983). Még aktív versenyzőként az első magyar magán vívóklub, Fless Vívóiskola és Sport Club, ill. Fless SE alapítója és a klub vezetője volt (1991-től). A Norvég Vívó Szövetség szaktanácsadója (2006). Edzőként Görögországban is dolgozott (2000).

Kolczonaynak beteg volt a mája, átültetésre várt, 2008-ban csatlakozott a Májbetegekért Alapítványhoz. Betegsége következtében 2009 októberében elhunyt. Kolczonay Ernő a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2020-ban. Tiszteletére klubja, a Fless SE Kolczonay Ernő-emlékversenyt rendezett 2014-től.

Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1992), MOB Érdemérem (posztumusz, 2014)

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Kozák Péter https://nevpont.hu/palyakep/kolczonay-erno-463bc alapján (ott forrásmegjelölésekkel), Jocha Károly: Siker vagy kudarc? (2007), Vívó Híradó (1978), eurofencing.info, arcanum.com.