Torma

Ágnes

Torma Ágnes 1951. augusztus 5-én született Budapesten. Pályakezdésének különös történetét Burkovits Ferencnek, a Magyar Hírlap újságírójának elevenítette fel: „Nyolcadikos voltam, szlovák nyelvű, tizenkét osztályos iskolába jártam, s kétnyelvű érettségim is van. Szóval, volt az iskolában egy kémiatanár, aki alacsonyabb osztályban röplabdázott. Ő hívott le engem edzésre. Próbáltam kibúvót találni, hogy nekem kémiát kell tanulnom, mert van pótolnivalóm, de ő felajánlotta, ha lemegyek röplabdázni, akkor korrepetál. Hát így kezdődött. Tizenöt éves voltam, amikor a BKV Előre leigazolt. S azzal egy varázslatos pályafutás indult.”

A Bp. Előrében, majd a BKV Előrében játszott, s jutott az ifjúsági, majd a felnőtt válogatottságig. 1972-ben átigazolt volna a Vasas Izzóba, de anyaegyesülete nem adta ki, egy évet ki kellett várnia. Miután letelt a szilencium, az Izzóban, illetve a Tungsramban játszott 1985-ig. Klubsikerei: BEK-ezüstérmes (1983), BEK-harmadik (1985), kétszeres KEK-győztes (1980, 1981), hatszoros magyar bajnok (1980, 1982, 1983, 1984, 1985, 1991), négyszeres MNK-győztes (1979, 1980, 1982,1 985). Szabó Gábornak a Nemzeti Sportban megjelent nagyinterjújában elmondta: „A NIM köztudottan „összevásárolt” csapat volt, a Vasas Izzónál meg akartak is, meg nem is előrelépni. Gondolták, jó ez a langyi-mangyi, amolyan zártkörű, sütyöge banda volt. Egy idő után aztán megérezték a győzelem finom illatát, mert az tényleg finom. Akkor valami elkezdődött. Dienes Béla vezérigazgató baromi jó fej volt, szerette a sportot. Egyszer felhívott, hogy beszélgessünk, és elmondta, szeretné a Tungsram nevet a röplabdásoknak adni, de egy feltétele van: előbb ki kell lépni a nemzetközi porondra. Kérdezte, hogyan lehetne ezt elérni, és jót beszélgettünk, így csináltattuk meg a Megyeri úti termet is. (…) Aztán hamarosan elkezdődött a Tungsram sikertörténete. 1980-ban már bajnokságot és KEK-et nyertünk, a nyolcvanas évek közepéig csak az volt a kérdés, negyven vagy ötven perc… Ki sem mondta az ellenfél az éljent, már ki is kapott.”

Három évet Bajorországban játszott, majd miután a Tungsram nem fogadta vissza, kettőt még Egerben. Aztán már edzősködött a BSE-Tavernánál, amikor be-beszállt az egri női csapatba – újra magyar bajnok lett. Az első válogatottságán, 1970. április 25-én, a bolgárok ellen játszott. Tizenhét évvel később, 1987. április 9-én, a 407. fellépésével búcsúzott. Dr. Kotsis Attiláné mondta róla: „Áginak nem voltak ideális fizikai adottságai, nem tudott jól ugrani, ellenben igen éles eszű, kiváló kezű játékos volt. Rendkívül okosan játszott, ráadásul hihetetlen szorgalom jellemezte. Mivel keresztlabdát nem tudott feladni, mondtam neki, gyakorolja a klubjánál. Egyszer aztán hívott az edzője, hogy ha még egyszer ráuszítom, nem tudja, mit csinál… Szeretett, hogy úgy mondjam, előtérbe kerülni, és akadt, aki ezt szóvá is tette, ugyanakkor szükség volt erre a habitusára. Kifejezetten kollegiális volt, ha kellett, a többiek haját is megcsinálta, a szláv területeken tett túrákon ő tolmácsolt. Sohasem mondott rosszat senkiről, pedig a nőktől nem idegen az intrika, a susmogás, a másik bemószerolása.”

• Olimpia: 4. (1976, 1980), 5. (1972) • Világbajnokság: 4. (1970), 6. (1974), 10. (1982), 13. (1978) • Európa-bajnokság: 2. (1975), 3. (1977, 1981, 1983), 4. (1979), 5. (1971), 9. (1985) • Magyar bajnok: 1980, 1982, 1983 (Vasas Izzó), 1984, 1985 (Tungsram), 1991 (Eger SE) • Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes: 1979, 1980, 1982 (Vasas Izzó), 1985 (Tungsram) • BEK-ezüstérmes: 1983 • KEK-győztes: 1980, 1981 • Az év röplabdázója: 1976, 1978, 1984, 1985