A Nemzet Sportolója
Vízilabda
Mesteredző

Faragó
Tamás

A legjobb vízilabdázók közül is kiemelkedett, több mint olimpiai, világ- és Európa-bajnok pólós – sportága unikális, nagy hatású jelensége. Edzőként is csúcsra ért, irányításával a női válogatott világ- és kontinensbajnoki aranyérmet szerzett, 2020 óta a Nemzet Sportolója.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1952. aug. 5.
Becenév
Tonó
Olimpia
1
1
1
Világ­bajnokság
1
2
Európa-bajnokság
2
1

A pólóra voksolt a kézilabda ellenében

A Kazinczy utcai iskolában két testnevelője, Patyi György és Faludi Mihály (később a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya) a vízilabdához, illetve a kézilabdához csábította, a gyermek Faragó Tamás végül az uszodai közeget választotta. Az 1952. augusztus 5-én Budapesten született jobbkezes átlövő pályafutása 1965-ben a BVSC-ben kezdődött, 15-16 évesen már a felnőttcsapatban taposta a vizet, majd 1969-ben szemet vetett rá a Vasas. Miután a vasutasklub nem adta ki tehetségét, hivatalos meccsen csak egy év kivárás után, 1970 tavaszán mutatkozhatott be piros-kék színekben. A 48-as cipőt hordó Tonó még ebben az évben meghívást kapott a válogatottba, amelynek tagjaként olimpia, vb és Eb után is felállhatott a dobogó tetejére, kétszer (1975, 1976) választották meg az év magyar vízilabdázójának.

A montreali olimpia gólkirálya

Különleges képességeit igazolandó 1970-ben 18 évesen helyet kapott a barcelonai Európa-bajnokságon részt vevő, végül a Szovjetunió mögött a második helyen végző felnőttválogatottban. Első olimpiája az 1972-es müncheni volt. A Rajki Béla által irányított együttes a hatos döntőben az utolsó másodpercig harcban állt a Szovjetunióval az aranyért, ám a nagy riválissal szemben elért 3–3-as döntetlen miatt csak a dobogó második foka jutott neki. Nyolc meccsen hat gólt ért el az 1980-ban állatorvosi diplomát is szerző Faragó, aki hamar kiheverte a csalódást, és az út felfelé vezetett tovább. A szövetségi kapitányi posztot 1973-tól betöltő Gyarmati Dezső vezetésével világ- (1973) és Európa-bajnoki cím (1974), valamint vb-ezüstérem (1975) birtokában utazott el a válogatott az 1976-os ötkarikás játékokra, és senki sem tudta megállítani. Győzelmet győzelemre halmozva jutott el a hatos döntő záró fordulójáig, amelyben behozhatatlan pontelőnye birtokában már aranyérmesként csapott össze a jugoszlávokkal, és az 5–5-ös döntetlennel veretlenségét megőrizve nyerte meg a montreali olimpiát. A gólkirály Faragó lett, lövéseivel nyolc találkozón 22-szer szakította ki a hálót, az olaszok elleni 6–5-ös sikerhez négy (!) bombával járult hozzá. Ne feledjük, a játékidő rövidebb volt akkoriban, a mai nyolc helyett csak öt percig tartott egy negyed, ez is növeli teljesítménye értékét. Az 1980-ban szerzett olimpiai bronzérem csalódásnak számított, ugyanakkor nyolc mérkőzésen 14-szer mattolta az ellenfelek kapusait, ezzel ő volt a legveszélyesebb magyar játékos. Az ismert politikai okok miatt a negyedik olimpia az ő életéből is kimaradt – az 1984 augusztusában Havannában rendezett „pótviadalon”, az úgynevezett barátságversenyen második lett a csapattal, és hat összecsapáson 13 gól fűződött a nevéhez.

A vb-aranytól az arenzanói csodáig

S hogy mi történt az olimpiákon „túl"? Mindjárt az első, 1973-as belgrádi világbajnokságon bearanyozódott társaival: a hatos döntő utolsó fordulójában a leggyengébbnek számító Kuba ellen győzni kellett, és a 8–4-es diadal után nem maradt más hátra, mint önfeledten ünnepelni. A nagy sikert két vb-ezüst követte 1975-ben Caliban (23 góllal a mezőny legeredményesebb játékosának bizonyult), illetve 1978-ban Nyugat-Berlinben, míg az Európa-bajnokságok históriás könyvébe 1970-ben ezüst-, 1974-ben és 1977-ben aranyéremmel került be a nemzeti csapattal. A Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) kétszer (1979, 1984), a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) egyszer (1988) vehette kézbe győztesként a serleget (1988), valamint a Vasassal kilencszer hódította el a bajnoki címet 1975 és 1984 között. A válogatott sapkát 1985-ben, 258 szereplés után akasztotta szögre, ám egy megjegyzés ide kívánkozik: azért nem jutott el 300 meccsig, mert 1981. nyár elején (Horkai Györggyel együtt) lemondta a válogatottságot, így az 1981-es és 1983-as Eb-t is kihagyta, csak 1984-ben szerepelt újra nemzeti színekben. Játékos-pályafutása utolsó éveiben (1984–1989) külföldi csapatokat (Düsseldorf, Arenzano) erősített. A fent említett KEK-sikert olasz klubjával aratta 1988 decemberében, s talán kevesen tudják, játékos-edzőként irányította a ligur kisváros együttesét, amely a fináléban magyar vetélytársát, a Bp. Spartacust győzte le (9–9, 9–6). Ekkor már 37. életévét taposta a szuggesztivitásából semmit sem vesztő, önbizalomhiányban sosem szenvedő klasszis, aki az idény végén kénytelen volt abbahagyni a játékot, miután amúgy is érzékeny jobb válla másodszor is kifordult.

Elfutott a világbajnoki ünneplés elől”

Az 1981-ben szakedzői képesítést szerző Faragó Tamás 1990 januárjában az OSC és a juniorválogatott trénereként kezdett dolgozni, de még ez év őszén klubot váltott, és a BVSC kispadjára ült le. Egy idényben (1992–1993) az olasz Florentiát irányította, 1995-ben játékossikerei színhelyére, a Vasashoz tért vissza, amellyel két Magyar Kupa-diadalt (1996, 1997) ünnepelhetett. Szövetségi kapitányként 2000 júliusa és 2005 novembere között irányította a magyar női válogatottat, a több mint öt év alatt olimpiai 6. hely (2004), világbajnoki cím (2005), vb-ezüstérem (2001), vb-5. hely (2003), Európa-bajnoki diadal (2001), Eb-ezüst (2003) és világkupasiker (2002) a mérlege. A 2003-ban és 2004-ben a barcelonai világbajnokságon, illetve az athéni nyári játékokon érem nélkül maradó együttes 2005-ben Montrealban valósággal csodát tett, amennyiben kegyelmi állapotban játszva nyerte meg a vb-t. A csapat összetételén az olimpiához képest jelentősen változtató mester – híven gyakran hangoztatott mottójához („a játékosok csinálják az edzőt…”) – az amerikaiak ellen hosszabbítás után 10–7-re megnyert döntő lefújását követően futólépésben elviharzott a medence partjáról, és nemcsak a fürdőzéses ünneplésből vonta ki magát: az eredményhirdetést a szállodai szobájában tévén nézte meg… Bár a nyáron, a vb előtt, már jelezte a szövetségnek, meghökkentette a közvéleményt, hogy novemberben bejelentette, nem hosszabbítja meg a szerződését, mert több figyelmet szeretne szentelni családjának, négyéves hármasikreinek. Ahogy Stieber Mercedes, a sajnálkozó csapatkapitány fogalmazott akkor, Faragó Tamás egyénisége, kisugárzása, önbizalma, a sportágban való jártassága sokat használt a magyar női pólónak.

Legalizálták, amit addig is tudott…

Nevezték Mr. Gólnak, egykoron ezrek figyelték áhítattal a megmozdulásait, ugyanakkor nemcsak kimagasló játéktudása, hanem karaktere, nem hétköznapi személyisége révén is rengeteget adott a sportágnak, amelynek érdekesebbé tétele érdekében is rendre szót emelt, nyilatkozatai mentesek a sablontól. Pályafutásával mély nyomott hagyott, méltán érdemelt ki megannyi díjat. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 2001-ben, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést 2023-ban vehette át, de névjegykártyájára többek között ezt is odaírhatná: az év magyar vízilabdázója (1975, 1976), mesteredző (2003). 2020 júliusában a Nemzet Sportolói közé választották, mégpedig egy másik pólós legenda, az elhunyt Kárpáti György megüresedett helyére. Miután kifejezte köszönetét, nem hazudtolta meg magát, a megtisztelő címet is faragósan kommentálta. „Legalizálták azt, amit eddig is tudtam, miszerint a nemzet sportolója vagyok…”

Egyesületei

1965 — 1969
Budapesti Vasutas Sport Club
Budapest
1969 — 1984
Vasas Sport Club
Budapest
1984 — 1987
Düsseldorfer SC
Düsseldorf (NSZK)
1987 — 1989
RN Arenzano
Arenzano (Olaszország)

Eredményei

Összes eredmény