A két évtizednyi versenysport kezdetei
1967-ben kezdett evezni, Szemenov Viktor, majd Pandúr József nevelőedzők kezei alatt, és már két év múlva ifjúsági bajnokságot nyert, sőt Berlinben az Olimpiai Reménységek Tornáján ötödik helyezést ért el kormányos négyesben (Pák László, Tóth Lajos, Kormos András, Balogh László, Erdélyi György kormányos). Ifjúsági és junior korú versenyzőként is többszörös bajnok, felnőtt versenyzőként négyszer nyert országos bajnokságot kormányos kettesben: 1973, 1974, 1975-ben Balogh Lászlóval, 1979-ben Tóvári Péterrel az oldalán. Ekkor már Bartók Ernő, később Pák Béla edzők irányították felkészülését.
Nemzetközi sikerek az olimpiáig
1971-ben került a válogatottba, a nyolcas, melynek tagja lett (Melis Zoltán, Pályi András, Csermely József, ifj. Zsitnik Béla, Romvári László, Kormos András, Dávid Imre, Melis Antal, Ölschléger Róbert kormányos) a koppenhágai Európa-bajnokságon – Új Zéland, NDK, és a Szovjetunió evezős „nagyhatalmak” mögött – a negyedik helyen ért célba. Az 1972. évi müncheni olimpián a kormányos nélküli négyesben indult, a csapat (Czakó Csaba, Kormos András, Csermely József, Melis Antal) a reményfutamban elért negyedik helyezéssel nem jutott a döntőbe.
A háttéralku
A müncheni olimpiai részvételnek külön története van. Kormos így emlékezett vissza. „Balogh Lacival az olimpia előtt minden válogatót megnyertünk kormányos kétevezősben. A négyest favorizálták, amiben Melis Tóni, Csermely, Sarlós és Czakó Csaba szerepeltek. Közülük hárman a mexikói ezüstnégyes tagjai voltak. Sarlóst és Czakót már idősnek minősítette a vezetés. Az eredmény alapján nekünk kellett volna beülnünk a hajóba Balogh Lacival. Nem így történt! Abban az időszakban, aki kijutott az olimpiára, lakást kapott. Ezért Csabát nem akarták kihagyni a csapatból. Először azt mondtuk, hogy nem akarunk szétülni. Vagy együtt kerülünk be, vagy egyikünk sem megy. Csepelen voltunk, ahová az egész olimpiai vezérkar levonult. Elkezdtek győzködni bennünket. Azt mondták, ha nem ülünk szét, akkor nem kerülünk ki az olimpiára. Beleegyeztünk, hogy Laci beül Sarlós mellé a kormányos nélküli kettesbe, én pedig a négyesbe. Ez volt az ára az olimpiai kiutazásnak!”
Út és állomásai a következő olimpiáig
1973-ban a moszkvai Európa-bajnokságon – kissé megváltozott legénységgel (Melis Antal, Melis Zoltán, Csermely József, ifj. Zsitnik Béla, Balogh László, Kormos András, Hegedüs Péter, Zsenyei Gyula, Lengyel Zoltán kormányos) – a nyolcas tagjaként ismét negyedik lett. 1974-ben a világbajnokságra készülő keretbe került, Luzernben a versenyen kormányos kettesben indult Balogh Lászlóval, Koncz Árpád kormányossal a nyolcadik, 1975-ben Nottinghamban a tizenkettedik helyen végeztek. 1976-ban a montreali olimpiára egészségügyi okokból nem került ki a páros. 1979-ben a bledi világbajnokságon Tóvári Péterrel és Jandó Imre kormányossal a hajóban a kormányos kettesek mezőnyében a tizedik helyet érték el. 1980-ban a moszkvai olimpián azonban újra a nyolcas legénységét erősítette (Kormos András, Tóvári Péter, Strochmayer Attila, Sass Róbert, Kiss Ferenc, Sztárcsevics Zoltán, Toronyi Kálmán, Kiss László, Bálint Miklós kormányos), mely csapat a kisdöntőbeli győzelmével összesítésben a hetedik helyen végzett. Aktív versenyzését még 1986-ig folytatta, 1984-ben Tóvári Péterrel kormányos kettesben (Jandó Imre kormányossal) a II. Szegedi Nemzetközi Regattán is győzedelmeskedtek.
Kiegyensúlyozott családi élet
Az érettségi után szakmát tanult, szerszámlakatos lett, és élete végéig a Rába ETO vízitelepén csónakmesterként dolgozott. Feleségével, Lehóczky Juliannával három fiút neveltek fel; András, Krisztián és Dániel is követte édesapját a sportban. 1989-ben újra hajóba szállt, kormányos négyesben edzett és versenyzett masters korosztályban. Veterán evezősként is az élvonalban szerepelt. Eleinte két budapesti fiúval, 1993-tól tisztán győri legénységgel: Nimsz Bélával, Szabadkai Attilával, Balogh Lászlóval. 1998-ig különböző életkorú csapatokban nyolcszor nyert nem hivatalos veterán világbajnoki címet, négyesben és nyolcasban.
Elismerései és emlékezete
Sporteredményei elismeréseként 1971-ben a Győr-Sopron megye legjobb sportolója elismerésben, 1973-ban A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetésben részesült. 1974-ben a Kormos András–Balogh László–Koncz Árpád kormányos összetételű csapat Az év férfi evezősei címet nyerte el. 2005. január 7-én bekövetkezett halála után, 2005-ben egykori versenyzőtársai megalapították a Kormos András örökös vándordíjat, melyet az országos bajnokságon egykori sikeres versenyszáma, a kormányos kettes győztese vehet át. Végső nyughelye a Győr-Szigeti temetőben van.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994. II./155.o.)
• Arrabona olimpikonjai Tokiótól Atlantáig (Győr, 2000., 63-65.o.)