Németh

Miklós

Németh Miklós 1946. október 23-án született Budapesten, Németh Imre kalapácsvető olimpiai bajnok és Kondorosi Erzsébet országos bajnok diszkoszvető második gyermekeként. Tizenkét évesen kezdett el versenyszerűen sportolni a II. kerületi sportiskolában, előbb kislabda-hajításban jeleskedett, később súlyemeléssel, négytusával és távolugrással is próbálkozott, de egy sérülés után a Vasas Pasaréti úti atlétikai pályáján találkozott Várszegi József olimpiai bronzérmes gerelyhajítóval, aki édesapjával együtt járta meg az 1948-as londoni nyári játékokat, és meggyőzte, hogy a gerelyhajítást válassza. Tanulmányait a Lorántffy Zsuzsanna utcai, majd a Marczibányi téri Általános Iskolában kezdte, és 1961-ben a Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari technikumban folytatta. Az érettségi után felvették a Testnevelési Főiskolára, ahol 1969-ben tanárként végzett, majd továbbtanulva, 1973-ban a Közgazdasági Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett újabb diplomát. 1962-ben a Budapesti Vasas sportolója lett, és bár eleinte a tízpróbával is kacérkodott, tizenhét évesen döntött végleg a gerelyhajítás mellett, miután 69.5 méter dobott, edzői meggyőzték, hogy érdemes kizárólag ezzel foglalkoznia, mert jobb eredményeket érhet el benne. 1965-ben a tanulmányaival összhangban klubot váltott, és a Testnevelési Főiskola SE színeiben folytatta a versenyzést, ebben az évben először hívták be a felnőtt válogatottba.

Már fiatalon nagy tehetségnek tartották, az 1966-os budapesti Európa-bajnokságon ötödik lett 79.82-vel, abban az évben először jutott nyolcvan méter fölé, 80.10-es eredményével második helyen végzett az éves magyar ranglistán. A következő évben egy helyet javított, az év első felében elért 87.20-szas dobásával pedig sokáig vezette a világranglistát is, csak a szovjet-lett Janisz Luzisz dobott nála nagyobbat. Behívták az Európa-válogatottba, ezért éremesélyesnek tartották az következő évi, 1968-as mexikóvárosi olimpián is, ugyanakkor előtte nem sokkal megsérült a könyöke és a combközelítő izma, elkezdődött hét éven át tartó kálváriája, ami azzal kezdődött, hogy első olimpiáján döntőbe sem jutott, csak a 17. lett. A sérülése miatt a mozgása és a technikája is megváltozott, 1969-ben még a nyolcvan métert sem sikerült elérnie, és csak 1974-ben tudott először javítani az egyéni csúcsán – igaz, akkor magát is meglepve egy magyar-norvég válogatott versenyen rögtön egy 87.44-es magyar rekorddal, már újra a Vasas sportolójaként. Közben hetedik lett az 1972-es müncheni olimpián, és az évek alatt megromlott a viszonya edzőjével, Koltai Jenővel is, akinek a javaslatára így a baráttal és korábbi ellenféllel, az olimpia után visszavonult Kulcsár Gergellyel kezdett el dolgozni. "Az első évben nem volt annyira intenzív köztünk az edző-tanítvány kapcsolat, az első Európa-bajnokságra még nem is engedték ki velem, pedig talán jobb lett volna. Akkor még mi sem csiszolódtunk össze annyira, de 1975-től aztán már komolyabb lett a közös munka. Sokat segített nekem, tisztázni tudtuk a nézetkülönbségeinket, és meg tudtunk egyezni bizonyos dolgokban, amelyekben Jenő bácsival sosem sikerült. Gergellyel súrlódásmentesen tudtunk együtt dolgozni, sosem tolakodott, nemcsak az edzőm volt, hanem a támaszom, a barátom és a menedzserem is egy személyben" – nyilatkozta a Magyar Edzők Társaságának Kulcsár Gergely 2020-as halála után.

Az 1975-ös esztendő az áttörés éve volt, ebben az évben Németh Miklós az első magyar gerelyhajító lett, aki kilencven méter fölötti eredményt ért el, és a következő három év végén rendre az ő neve állt a világranglista élén. Az 1976-os montreali olimpiára érthető módon a legnagyobb esélyesként utazott ki, a selejtezőből a második helyen jutott a tizenkettes döntőbe, csak a finn Seppo Hovinen volt jobb nála. A finálé előtt eleredt az eső, ez megnyugtatta az akkor már harmincéves magyar versenyzőt, aki felbátorodott és semmit nem akart a véletlenre bízni, már az első kíséretére hatalmasat, 94.58-as világcsúcsot dobott. Miközben a nyolcvanezres stadion őt ünnepelte, riválisai teljesen lemerevedtek, és a döntőben egyikük sem tudott kilencven méter fölé jutni. Hogy ez a szám később is milyen fontos volt Németh Miklós életében, jól jelzi, hogy hazatérése után első gépjárművének, egy 1500-as Ladának ZI 94-58 volt a rendszáma… De visszatérve Montrealba: Németh első dobása után két sorozatot kihagyott, ami egyrészt lélektanilag is nehéz lehetett az ellenfeleinek, másrészt edzője is azt tanácsolta, hogy nyugodtan pihenjen kicsit egy ilyen erős kezdés után. Németh előnye valóban behozhatatlan volt, több mint hat és fél méterrel nyerte meg az olimpiát az ezüstérmes finn Hannu Siitonen (87.92) előtt, ekkora különbségre sem előtte, sem azóta nem volt példa a versenyszám ötkarikás történetében. „Most végre értelmét látom annak a hétéves vajúdásnak, amelyet a sportpályákon töltöttem sikertelenségek közepette. Valami újra fellobbant bennem, nagyon messziről jött egy újabb vágyakozás, egy újabb cél, amelyért érdemes megfeszülni az edzéseken, de ezt nem is lehet elmondani" – mondta a Magyar Ifjúságnak a győztes, akit abban az évben az év sportolójának választottak Magyarországon.

A következő években még remekül teljesített, 1977-ben behívták a világválogatottba is, de a világversenyeken nem jött ki neki a lépés, az 1978-as Európa-bajnokságon, Prágában hatodik lett. Világcsúcsa majdnem négy évig élt, csak 1980 áprilisában döntötte meg Tatán Paragi Ferenc (96.72). Negyedik olimpiájára, az 1980-as moszkvai nyári játékokra még kijutott, de három héttel előtte izomszakadást szenvedett a vádlijában, így 82.40-es eredményével a nyolcadik helyen végzett. Sportpályafutását 1984-ben fejezte be. Sokat tett a hazai atlétika népszerűsítésében, 1977 és 1985 között például a budapesti Grand Prix-verseny egyik szervezője volt. Bár két gerelyhajító, Temesi András és Bolgár Tamás is segítséget kért tőle, itthon nem alkalmazták edzőként, a határokon kívül viszont nagyon is, 1981 és 1984 között az olasz női válogatott gerelyhajítóinak edzője volt, későbbi pedig tanítványai közé tartozott a háromszoros olimpiai bajnok cseh Jan Zelazny és a brit Tessa Sanderson is. Feltalálóként is segítette sportágát, 1987-ben megalapította a cégét, és kifejlesztette saját gerelyét, a Flying Historyt, amivel Jan Zeleznyn kívül angol Steve Backley is világrekordokat döntött. 1991 és 1993 között a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökeként dolgozott. 2016-ban saját klubot alapított Németh-Gerely Atlétikai Club Sportegyesület néven, amelyben második házasságából született gyerekei, Miklós, Márton és Mimi fejlődését felügyelte, és amelynek elnöke a felesége, Teér Judit, Németh Miklós pedig a szakosztályvezetőként dolgozik.

• világkupa 3. (1977) • Universiade-győztes (1970) • 4x magyar bajnok (1973, 1980, 1981, 1983) • az év magyar sportolója (1976) • 3x az év magyar atlétája (1975, 1976, 1977)