Montrealban a csúcsra ért
Csapó Gábor 1950. szeptember 20-án született Budapesten. Gyermekéveit Budán töltötte, de vízilabdázni már Újpestre járt, 1959-től 1972-ig. Utána egy szezonon keresztül Szegeden játszott, majd következett számára a Vasas, amellyel kilencszer nyert magyar bajnoki címet és kétszer BEK-et. Ezt követően az olasz Syracusa Palermo szerződtette. A magyar, illetve a nemzetközi élvonal elitjébe 1973-ban robbant be. A belgrádi világbajnokságon a győztes magyar együttes tagjaként remekelt. Az újonc teljesítményén, bombaerős játékán szinte mindenki meglepődött, egyedül talán a Gyarmati Dezső, Kárpáti György edzőkettős nem. Az 1974-es bécsi Európa-bajnokságon aranyérmes, egy évvel később, az 1975-ös, kolumbiai világbajnokságon ezüstérmes lett. Pályafutása legnagyobb sikerét az 1976-os, montreali olimpia hozta. Élete első olimpiai játékán a csúcsra ért, mind a nyolc válogatott csatában kezdőként számított rá Gyarmati Dezső szövetségi kapitány. Négy esetben volt eredményes a center, aki nem csak testalkatával, technikai képzettségével, de ravaszságával is sok-sok borsot tört az ellenfelek védőinek orra alá.
Megfosztották őt is az 1984-es olimpiai részvételtől
Négy évvel később, Moszkvában nem sikerült a válogatottnak megismételnie a korábbi bravúrt. Bár a harmadik helyezés nagyon tisztes helytállásnak számított, azért a lelke mélyén minden érintett a címvédésben bízott. Élete harmadik olimpiája lehetett volna a Los Angeles-i, de azon nem vehetett részt a magyar küldöttség. A versenyeket a „béketábor” döntő többsége bojkottálta, a pólósoknak következhetett helyette egy Barátság-versenynek nevezett, nyílt, A-kategóriás torna a kubai fővárosban. Az ötös (vagy hatos, mert Kuba A és B csapattal is nevezett) tornán a magyar együttes második lett. Montreal és Los Angeles (vagy éppen Havanna) között két világbajnokságon vett részt, 1978-ban, illetve 1982-ben. Mindkettőn ezüstérmes lett, utóbbin óvás után, mert a magyaroknak a hajrában nem adtak meg egy gólt, ami a döntéshozók szerint időn túl esett. Az 1979-es Világkupa-győzelem talán kicsit kárpótolta ezekért az el nem nyert aranyakért. Az Európa-bajnokságokat tekintve 1977-ben győzött, 1983-ban második lett társaival. 1984 után visszaesett a válogatott eredményessége, jelezte ezt egy Eb-5. hely és egy vb-9. hely is.
Minőségi kártyapartner és filmfőszereplő
Ami klubpályafutását illeti, a Vasassal nyert kilenc bajnoki elsőség (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984) mellett kétszer is megnyerte a piros-kékekkel a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (1979, 1984). A Magyar Népköztársasági Kupa füle háromszor (1981, 1983, 1984) kerülhetett vasmarkába. Pályafutását Palermóban zárta le, ott is kezdett edzősködni. 1990-ig a Syracusa Palermo, majd 1990-től 1993-ig a Vasas-Plaket vezetőedzőjeként dolgozott. 1989-ben megpályázta a szövetségi kapitányi posztot, de nem kapott szavazatot. 1994-ben Faragó Tamással Budapesten vízilabda-iskolát nyitott, közben egy informatikai részvénytársaságnál jogászi állást is vállalt. 1998-ban jelölték a vízilabda-szövetség elnökének, de végül nem vállalta a felkérést. 2001-től ismét a medencék partján tevékenykedett, először az UTE, majd 2003-tól az FTC edzőjeként. Az örök bohém egyéniség a kártyaasztalok világában sem jött zavarba. Ottani ismeretségének is volt tulajdonítható, hogy ő lett Korda György esküvői tanúja. Érdekesség, hogy 1979-ben a Bacsó Péter által rendezett Ki beszél itt szerelemről? című filmben főszerepet alakított. Gyógyíthatatlan betegségben hunyt el 2022. november 27-én.
Források
Nemzeti Sport, 1997. október 3.
Sztár Sport, 2001. augusztus 15.
Nemzeti Sport, 2022. december 3.
Nemzeti Sport, 2022. december 15.