Oláh Mihály (1949) - Hajrá, magyarok!

Részvétel az olimpián

Az 1980-as moszkvai olimpián a háromnapos versenyben (military) Adós nevű lován 64,00 hibaponttal a terepversenyek során kizárták, így helyezetlenül végzett. A csapatversenyek során, ugyancsak Adós nyergében, tagja volt az 1603,40 (216,80+1331,60+55,00) hibaponttal végző, 4. helyezett csapatnak (Cseresnyés László, Grózner István, Horváth Zoltán, Oláh Mihály). Az olimpia után Sári pusztán a magyar bajnokság döntőjén, Cseresnyés László möfött a második helyen végzett, Sobri Jóska nevű lovával.

A lovaglás volt az élete

1966-ban, mint ifjúsági versenyző kezdi versenyzői pályafutását területi bajnokságokon. Még abban az évben Kecskeméten az országos díjlovagló bajnokságon 1. helyen végzett. 1966-ban Kecskeméten az országos díjlovagló bajnokságon az 1. helyen végzett. 1967-ben Nyugalommal a kelet-magyarországi területi díjlovagló és ugró felnőtt bajnok lett és a területi bajnokcsapat tagja volt. Eperjesen szintén Nyugalom nevű lovával egy első és egy harmadik hely tulajdonosa lett. Három hét múlva Királyhelmecen négy 2. helyezést ért el. Ezen kívül a Hortobágy . Nemzetközi Lovas napon, szintén Nyugalommal két második és két harmadik helyezést szerzett, mi több, a Hortobágyi Nagydíj győztese lett 180 centméteren. 1968 tavaszán Nyugalom nevű lovát Svájcban értékesítették. Ezután elhagyta Hortobágyot. Nyíregyházára ment, területi bajnokságokon versenyzett kisebb-nagyobb sikerrel. 1968 őszén bevonult, mint sorkatona, ahonnan 1969-ben szerelt le. Utána újra a Hortobágyon kezdett dolgozni. Németh Dezső nyugállományba vonulása után Debrecenbe költözött, az erdészetnél edzősködött. Találkozásuk után felajánlotta Oláhnak, hogy ő is menjen az erdészethez. Ezt örömmel fogadta, de nem sokáig tartott, mert Herczog Emil elvitte az Enyingi ÁG Sári pusztai méneséhez Németh Dezsőt. 1971-72-ben az Erdészet színeiben versenyzett Nagy Ferenc, Nagy Csaba, Szatmári Éva és ő alkotott egy csapatot. 1972-ben a csapatuk a területi bajnokságon II. helyezést ért el. 1973. január 1-jével Nagy Ferenc, aki közvetlen főnöke volt az erdészetnél, lement Sári pusztára kerületi főállattenyésztőnek., így már nem sokáig gondolkodott és március 15-vel kezdte a munkát a Sári pusztai Ménesnél, ismét Németh Dezső kezei alatt. Területi és magyar bajnokságokon indult, a csapat csonka volt, Rózsa István, Kneisz János és ő alkotta a csapatot, negyedik ember nem volt erre. Ennek ellenére 1973-ban a magyar bajnokságon bronzérmes lett a csapat. 1974-ben Németh Dezső újra nyugállományba vonult és Móra László került a csapat élére, mint edző. Területi és magyar bajnokságokon indult tisztességes helytállással. 1974-ben került bele a military szakágba. 1975-ben hasonló év következett. 1976-ban a területi bajnokságon ezüstérmes lett. 1976-ban tagja volt a military válogatott keretnek. 1977-ben területi bajnokságokon, magyar bajnokságokon vett részt. A military három fordulót végig lovagolta. Ausztriába Aldatao II. Zavaros nevű lovával meghívást kapott, ahol I. helyezett lett.

Hatvanévesen részt vett a Nemzeti Vágtán

Halála

1978-ban a területi magyar bajnokságon militaryt lovagolt. 1979-ben militaryt lovagolt, annyi különbséggel, hogy a magyar bajnokságon a 3. forduló ló betegség miatt elmaradt. Ezután beválogatták az olimpia keretbe. 1980. január 4-én, Rádiházán elkezdte a felkészülést. Innen Monspart Gábor, mint szakedző és Makkos Vilmos, mint segédje irányította a felkészülést. Felmérő versenyek voltak, ami után a szakemberek a 8 fős keretből 4 versenyzőt + 1 tartalékot az eredmények után választották ki. 1980 júniusában meghívásos nemzetközi verseny volt, ahol 3 lóval vettek részt. Ő Diána nevű mezőhegyesi lovával az I. és II. helyet nyerte el.
1981-ben a területi I. fordulóban még lovagolt. Kiutazott a csapat a dániai Európai-bajnokságra, de itt már egészségi állapota nem engedte meg, hogy versenyezzen, hónapokig beteg volt. A versenyre csak két lova utazott ki Cica nevű, Radar apaságú kanca, akit Nagy Sándor lovagolt, mint csapattag, valamint tartalék lóként Sobri Jóska.
1981 őszén ismét munkába ált. 1982. március 15-én számolt le az Enyingi ÁG-nál. 1982. március 16-al az OTÁF Szalkszentmártoni Állomás, Bösztör pusztai telepén a fakó ménesben kezdte munkáját. Versenyzési lehetősége volt, a kezdet biztató volt a Holstein Martalóc és a Gidrán nevű ménnel.
1983-ban egy-egy versenyen vett részt. A sorozatos átszervezések miatt a lovak elkerültek: Martalóc Rádiházára, tenyésztésre, Gidrán, a HŐR Dózsához sportló kipróbálásra, Bálint Lászlóhoz.
Oláh Mihály 1995. november 5-én elhagyta Bösztör pusztát, Olaszországba utazott egy tenyésztőhöz, aki tenyésztett, versenyeztetett és értékesített. 1996-ban verseny licencet kapott és 5 darab 4 éves lóval versenyzett. 1997-ben versenyre készítette fel a lovakat, napi 8 lóval dolgozott. 1999. augusztusig tartott, majd hazajött Magyarországra. 2000. januárban Németországba ment dolgozni, ott is versenyre készített fel lovakat, napi 8-10 lóval dolgozott. 2001. december 20-án tért haza. 2002. január 6-án találkozott Némedi Istvánnal, a Szent István Egyetem Tangazdaság, Dóra major igazgatójával, aki munkát kínált ott neki. 2006 évben a Magyar Lovas Szövetség, eddigi munkásságát Gróf Széchenyi István Emlékéremmel jutalmazta. 2009-ben 60 évesen indult az I. Nemzeti Vágtán.
Ebben az évben kipróbálta a távlovaglást is, egy alkalommal Szálkán a 40 km-es távot egy angló-arabbal, Táltos nevű lóval megnyerte.

Nyugdíjazásáig lovakkal foglalkozott

Egészségi állapota romlani kezdett. 2010. július 16-án jobb csípő protézist kapott és nyugdíjazásáig lovakkal foglalkozott, de már nem versenyzett. Nyugdíjas éveit Üllő Dóra majorban töltötte.