Széchy Tamásnál kezdett úszni
Hauszler Károly 1952. március 19-én, Budapesten született. Óbudán nőtt fel, édesapja ökölvívóként sportolt, ám őt a testnevelő tanár levitte az uszodába. A Központi Sportiskola (KSI) edzésein Széchy Tamás tanította meg az úszás tudományára, ami a vízilabdázás alapja. Az egyéni sportágban nem találták eléggé tehetségesnek, ezért átirányították a pólósokhoz, 1965-ben. Ott, a kapuban kerestek és találtak neki helyet. Az 1971-es ifjúsági Európa-bajnokságon, Spanyolországban, közebbről Barcelonában aranyat begyűjtő korosztályos gárda tagjaként jelezte, jó döntés volt számára a sportágválasztás. Ekkor még a Budapesti Honvédban védett, majd 1977-től 1988-ig a Tatabánya együttesében nézett farkasszemet az ellenfelek támadóival. Meglepő dolgokat mondott Hauszler Károly, még 1974 júniusában, a Tükör című hetilapban. Saját magát lusta sportemberként jellemezte, aki heti tíz edzésen szokott részt venni, de abból öt csak könnyed mozgás. Igaz, a legendás szakember, Gyarmati Dezső akkoriban még maga tette próbára egyik jelöltjét a lövéseivel.
Olimpiai bronzérmes lett Moszkvában
Amikor a montreali olimpia után Cservenyák Tibor már átmenetileg ritkábban lett válogatott, Gyarmati Dezső elkezdte keresni Molnár Endre váltótársát a háló előtt. Több jelölt is akadt, végül Hauszler mellett döntött. Így kerülhetett be az 1980-as olimpiai keretbe. Moszkvában két ízben kapott lehetőséget, elmondhatta magáról, hogy csak nyertes meccseken taposta a vizet a kapu előtt. Előbb 1980. július 22-én kezdhetett a csoportkörben, Görögországgal szemben. Annak a csatának 8–5 lett a végeredménye. A magyar csapat bekerült a hatos döntőbe, amit Hauszler egy darabig csupán a partról figyelhetett. A július 29-i, tulajdonképpeni bronzcsatában az ellenlábas Hollandia szoros csatára késztette a mieinket, szerencsére a végén 8–7 került a jegyzőkönyvbe. A kiemelkedő teljesítményt állami szinten is elismerték. A bronzmedália mellé átvehette – már Budapesten, a Parlamentben – a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát is.
Tatabányán edzőként is tevékenykedett
Az egész életét kitöltötte a vízipóló. Ennek bizonyítékaként, 1984-ben, a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett. Az 1988-as évtől a tatabányai klub szakvezetőjeként tevékenykedett. Később, 1995-ben Esztergomba költözött, természetesen megmaradva a sportág mellett. Hosszan tartó, súlyos betegség következtében hunyt el.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2002. január 18.
Tükör, 1974. június 4.