Hesz Mihály inspirálta
Egy iskolai toborzás révén ismerkedett meg a sportággal 7. osztályos korában, és Várkonyi Géza irányításával kezdett kajakozni Szolnokon 1964-ben. Visszaemlékezése szerint szegényes volt a hajópark, örültek, ha vízre szállhattak. A kezdeti 60 fős létszámból két év alatt csupán húszan maradtak. A vékony fiú amolyan szürke eminenciásként lapátolt, aztán Hesz Mihály 1968-as olimpiai győzelme nagyot lendített pályafutásán. “Már volt tévénk, láttam Misa sikerét. Utána próbáltam úgy evezni, mint ő” – idézte fel a kezdeteket.
Az 1969-es ifi bajnokságon két egyes számban is aranyérmes lett. Mestere, Várkonyi Géza javasolta neki a párosban evezést, és 1971-ben már a felnőtt válogatott keret tagjaként Szabó Sándor csepeli edző tanácsára egy hajóba ült a csepeli Rátkai Jánossal. Ez a kettős - kis megszakítással - a moszkvai olimpiáig együtt maradt a kajakban, és a magánéletben is barátok lettek, sőt, Deme testvérként tekint Rátkaira. Az 1971-es belgrádi vb-n újoncként a negyedik helyen végeztek, amit így kommentált:
“Már 1971 tavaszától végigvertünk mindenkit, éppen ezért kimondottan kudarcként éltem meg ebben az évben a belgrádi világbajnokságon “elszenvedett” negyedik helyünket. Főleg azután, hogy nyolcszáz méterig vezettünk” (Jocha Károly: Siker vagy kudarc az olimpiai ezüstérem?)
“
„
Rátkaival volt az igazi
Legsikeresebb évük az 1973-as volt, a tamperei világbajnokságon három érmet szereztek. Három olimpián (1972, 1976, 1980) vett részt, a montreali az egész magyar kajak-kenu számára kudarc volt, mert aranyérem nélkül maradt a válogatott. Ezt követően dr. Parti János lett a szövetségi kapitány, akivel nem találta meg az összhangot, ráadásul Rátkai egyesülete, a Bp. Honvéd megbontotta a párost, Rátkainak klubtársával, Herczeg Ivánnal kellett eveznie. A vezérevezős Deme erre lemondta a válogatottságot, és új társat keresett. Összeült Várhelyi Péterrel, akivel edzésen szárnyaltak, de versenyen nem tudták azt hozni, amire képesek voltak. A moszkvai olimpia előtt - két megnyert válogató ellenére – a Deme, Rátkai kettőst öregnek nyilvánította a kapitány, csak a négyesben jutott nekik hely - és az olimpián 5. helyezés. Moszkva után végleg lemondta a válogatottságot.
Nehéz évek Szolnokon
Deme József már az 1976-os olimpia után elkezdett Szolnokon edzősködni, de ő is mindent végigcsinált a tanítványokkal: evezett, futott. Közben elvégezte a TF edzői, szakedzői szakát, és vezetőedző lett Szolnokon. Még elindult veterán versenyeken, két vb-aranyat ebben a korosztályban is szerzett. 1993-ban a Szolnoki Vízügy SE a gazdasági válság miatt megszüntette szakosztályát, három hónapig alkalmi munkából élt. Aztán egy szakiskolában lett testnevelő tanár szakedzői diplomával- az ebből adódó konfliktusok miatt abbahagyta a tanítást, és 1999 végén adóvégrehajtó lett az APEH-nál.
“Az ellenszenves munkát is lehet emberien végezni” – vallotta új foglalkozásáról, amelynek érdekében megszerezte a kellő képesítéseket, és 13 évig volt Szolnokon adóvégrehajtó. A pályafutásának végéről így nyilatkozott az MKKSZ honlapjának egyik születésnapján:
– Önnek milyen volt a búcsú? – Fájó. Huszonkilenc évesen én mondtam fel a válogatottságot, mert nem találtuk meg a hangot az akkori kapitánnyal, Parti Jánossal. A mai mezőnyt látva kicsit furcsán hangzik ezt leírni, de öregnek tartott már minket a párommal, Rátkai Jánossal. – Akivel gyakorlatilag a teljes pályafutását egy hajóban töltötte el. Nagyon ritka az ilyen kapcsolat… – Bizony, hogy ritka. Olyannyira, hogy minket nem csak a sport, a közösen elért eredmények kötöttek össze, hanem a parton is igazi barátok lettünk. Ma is jön hozzám köszönteni, sokszor beszélünk egymással, sokat találkozunk, szinte olyan, mintha a testvérem lenne. – Sosem voltak egyes ambíciói? – Nem, engem a páros és a négyes teljes mértékben kielégített, a csapathajók mindig közelebb álltak a szívemhez. Egyesben pedig kiéltem magam a bajnokságokon, a hazai versenyeken. (1973-ban az akkori kajakkirályt, Csapó Gézát is legyőzte).
“
„
Aktív mindennapok
Deme József nyugdíjasként Velencén él, fut, biciklizik, túrázik, görkorcsolyázik. Szeretett sportágától nem szakadt el: a versenybíróságnak és a Sportfegyelmi Bizottságnak is a tagja.
