Csúcson a Vasassal
Meglehetősen fiatalon, mindössze 18 évesen Magyar Kupa győztesnek tudhatta magát Horváth Klára a Testnevelési Főiskola csapatával, amellyel a következő évben sikerült címet védenie. Jól mutatta tehetségét, hogy mindkét döntőn meghatározó szerepe volt a végső győzelemben, miután ő szerezte csapata góljainak jelentős részét. Nem is kellett sokat várni a válogatott meghívóra és az akkori időben egyik legjobb csapatnak számító Vasas SC hívására sem. Újdonsült klubcsapatával olyan sikerszériát nyitott, amelyet máig kevés csapat tud felmutatni a magyar női mezőnyben: 1969 és 1981 között nyolc alkalommal hódította el a Magyar Kupát, míg 1972 és 1980 között minden szezon végén az ő nyakukba akaszthatták a bajnokság megnyeréséért járó aranyérmet is. Klubszinten pályafutása megkoronázása volt az 1982-es BEK győzelem – miután 1975-ben elődöntőt, 1978-ban és 1979-ben döntőt játszhatott –, amellyel sokáig szintén egyedülálló, történelmi sikerként tekinthetett vissza a hazai sportág minden szereplője.
Sporttörténelmet írt a magyar válogatottal
A Vasasnál eltöltött tizenhárom idény alatt Horváth Klára nemcsak csapata, de a magyar kézilabda meghatározó alakjává is vált. Már 1967-ben bemutatkozhatott a nemzeti együttesben, azonban az első igazi nagy megméretése válogatott mezben az 1971-es világbajnokság volt. A hollandiai tornán a csapat egyik vezériegyéniségévé vált, miután minden mérkőzésen stabil, gólerős teljesítményt nyújtott, majd a hosszabbításban egy góllal Románia ellen megnyert bronzmérkőzésen tizenkét magyar gólból ötöt ő jegyzett. A következőt két vb-n szintén remek eredménnyel, egy negyedik és egy újabb harmadik hellyel zárt a válogatottal, majd következett a nagy várakozásokkal teli 1976-os olimpia. A montreáli ötkarikás játékokon a többi között a Szovjetunióval és NDK-val is hatalmas csatát vívva a bronzérmet sikerült kiharcolnia a Török Bódog vezette alakulatnak. Az 1980-as olimpián akkor kudarcként megélt negyedik helyre 1982-ben egy több szempontból is történelmi vb-ezüstérem jutott kárpótlásként a magyar csapatnak, hiszen hazai pályán, hatalmas érdeklődés és fergeteges hangulat mellett sikerült elérnie együttesünknek a dobogó második fokát.
Kézilabda, az örök szerelem
A Vasasnál töltött időszakot és a válogatott sikereket követően a Budapesti Spartacussal még egyszer nyert Magyar Kupát, valamint kétszer újra magyar bajnokká is avatták. Bár 1984-ben, 206 szereplés után vonult vissza a válogatottól, a kézilabdázással mindössze 55 évesen, 2002-ben hagyott fel, megjárva Ausztriát, Belgiumot és Hollandiát is. Az azóta eltelt időben sem szakadt el azonban a sportágtól, aktívan és lelkesen követi a nemzeti együttes, az európai kupaporond és a magyar bajnokság történéseit. Miután 2020-ban beválasztották a Magyar Kézilabda Hírességek Csarnoka tagjai közé, úgy nyilatkozott, semmit sem csinálna másképp az életben és sportpályafutását tekintve sem, talán az olimpiák terén van benne némi hiányérzet, de hálás mindazért, ami megadatott neki a kézilabdapályán, és a sportnak köszönhetően azon kívül is.