Tordasi

Ildikó

Édesapja, Schwarzenberger „Svarci” Ferenc a sportban nagy tekintélyt kivívott úszómester, több olimpiát megjárt gyúró volt, nagyon sokan ismerték, különösen a margitszigeti uszodában. A lánya is a vízben kezdte a sportot, de nem ízlett neki az úszás, inkább a vívást választotta. 14 éves volt, amikor bekerült az MTK termébe és végleg ott is ragadt. Előbb Szombathelyi Béla volt az edzője (1964-1968), majd 1968-ban vette át a felkészítését Szőcs Bertalan, akinek alapelve volt, hogy a klub egyben család is. Tordasi 1964-1968-ig az MTK, 1968-1974-ig a VM Egyetértés,1975-1982-ig az MTK-VM tőrvívója. 1968-ban ifjúsági, 1969-ben junior magyar bajnok. 1970-ben megvédte junior elsőségét, majd az Ifjúsági Barátság Versenyen második lett egyéniben és csapatban. A következő évben a felnőtt válogatott tagjaként csapatban második, egyéniben negyedik volt a bécsi világbajnokságon. A bécsi vb elődöntőben a franciák a négy meccsükön összesen csak három találatot vittek be neki. Az évben South Bendben a junior vb-n aranyérmes lett és első felnőtt egyéni magyar bajnoki címét is megnyerte (ezzel együtt egyéniben összesen háromszor állhatott a hazai dobogó tetején, 1971, 1975, 1976, csapatban is háromszor: 1973, 1975, 1979).

Kijutott az 1972. évi müncheni olimpiára, ahol egyéniben még nem kapott szerepet, de tagja volt a második helyezett csapatnak: Rejtő Ildikó, Bóbis Ildikó, Rónai Ildikó, Tordasi Ildikó, Szolnoki Mária. Az elődöntőben az olaszok elleni győzelemnél (9:6) mind a négy meccsét hozta, ezzel megkerülhetetlen szerepet vállalt a továbbjutásban. A döntőben a szovjetek ellen (5:9) viszont már messze nem ment ilyen jól, a három vereség mellett csak egy alkalommal nyert. Lehet, hogy ez is egyfajta rekord, Tordasi Ildikó olimpiákon és világbajnokságon (egyéniben és csapatban 15 érmet nyert) összesen nyolcszor állt fel a dobogó második fokára. Az ezüsteső közepette egyszer azonban kipróbálhatta a „másságot” is, 1973-ban a göteborgi világbajnokságon a csapattal együtt hallgathatta a Himnuszt. Az évben a comoi Ezüst Tőr viadalon egyéniben bronzérmes. 1974-ben ismét ezüstöt ért a vb-teljesítménye, Bóbis Ildikóval vívta Grenoble-ban a finálét. A dobogó második fokán állt a csapatverseny után is. Ebben az évben a comoi Ezüst Tőr viadalon a csapat aranyérmes. 1975-ben a budapesti világbajnokságon ismét második lett a válogatott, egyéniben viszont Tordasi helyezetlen. Ettől függetlenül ennek az év évnek az eredményei már sok mindent előre vetítenek a következő évi olimpiai sikert illetően. A Martini Kupát és a Jeanty Kupát egyéniben megnyerte, a párizsi viadalt pedig arannyal zárta társaival.

„Bár együttműködésük edzőjével a kései években már nem volt zavartalan, Montreal előtt sem, de az kétségtelen, hogy Szőcs temperamentumos iskolája találkozott Ildikó természetes lendületével, kemény és küzdőképes versenyzői alkatával – és így apró termete, tehát kedvezőtlen adottsága ellenére is remek vívó vált belőle. Ő ha rövid volt a tőre, azonnal megtoldotta egy lépéssel, vagy ugrással, nevét és „trükkjét”, a vívásban meghonosított „beugrós libellét” sokáig megőrzi majd az emlékezet” – írta róla Dávid Sándor szakíró, aki Tordasi olimpiai döntőjét is közvetítette a tv-ben.

Az egyik esélyesként érkezett Montrealba az olimpiára, és 1976. július 24-én élete legnagyobb sikerét el is érte. Pedig nehezen indult a verseny, a csoportkörben majdnem benn ragadt, csak két győzelemmel ment tovább két vereség mellett, egy dán és egy belga ellen is „szögbe” lépett. A következő csoportkörben szerencsére már négyszer nyert a veresége mellett. Ettől kezdve kieséses rendszerre váltottak, és nem ötig, hanem már nyolc találatig vívtak. Tordasi nagy szerencséjére rendeztek vigaszágat, ugyanis a francia Gapais-vel szemben 8:7-re alulmaradt. A következő vereség végzetes lett volna, így hibátlan teljesítmény kellett tőle a folytatásban. A csehszlovák Rajczovát könnyen (8:2), a francia Jolandot már nehezebben (8:6), Stahl Katalint, a románok egyéni világbajnokát óriási meccsen verte (8:7). Utóbb Tordasi elmondta, ez volt az egész olimpia alatt a legkeményebb meccse, minden tudására szüksége volt, hogy folytathassa. Ekkor már csak tizenketten voltak versenyben, két hatos csoportot alakítottak ki az elődöntőben, és újra csak öt találat kellett a sikerhez. A hatos csoportban Tordasi három győzelmet és két vereséget „mutatott fel”, a francia Gapais másodszor is kifogott rajta (5:4), de a három győzelem elég volt ahhoz, hogy finalista legyen.

A hatos döntőben Gapais-nak nem volt alkalma megtanulni, hogy mit is jelent, a „három a magyar igazság”. Vesztett, miként a szovjet Novikova, a német Hanisch és Bóbis Ildikó is. Csak az olasz Collino tapsolhatott magának, amikor 5:1-re diadalmaskodott Tordasi fölött. Csak Tordasi és Collino szereztek négy-négy győzelmet, így újra be kellett kötniük a mindent eldöntő asszóra. Az addig nyeretlen Bóbis legyőzte Novikovát, ezzel segített csapattársának, mert így ők csak ketten maradtak a szétvívásra. Végig fej-fej mellett haladtak a döntőben. 4:3-nál vérfagyasztó jelenetre került sor, mert Collino úgy szúrta meg Tordasi sisakját, hogy átment rajta a pengéje. Dr. Kamuti Jenő olimpiai ezüstérmes tőröző, sebész rohant a pástra, beragasztotta Tordasi sérült homlokát, de a behorpadt fejvéd javítása ott helyben nem sikerült. Ekkor ismét Bóbis sietett Tordasi segítségére, kölcsön adva neki a saját sisakját. Úgy, hogy állandóan a magyar lány vezetett, 4:4-gyel folytatódott az aranycsörte, kétszer egymás után összecsaptak, de mindkétszer együttes találat. Harmadszor azonban már csak Tordasi talált, vita nem volt, ő az olimpiai bajnok. Egyéniben Elek Ilona, Rejtő Ildikó után harmadikként. „Az újra vívás előtt új taktikát dolgoztunk ki edzőmmel. Közelebb mentem Collinohoz, hogy ellensúlyozni tudjam magassági fölényét, hosszú karját. Ez láthatóan megzavarta őt, nem érezte úgy a távolságot, mint az első csörténk alkalmával. Sikerült ráerőszakolnom saját elképzelésemet” – értékelt a bajnoknő a Képes Sportnak. Valamennyi magyar olimpiai bajnok vívónő közt Tordasi szerezte legfiatalabbként az aranyérmet: 24 év 318 nappal a születése után lett olimpiai bajnok.

Tordasi Montrealban nyert még egy bronzot is ezzel a csapattal: Bóbis Ildikó, Rejtő Ildikó, Kovács Edit, Maros Magda, Tordasi Ildikó. így az aprócska vívónő lett az olimpia legeredményesebb magyar versenyzője. A találataránnyal elvesztett franciák elleni elődöntőben Tordasi neve mellé két győzelem és két vereség került. Nem így az NSZK elleni bronzmérkőzésen, ahol senki nem állt meg előtte, négyből négy győzelem a mérlege.

1977-ben egyéniben bronzérmes, csapatban negyedik lett a vb-n. Az év hozott még egy bronzot: a szófiai Universiaden a dobogó harmadik helyére szólították. 1978-ban helyezetlen volt a frankfurti vb-n egyéniben és a csapatban is. A következő évben csapatban második, egyéniben harmadik lett a melbourne-i világbajnokságon. 1980-ban Moszkvában begyűjtött még egy bronzérmet csapatban (Kovács Edit, Szőcs Zsuzsanna, Stefanek Gertrúd, Maros Magda, Tordasi Ildikó): a lengyelek és a franciák ellen négy-négy győzelmet tett be a csapat kosarába, igaz, ezzel együtt is a franciák kerültek a döntőbe. Így a harmadik helyért következett a lengyelek elleni újabb mérkőzés, melyet 9:7-re nyert a válogatott, többek közt Tordasi két győzelmével a két veresége mellett. Nyert még egy vb-ezüstérmet (Róma 1982) csapatban, majd visszavonult. 1971-1982 között volt a válogatott tagja. Edzőként dolgozott, klasszikus utánpótlás nevelő lett, az MTK-VM, majd az MTK-Pilu szakosztályban dolgozott 2015 júliusi haláláig.

Az év magyar ifjúsági sportolónője (1971), Az év magyar sportolónője (1973, 1976), Az év magyar vívója (1973, 1976, 1977, 1979), Az Új Hidegkuti Nándor Stadion hármas számú kapuja Tordasi Ildikó nevét viseli.

Dávid Sándor: Arany évtizedek (1988), Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu.