Nébald

Rudolf

Különös módon találkozott a vívással. Gyermekként édesanyjával az akkori Úttörő Áruházban vásárolva átlátott a Kossuth Lajos utca szemközti oldalán levő Bp. Honvéd vívóterembe a Semmelweis utca sarkánál. Megtetszett neki a látvány és így került a Bp. Honvéd soraiba, melynek pályafutása végéig tagja is maradt (1967-1987). Edzői: az olimpiai bajnok Papp Bertalannal kezdte, utána az olimpiai bajnok Pézsa Tibornál folytatta, majd 1985-től Pézsa külföldi szerződése után korábbi csapattársa, Fröhlich Péter következett. Négy évvel fiatalabb öccse, György, későbbi olimpiai és világbajnok kardvívó, mindenben követte testvérét, ahogy ezt egy későbbi interjúban el is mesélte: „Rudolf húzott magával, a példaképem volt. Mindig mentem utána. Vívni kezdett, hát utánoztam. A Veres Pálné Gimnáziumba járt, így én is ott tanultam. A jogi egyetemet választotta, és persze én is. Jó testvérek voltunk és vagyunk, de a páston sokszor vívtunk vérre menő csatákat.”

Nébald Rudolf az Ifjúsági Barátság Versenyen (IBV) aranyérmes csapatnak volt tagja 1971-ben. Egy évre rá ugyanezen a versenyen egyéniben harmadik. Kijevben pedig a csapattal első és egyéniben harmadik. 1973-ban és 1975-ben a HM szpartakiádon a csapattal ezüstérmet szerzett. 1978-ra már igen sok eredmény díszitette a listáját: a csapattal megnyerték a Moszkva kupát, a Santelli kupán és Bukarestben ezüstérmesek, a HM szpartakiádon pedig bronzérmesek. Nébald Rudolf 1979-ben került be a válogatottba (a melbourne-i világbajnokságon 5., egyéniben helyezetlen) és ugyanebben az évben nyerte meg élete első és egyben utolsó magyar bajnoki egyéni aranyát is. A mexikói Universiaden csapattal ezüstérmes, egyéniben 4. helyezett lett. A Bp. Honvéddal a Bajnokcsapatok Európa Kupájában 2. lett a CSZKA Moszkva mögött, a válogatottal pedig a Marzi Kupán 2. helyezést ért el. 1980-ban a Bp. Honvéddal a Bajnokcsapatok Európa Kupájában 3., a válogatottal a Wolodyjowski emlékversenyen és a Marzi Kupán is második helyezett lett.

A moszkvai olimpián a csapattal a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Az első mérkőzésen a franciák nem jelentek meg. Így a selejtezőben azonnal fajsúlyos ellenféllel kellett megmérkőzni. Az olaszok ellen vereséggel kezdett a csapat (7:8), bár Gedővárihoz hasonlóan Nébald Rudolfnak is nagyon ment, három-három győzelmet arattak, Nébald Rudolf csak Aldo Montanotól kapott ki (3:5), két csörtét viszont 5:4-re nyert, Maffei és Romano ellen. Az NDK elleni találkozón (9:7) minden megfordult, szemben az olasz mérkőzéssel a két Nébald közül itt György zárta pozitív mérleggel a találkozót és Rudolfnak pedig a három vereségre jutott egy győzelem. Az az Ulbrich is legyőzte 5:0-ra, akinek az volt az egyetlen sikere a meccsen. A csapat nem volt képes meglepetésre a Szovjetunió ellen (6:8), Nébald Rudolfba viszont visszaköltözött az olaszok elleni forma, megint három győzelmet aratott egy vereséggel szemben. Végig verte az olimpiai bajnok alakulat majd minden tagját, Burcev, Szigyak, Nazlimov is csak gratulálhatott neki, egyedül csak a négyszeres olimpiai bajnok Krovopuskovtól szenvedett szoros vereséget, 5:4-re. A bronzéremért a lengyelek ellen 9:6, két győzelem és két vereség a mérlege. A harmadik helyezett csapat: dr. Gedővári Imre, Gerevich Pál, Hammang Ferenc, dr. Nébald György, Nébald Rudolf. A két Nébald fivér Moszkvában egy csapatban szerepelt és szerzett érmet. Az olimpiákon kardban a magyaroknál korábban még nem volt arra példa, hogy egy testvérpár kerüljön a csapatba és ráadásul érmesként fejezze be a versenyt. Testvérpárokra természetesen volt már példa, de ők se nem kardoztak, se nem nyertek közösen érmet: Hátszeghy Hatz József és Hátszeghy Hatz Ottó, akik 1936-ban vívtak a tőrcsapatban illetve dr. Kamuti Jenő és Kamuti Lászó, akik 1960 és 1972 között.

Nébald Rudolf 1981-ben Clermont-Ferrandban társaival (dr. Gedővári Imre, Gerevich Pál, dr. Nagyházi Zoltán, dr. Nébald György) együtt újra az aranyéremnek örvendhetett. A lengyelek elleni elődöntőben (9:5) nem ment neki jól a vívás, az első két asszója után Pézsa Tibor kapitány dr. Nagyházit küldte a helyére. A döntőben a szovjetek elmentek 3:0-ra és a magyar csapat kezdhetett kapaszkodni. Nébald Rudolf két vereség mellett két győzelmet tett be a „közösbe”, 5:4-re vágott vissza Krovopuskovnak a moszkvai vereségért és Aljohint is 5:4-re intézte el. 9:6-os győzelmével a csapat 1978 után újra világbajnoki aranyat nyert.

1982-ben az országos bajnokságon bronzérmes lett, 1983-ban, 1984-ben és 1986-ban a csapatbajnoki aranyat viszont elvitte a Bp. Honvéddal. 1982 és 1984 között a válogatott New Yorkban első, második, majd ismét első helyezést ért el. A Santelli Kupán 1982 és 1983-ban második, majd 1985-ben első helyezett lett. Egyéniben a legjobb eredménye a nyolcvanas évek első felében az Elektromodul Hungária Kupán elért 4. hely. Az 1985-ben Barcelonában világbajnoki bronzérmet szerzett együttesnek is tagja volt. Klubjával, a Bp. Honvéddal a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is sikeres volt, négy egymást követő évben a második helyre kerültek (1983-1986), 1987-ben pedig a harmadikra. Ezzel az eredménnyel köszönt el dr. Nébald Rudolf a nemzetközi vívóvilágtól. Az évtizedek alatt maximálisan megküzdött a legkisebb sikerért is. Megtanulta a leckét: „A sportban valóban nincs ingyen ebéd.”

Pályafutása idején tudatosan készült a vívás utáni életére. Sikerült a civil pályán is megtalálnia a helyét, hiszen a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen szerzett vívó szakedzői képesítése (1975) mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogból diplomázott (1985). Ügyvédi szakvizsgájának letétele után praktizálni kezdett, öccsével közösen dolgoztak. Sportvezetőként 2001 és 2011 között a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének elnöki tisztjét töltötte be.

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), olimpia.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com.