Gyáni

János

Tízéves korában, a békéscsabai Honvéd Szalvai Mihály SE-ben ismerkedett meg, és kötött életre szóló barátságot a cselgánccsal. A mokány csabai fiatal hamar felhívta magára a figyelmet, 1973-ban, tizennégy évesen a 611. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet képviseletében megnyerte a középiskolai országos bajnokságot, egy évvel később megszerezte az első „igazi” magyar bajnoki címet is, ő lett a serdülők legjobbja az országban. Sarkadi János edző tanítványára 1975-ben már Moravetz Ferenc is felfigyelt: a későbbi mesteredző akkor már a korosztályos válogatottakért felelt, és a békéscsabai fiatalt is meghívta a turkui ifjúsági Eb-re. A premier nem sikerült jól, ahogyan egy évvel később, a berlini junior Európa-bajnokságon sem sikerült maradandót alkotnia, de ettől kezdve biztos helye volt a magyar válogatottban, minden korcsoportban. A legjobbkor került a legjobb formába, 1979-ben megszerezte az első felnőtt magyar bajnoki címét, és a moszkvai olimpia évében ő nyerte a hazai válogatót, ezzel helyet követelt magának az ötkarikás csapatban – az 1980-as olimpia lett az első felnőtt világverseny, amelyen felhúzhatta a címeres dzsudogit.

A moszkvai olimpia nem sikerült jól, az első mérkőzését elveszítette a 78 kilóban. Legyőzője, az akkor már Eb-bronzérmes román Fratica később nyert Eb-t, olimpiai és világbajnoki érmet, de Moszkvában még nem volt ilyen kirobbanó formában, nem vitte magával a vigaszágra. A csabai fiatalember ekkor már sorkatonai szolgálatát töltötte, és a kor szokásainak megfelelően az egyik Honvédból a másikba kellett igazolnia, a Szalvai SE helyett a BHSE színeiben szerepelt. 1981-ben lehetőséget kapott az Eb-részvételre, igaz, már eggyel magasabb súlycsoportban, a 86 kilósok között. Huszonkét évesen meghálálta a bizalmat, a hazai rendezésű Eb-n bronzérmet szerzett Debrecenben, első felnőtt Európa-bajnokságán. Következhetett az első világbajnokság is, a hollandiai Maastrichtben, ahol remekül kezdett, sorozatban három győzelmet aratott, de a világbajnoki bronzérmes brazil Carmona elleni veresége a búcsút jelentette. 1982-ben visszatért Békéscsabára, a Szalvai SE csapatához, de a rostocki Eb-n elért ötödik helyezés után egy súlyos sérülés miatt műtötték, csaknem másfél évbe telt a teljes felépülése. A nemzetközi tornáktól távol maradt, de a nagy célról, az 1984-es Los Angeles-i olimpiáról nem mondott le.

Más kérdés, hogy Los Angeles számára is álom maradt, a szocialista blokk bojkottja miatt a válogatottra a varsói „ellenolimpia”, a Barátság Verseny várt. A motivációját veszítő versenyző ötödik lett. 1985-ben Szöulban rendezték meg a világbajnokságot, Gyáni pocsék sorsolást kapott. Az olimpiai címvédő (később 1988-ban duplázó) osztrák Seisenbacher ellen kezdett, a veresége pedig azt jelentette, hogy a japánok világbajnoki bronzérmese, Takahasi ellen javíthat. Óriási meglepetésre legyőzte a japán harcost (nagy szenzáció volt ez akkoriban), és így ötödik lett. 1986-ban a második Európa-bajnoki bronzérem következett, ezúttal Belgrádból, majd újabb sérülések, kész csoda, hogy a vasmarkú sportoló az 1987-es esseni világbajnokságra visszanyerte híres erejét. A tatamin ezúttal ez nem volt elég, helyezetlenül zárt, de a nemzetközi tornákon elért eredmények után Keserű József szövetségi kapitány őt is jelölte az 1988-as szöuli olimpiára. Koreában a San Marinóból érkező Casadei és az Eb-bronzérmes bolgár Petrov nem tudta feltartóztatni, de a következő körben a hollandok Eb-harmadikja, Spijkers ünnepelhetett: az érvényes pont nélkül zárult mérkőzést a bírók döntötték el a javára. A holland végül bronzérmes lett a szöuli olimpián, a magyar dzsúdós viszont már nem kapott javítási lehetőséget. A következő olimpiai ciklusban még rendre megfordult a hazai tornákon, de a válogatottságról lemondott, majd 1992-ben befejezte.

A negyedik danos dzsúdómester 1997-ben alapította meg saját klubját Békéscsabán, a Békés Megyei Kano Judo Sportegyesületnek az elnöke és a vezetőedzője is egyben. Több környékbeli településen működtet csoportot, de közreműködött a Gyulai Judo SE alapításában és munkájában is. Tanítványai közül többen is eljutottak már a korosztályos magyar bajnoki címekig, kisebb nemzetközi sikerekig. Az elmúlt években szerepelt a csabai egyesületben az U23-as Európa-bajnok Szabó Franciska és a világ- és Eb-bronzérmes Özbas Szofi is, aki kijutott a tokiói olimpiára. A versenyzéstől sem szakadt el teljesen Gyáni, két alkalommal is megnyerte a veterán világbajnokságot, előbb 2004-ben Bécsben, majd 2009-ben a németországi Sindelfingenben. 2021-ben a Békéscsaba Halhatatlan Sportcsillaga és az Év edzője elismeréseket vehette át.

• Olimpiai 11. helyezett (1988, Szöul, 86 kg) • Olimpiai 17. helyezett (1980, Moszkva, 78 kg) • Világbajnoki 5. helyezett (1985, Szöul, 86 kg) • Kétszeres Európa-bajnoki 3. helyezett (1981, Debrecen, 86 kg, 1986, Belgrád, 86 kg) • Európa-bajnoki 5. helyezett (1982, Rostock, 86 kg) • Barátság Verseny 5. helyezett (1984., 86 kg) • Hatszoros magyar bajnok (1979, 78 kg, 1982, 86 kg, 1984, 86 kg, 1988, 95 kg; 1989, 95 kg; 1990, 95 kg) • Kétszeres veterán világbajnok (2004, Bécs; 2009, Sindelfingen)

• Judoinside.com • Judoinfo.hu • Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada